Századok – 1966
Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127
1156 MOLNÁil JÁNOS legaktívabb csoportja, az egyetemi ifjúság felfegyverzésével" („Fegyvert az egyetemi hallgatóknak !" c. cikk). A Debreceni Hírlap november 2-i számában közli, hogy 1-én az ottani egyetemek és főiskolák hallgatói „feltétlenül szükségesnek tartják" a felfegyverzésüket, többek között a „kóbor fegyveresek" ellen. Ez az akció is megbukott, bár ezt már nem önálló revizionista törekvések jegyében szervezték, hanem általános polgári, jobboldali törekvésekkel. Két okból bukott meg ez a kísérlet is. Egyrészt, mert maguk az egyetemisták (mint erre még visszatérünk) tudták, hogy a szerveződő nemzetőrség nem az övék, másrészt és főként azért, mert a „nemzetőrségnek" nem kellettek az olyan bizonytalan erők, mint az egyetemisták. Nem a vezetőik, hanem maguk a hallgatók. Hiszen a vezetők, pl. Marián a Műszaki Egyetemen november 1-е után a többi fegyveres csoporttal legbiztosabban összekötő elemet, a szovjetellenes harcot igyekezett előtérbe állítani. A Budai Egyetemi Forradalmi Albizottság nevében közölt felhívás uszító, szovjetellenes platformot hirdetett, összefogásra szólít fel és a szovjet csapatok elleni harcra (Igazság 1956. nov. 2.). Az egyetemisták szervezkedését a szélsőjobboldaliak, de mindenekelőtt maguk a fegyveres csoportok (bizonyos tekintetben indokolatlanul, hiszen sok jobboldali egyetemi vezető volt) állandóan támadták.'Az elvi támadást Dudásék indították meg, amikor a Magyar Függetlenség november 1-i reggeli kiadásában (4. sz.) „Néhány szó az ELTE központi épületében megalakult forradalmi diákszövetségről" címmel támadást indítottak Pozsár István és Molnár József ellen, azt állítva róluk, hogy sztálinisták voltak. Felszólítja a diákokat: „ne engedjétek, hogy vezetőitek sorában régi sztálinisták legyenek". Erre a támadásra az Egyetemi Ifjúság csak a hatodik, november 4-én megjelent számában mert válaszolni. „Válasz helyett" c. cikkében azt írta, hogy a Magyar Függetlenség cikkírója az egyik megtámadottat, Pozsárt nem is ismerte, ezért az ő cikkét „jogi nyelven rágalmazásnak" nevezi és leszögezi, hogy „szerte a világon sajtóper indítható elkövetője ellen. Ettől azonban eltekintünk." Az egyetemisták töredék fegyveres csoportjai elleni támadáshoz —vagy inkább a felfegyverzésükre irányuló 29-e utáni tervek megakadályozásához is — a SzER adta az indítást. Október 29-i adásában közölte, hogy a dunántúli ifjúság ,,függetlenül attól, hogy mit határoznak és mit követelnek az egyetemi diákok", harcol, amíg meg nem szűnik a kommunista párt uralma.7 7 Nemcsak elvileg, hanem fegyveresen is rátámadtak az egyetemistákra, az egyetemista nemzetőrökre. Ennek körülményeit nem lehet részletesen dokumentálni. Azonban erre utal az Egyetemi Ifjúság október 29-i számában megjelent közlemény „Polgártársak figyelem !" címmel. A lényege az a felhívás, hogy a budapestiek támogassák a nemzetőröket — ezen itt egyetemistákat kell érteni —, és hogy „Felkelők ! Ne tüzeljetek becsületes honfitársaitokra". 30—31-én az ELTÉ-n székelő fegyveres egyetemista csoportot — akiket 29-e után szerveztek nemzetőrökké — fegyverrel támadta meg egy felkelő csoport. Tűzharc alakult ki. A felkelők a fegyvert és a lőszert akarták elvenni az egyetemistáktól.7 8 Látszólag ezt a tendenciát sikerült áttörnie a budai egyetemi nemzetőr zászlóaljnak, amelyet volt revizionisták, katonatisztek vezettek. Ez azonban csak látszat. A Marián-féle egységek szervezését épp úgy, mint a többi egyetemi 77 MTI Bizalmas 1956. okt. 29. Буеп dunántúli ifjúsági követelés nem volt. Csak a SzER hirdette. 78 BM. V—150 010. (371 — 377. 1957. júl. 31.)
