Századok – 1966

Tanulmányok - Molnár János: Fegyveres csoportok 1956-ban; az ellenforradalom „hadserege” 1127

1134 MOLNÁR JÁNOS Hogy a fegyverüket a kollégiumba visszavívok száma nagyon kevés lehetett, azt az is mutatja, hogy 28-a után nem kis erőfeszítésbe került, amíg felfegyverezték az egyetemisták néhány kisebb egységét. Természetes, hogy a jobboldali beállítottságú egyetemi hallgatók nem vonultak vissza. Egész sor olyan esetet ismerünk azonban, amikor egyes lumpenelemek vagy deklasszált kategóriák képviselői diákoknak, egyetemi hallgatóknak adták ki magukat, mert egy ideig ez előnyös hatást váltott ki.2

1 A diákok visszavonulása 25-e után — amikor a fegyveres lázadás politikailag legalizálódott, amikor tudomásul vették, hogy van, és a következő nap, amikor megkezdték a harcot „törvényes" elismertetéséért — már nem vereség, hanem győzelem volt a felkelők számára. A diákok csak a tüntetéshez kellettek igazán, nem a fegyveres harcokhoz, különösen nem 23-a után, mert a politikailag ingadozó, bizonytalan rétegeket képviselték. Fegyveres harcot többségük nem akart. Ezt a fegyveres csoportok szélsőjobboldali vezetői hamar felismerték és tudták, hogy a diákság zöme nekik ellenségük, politikai ellenfelük, mert azok a szocializmus torzulásai és nem a szocializmus ellen harcolnak, mint a fegyveresek többsége. A diákok visszavonulása a harcokból nemcsak azért volt nyereség ennek a hadseregnek, mert megszabadította őket egy bizonytalan, ingadozó rétegtől, hanem azért is, mert helyüket új és a célkitűzés szempontjából megbízhatóbb erők foglalták el, akik gátlástalanul végrehajtották a rájuk bízott politikai feladatokat. Megindult a börtönök népének áradása e csoportok felé. Ez az erő sokkal „megbízhatóbb" volt a szélsőjobboldali vezetők számára, mint a diákok. Munkásfiatalok, ifjúmunkások, ipari tanulók is részt vettek a fegyveres harcokban. Részt vettek munkások is, és a lakosság más szociális rétegének képviselői is. Alig volt üzem, ahonnan néhány fő ne kapcsolódott volna be. 28-a után pedig az ellenforradalmi gyárőrségekben vettek részt többen is. Parasztok is harcoltak, akik véletlenül a fővárosba keveredtek ezekben a napokban. A felkelők és a lakosság, a fegyveresek és a tömegek kapcsolatában azonban nem az volt a domináló, hogy a lakosság szinte minden rétegének képviselői közül jöttek fegyveresek, hanem az, hogy a katonailag és politikailag válságos időszakokon az segítette át őket, hogy tömegmozgást tudtak előidézni. Különös figyelmet érdemel ebből a szempontból az október 25-i tüntetés. Ennek a tüntetésnek az volt a hátterében, hogy 24-e, ha ellentmondásosan is, de erkölcsi, politikai nehézségeket is okozott a fegyveres csoportok számára, mert ezen a napon még nem tudták olyan általánossá és erőssé tenni a szovjetellenes hangulatot a fővárosban sem, mint ahogy sikerült nekik a későbbi időben. Katonailag pedig 24-én és 25-én reggel nagy csapásokat szenvedtek. 24-én reggel visszafoglalták tőlük a Rádió épületét, a József központot, a Szabad Nép székházát, szóval valamennyi lényeges objektumot, 21

Pl. a Péterffy Sándor utcai csoportban többen. Népbíróság (a továbbiakban Nb.) XI. 3676/1957. Az Újpesti NB-ról: Nb. II. 8017/1958/101 stb. — Az 1956. nov. 4-e utáni revizionista szervezkedések egyik legkésőbbi etappja a Mérei — Fekete-féle csoport volt. Nyugaton nagy visszhangot váltott ki a Hungaricus című röplapjuk, amely bizonyos önkritikus elemeket is tartalmazott. (így pl. hangsúlyozta a revizionista csoportoknak és különösen Nagy Imróéknek a tömegekkel, főleg a munkásosztállyal való gyenge kapcsolatát.) Azt is beismerték, hogy igazán kevés diák vett részt a harcokban. A Hungaricus megállapítása szerint a fegyveres felkelők közül mindössze 3 — 5%-ot tehetett ki a diákok száma (BM. V—145 — 288/10. 65. l.)..Ez talán túlságos alábecsülése az aránynak, de kétségkívül közel áll az igazsághoz.