Századok – 1966

Krónika - Nemzetközi konferencia az európai államok kialakulásáról (Székely György) 1081

1082 KRÓNIKA. problémái" címmel. A frank és bizánci államok kezdeti szerepének vázolása után a Karo ling-terület dezintegrációját és Kelet-Európa szótszórt területeinek egyidejű területi integrációját mutatta be, mint az államok kialakulásának két formáját. Áttekintette a Karoling-terület királyságainak kialakulását: Franciaország, Burgundia, a szétosztott Lotharingia (ahol Swentibold harcolt a nagyurakkal), a bajor, ill. alamann törzsekkel összefüggő Bajorország és Svábföld, Frízföld. A normann, szaracén és magyar betörések veszteségeket okoztak az egyháznak, bonyolították a szuzerén és vazallus viszonyok változásait. Feloszlott a Francia Media. Kialakult Normandia. A keleti frank állam is feloszlóban volt: a szász urak összezárkóztak a dán és szláv betörések ellen, újjászületett hercegségük; a bajor urak hercegük alá helyezkedtek a magyar betörések ellen; az alamann hagyomány hatott, szilárdították a betörések Burgundiába és a védekezés a magyarok ellen. Ahol ellenséges betörés fenyegetett, a lakosság valamely hűbérúr védelme alá helyezkedett, az etnikai tényező másodlagos volt. Kelet-Európában az első időszakban csak szlávok alkottak államszervezetet, mégpedig törzsi eredetűt. A horvátok az avarok és Bizánc között fejlődtek, törzsükre kihatott a frank-bizánci versengés. Külön területté fejlődött a dalmát és a pannóniai Horvátország. Az utóbbi a nomád magyarok megérkezésekor szabadulófélben volt a frankoktól. A karantán szlávok frank, bajor, magyar uralmat éltek át. A morvák és csehek szabadulása az avar uralom alól új szláv állam alakulását egyengette. A lengyel törzsek nagy területen szóródtak szét. A szlovákok törzse Pribina nyitrai fejedelemsége kapcsán nyert említést. Foglalkozott a cseh—keleti frank viszonnyal, a csehországi bajor beszivárgással. Nagymorvaország a Tiszáig terjedt, 907-ben omlott össze a magyarok csapásai alatt. A cseh törzsek kiváltak a megbukó Morvaországból, Prága premyslida és Libice slavnikida szervezése jelzi az új állam vetélkedő gócait. Krakkó és Lengyelország a morva bukás után alakult ki a polan törzs szervezése során. Az angolszász törzsekkel vetette össze az obotritok, liuticsok törzsi dinasztiáit. Foglalkozott a rutén törzsek helyzetével a kazár, besenyő, normann elemek közepette. A X. századi magyar, nomád eredetű állam az egyedüli Kelet-Európában, amely nem szláv. Bemutatta fosztogató déli és nyugati hadjárataikat, megemlítette a lechmezei vereség szerepét. A szláv (horvát-pannóniai) örökség és a módosított Karoling modell szerepét vizsgálta a magyar államiságban s azt különleges képződménynek jellemezte a szláv előzmény és nomád hódítás hatása kapcsán. Konfrontálta a Iustinianus által módosított római birodalom (bizánci Balkán) és a szuzerén —vazallus viszonyou alapuló feudális Nagy Károly-császárság államiságát. A Bizánctól északra eső területen pedig a törzsek integrálódtak. A létrejött nagyterületű államok belülről gyengültek, feloszlásuk törvényszerű volt. A hozzászóló Fernand Vercauteren (Liège) a centrifugális és centripetális erők kérdéséhez kapcsolódva a Karoling frank állam sorsáról beszélt. A királyság patrimoniális felfogását és a respublica elvét vetette egybe. Nagy Károly császárságának elve az oszthatatlanság, ő lényegileg a frankok királya. A verduni szerződés az európai modern államrendszer alapvetése, az első európai államszerződés és az utolsó (Chlodvig óta jellemző) családi patrimoniumfelosztás volt. Itt ugyanis már a frank államterületen túli részek is osztódtak s így lett államalkotó jellege. Az előző részkirályságok (Aquitania, Itália, Bajorország) és a szász terület különállása érvényesült. 900 után a patrimoniális elvet az állam oszthatatlansága váltja fel. Jean François Lemarignier (Párizs) az Annales Bertiniani alapján szólt a feloszlás folyamatáról s a nagyok ebben játszott.szerepéről, majd a későkaroling-kori újraosztásokról. Alexandre V. Sclcviev (Genf) a magisztrális előadást méltatva Nyugat-Európa (beleértve a nyugati gót állam) dezintegrációját állította szembe Kelet-Európa primitív integrációjával. A primitív, patrimoniális IX—XI. századi kelet-európai királyságok kora után a XI. századra feloszlik Bulgária, kétszázéves fennállás után magyar kapcsolatba lép Horvátország, a XII. században dezintegrálódik Lengyelország és Oroszország. T. Manteufjel a bolgár probléma nehézségeiről beszélt, a magyar fejlődéssel analogikus jelenségeire utalt. F. Vercauteren „Liège, Hainaut, Brabant ós Flandria fejedelemségek a IX — XI. században" címen tartott előadást. A XV—XVIII. században különböző uralmak alatt álló, de közös intézményekkel bíró hercegségek eredetét vizsgálva, a középkori Belgium négy fő területét veszi szemügyre a Meuse és az Ardennek között. Ezek frankkori szervezete nem sajátos: pagi; comitatus, grófságok. A királytól kinevezett és visszahívott gróf intézménye Nagy Károly után átalakult. Kialakult a flandriai grófi dinasztia és dinasztikus kapcsolatai. Kiemelkedett a brüggei Castrum. A politikai egység területileg kialakult a normannok elleni védekezésben3 (a pagus Flandrensis kis területe). Már • F. Vercauteren: Comment s'est-on défendu, au IX

e siècle, dans l'empire frane, contre les Invasions Normandes? (Extrait des Annales du XXXe Congrès de la Fédération archéologique et historique de Belgique) (Bruxelles, 1936), kifejezetten flandriai vonatkozások 118, 125, 128, 130. 1.