Századok – 1966

Krónika - Tudományos ülésszak az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a nemzeti ideológia múltja és jelene témakörből 1966. február 21–22. (Glatz Ferenc–Stier Miklós) 1068

1072 KRÓNIKA Progresszivitást oz időben Mocsáry Lajos nézetei jelentettek, aki elvetette a nemzet és állam azonosításának hamis és irreális eszméjét. A későbbiekben viszont elszigetelődött, s anakronisztikusan vallotta 49-ből táplálkozó liberális-demokratikus nemzetiségi felfogását. Az abszolutizmus korának nóvuma: a politikusokon kívül már a fejlődő társadalomtudományok (először a történet- és jogtudomány) is foglalkoznak a nemzet elmélet problémáival. Horváth Mihály és Szalay László történeti szintézisei egyaránt a liberális közópnemesség reformkori koncepcióját képviselték. A nemzetet nem tartották történeti kategóriának, a modern nemzeti eszme megjelenését már a középkorra tették. Horváth Mihály a magyarok és nemzetiségek múltbeli viszonyát a politikai nemzet koncepciójának megfelelően szemlélte, Szalay szemléletében pedig a magyar birodalmi gondolat erőteljesebb jelentkezését tapasztalhatjuk. A jogtudós Kautz Gyula állam és nemzetiség viszonyát vizsgálva a politikai nemzet ismert álláspontjára helyezkedett, s tagadta a nemzetiségek „külön státus alapításának" lehetőségét is. A szépirodalom (Arany, Vajda János) sok esetben előbbre mutat, mint a politikusok felfogása. Végezetül Arató Endre rámutatott arra, hogy az eddig áttekintett megnyilatkozások legprogresszívabbjai is távol állanak a népi nemzet-haza fogalomtól, amely — nem véletlenül — akkor jelent meg, amikor a polgári fejlődésért harcoló középnemesség elárulta eszményeit ós szakított az érdekegyesítésben kétségtelenül meglevő, a nép érdekeit is figyelembe vevő, sok vonatkozásban pozitív politikával. Az abszolutizmuskori parasztmozgalmak emlékei arról tanúskodnak, hogy a hazát a parasztság is magáénak vallotta; de demokratikus ós paraszti követelésekkel, köztük földosztással, az urak pátriáját a maga hazájává akarta tenni. Tóth Ede egyetemi docens „A polgári nemzetszemlélet fejlődósének fő vonásai a dualizmus korában" c. előadásában a polgári nemzetszemlélet bizonyos típuscsoportjainak jellemzésére vállalkozott. A dualista rendszert támogató polgári és földbirtokos körök nemzetszemlóletének fő tartalma a dualista rendszer nemzeti vívmány jellegének bizonyítása volt. A nemzeti ideológiát az uralkodó osztályok a kiegyezés belső megerősítésének szolgálatába állították. A polgári nemzetszemlélet egyik alaptételévé a magyar polgári nemzet-állam fogalmának a dualista állammal való azonosítása vált. 1867 után a nemzetszemlélet és a oiiodalmi szemlélet ötvöződött, s a politikai nemzetfogalom törvényes renddé, a dualista állam egyik alapvető közjogi és állampolgári alapelvévé lett. E felfogás szerint a nemzet közjogi fogalom. A nemz tet mint etikai, nyelvi fogalmat az államjogból kirekesztették. A magyar állam polgárai állampolgárságuknál fogva a magyar nemzet tagjai lettek, s ebben a minőségben egyenlő állampolgári jogokhoz jutottak. Az anyanyelvi oktatás elvét is törvényben biztosították, a gyakorlatban azonban „a magyar nemzet ós állam ellenes izgatás" címén vádat emeltek a törvényadta jogukkal élni óhajtó iskolák ellen. A kiegyezés utáni években a nemzetiségi kérdést és a közjogi vonatkozásokat tudatosan polgári osztályuralmi progpagandaeszközként fogták fel. A néhány százaléknyi vagyonos választópolgárra szűkített politikai nemzet, a hatalmi osztályszemlóletnek alárendelt nemzetszemlélet, a magyar vezetőkörök szemléletében hallgatólagosan és későob nyíltan is összekapcsolódott egy sajátos birodalmi szemlélettel. Eszerint a magyar nemzet — t irmész^t^sen az általuk értelmezett szűk osztályuralmi jogokat élvező nemzet — jóléte, boldogsága és biztonsága az Osztrák-Magyar Monarchia által valósult meg, ós minden más történelmileg lehetséges megoldás a magyar nemzetet romlásba és pusztulásba döntené. Tóth Ede kiemelte, hogy a 48-as radikálisok és demokraták szerepe tovább folytatódik az emigrációban ós a kiegyzés után a 48-as pártban. E csoportnak jelentős szerepe volt a kiegyezés nemzeti és demokratikus polgári osztályérdekeket is sértő és feladó tartalmának feltárásában. Ez az agitáció erős ellenzéki hangulat keletkezését segít tte elő az országban, hatást gyakorolt a balközéppárt balszárnyára is. A polgári balol lal a polgári demokratikus szabadságjogok és alkotmányreform, általános választójog, főrendiház eltörlése, perszonálunió stb. kiharcolásával törekedett a viszonyok megváltoztatására. Ezeket a törekvésekf t az osztrák-magyar hatalmi szövetség azonban erőszakkal ós anyagi eszközökkel is hosszú ideig képes volt ellensúlyozni. Az előadás a továbbiakban a dualizmuskori polgári nemzetszemlélet kettéosztottságának fokozódását mutatta be. Az államrend hatalmi jogkörét gyakorló politikai fórumodon a nemzetszemlélet reakciós taitalmú telítődése figyelhető meg, ezzel szemben végbemegy a demokratikus polgári nemzetszemlélf t olyan jellegű kiteljesedése, amely a szocialista munkásmozgalom magyal or szági megjelenése és megerősödése nélkül nem képzelhető el. A fúzió után a korábbi balközép, immár megerősödött kormánypár ti pozí-