Századok – 1966

Krónika - Tudományos ülésszak az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen a nemzeti ideológia múltja és jelene témakörből 1966. február 21–22. (Glatz Ferenc–Stier Miklós) 1068

1070 KRÓNIKA független, önálló nemzettudat jelentkezését mutatja, s egyik mozgatója lett a nemzet rendi fogalmát összetörő erőknek. Noha Rákóczi 1707 — 1708 körüli rendeleteinek sok olyan vonása van (a nemesek megadóztatása, föld igérése minden katonának), mely egy szélesebb társadalmi alapokra épülő nemzeteszme kialakulásának feltételeit hordozta magában, a nemesek nagy részének békevágyai már vele szemben fogalmazódtak meg, amikor a függetlenségért nem voltak hajlandók nemesi szabadságukat feladni. R. Várkonyi Ágnes összegezésként megállapította, hogy a vizsgált időszakban a nemzeti ideológia sohasem fejlődött olyan közösségtudattá, mely a különböző osztályokat tudatosan összekapcsolta volna. Noha a nemzeti ideológia tartalma a két évszázad folyamán sokat változott, egyes elemei túlmutatnak már a feudalizmus keretein, mégis mutatva e folyamat alapját adó gazdasági-társadalmi fejlődésben érvényesülő konzerváló tendenciákat, lényegében megmarad régi formájában. Ez azonban nem akadályozza meg, hogy az ilyen viszonyok között kialakult nemzeti ideológiában a dolgozó osztály erőfeszítései, harcai is kifejeződhessenek. Szathmári István egyetemi docens ,,A magyar irodalmi nyelv kialakulása ós a nemzetté válás" címmel tartott előadásának bevezetőjében rámutatott arra, hogy az irodalmi nyelv történetének vizsgálata, mivel az a nemzeti nyelvnek az írott változata, létrejöttének és alakulásának vizsgálata a társadalomtörténet pontosabb megközelítéséhez is hozzásegíti a kutatót. Előadásában részletesebben a XVI. és XVII. század jelenségeivel foglalkozott. Kiemelte, hogy a nemzeti, illetőleg az irodalmi nyelvvé egységesülés igazi megindulását e korszaktól számíthatjuk, és sok egyéb tényező mellett ez is nagyban előmozdította — ós egyben már tükrözte is — a nemzetté válást. Kitért röviden a nyelvi egységesülés XVI. század előtt jelentkező csíráira (az oklevelezés helyesírásában, a kódexfordítások stilisztikai formáiban, továbbá a hangtan és az alaktan területén mutatkozó egyes jelenségekre), hangsúlyozta azonban, hogy ezek mennyiségi, minőségi sajátságaiknál és elterjedtségük mértékénél fogva is csak csíráknak tekinthetők. Ezután áttekintette azokat a társadalmi, politikai és művelődésbeli tényezőket, amelyek a XVI—XVII. században elősegítették a nyelvi kiegyenlítődést és normalizálódást. Ebben az irányban hatott mindenekelőtt a magyarországi humanizmusnak, az a hajtása, amely Erasmus tanításai nyomán fedezte fel anyanyelvünket, s fordításai, nyelvtanai, szótárai, prédikációs kötetei révén a nyelvi öntudatosodáshoz, a kiterjedtebb magyar nyelvű irodalom megindulásához vezetett. — A XVI. és XVII. század egész történetére rányomja bélyegét és a nyelvi kiegyenlítésre is számos lehetőséget nyújt a reformáció. Iskolái, könyvnyomtatása, irodalma, magyar nyelvű istentiszteletei, bibliafordításai stb. már az egész magyar nyelvterületre kiterjedően szabályozóan hatottak a magyar nyelv használatára. — Ez időszakban nőtt meg a számban is jelentőssé vált iskolázott világiak, 1 a literátusok vagy deákok rétegének a gazdasági, jogügyi írásbeliségben s így a nyelvi kiegyenlítődésben betöltött szerepe. E literátus réteg igen nagy érdeme, hogy a XVI. század I második felóben a magyar nyelv a latinnal szemben megjelenik az irodalmon kívüli írásbeliségben is (missilisek, végrendeletek, egyéb hivatalos okiratok). Egyesek véleménye ' szerint — mondotta az előadó — egyenesen nekik köszönhető mai irodalmi nyelvünk alapjainak megteremtése. Országjárásuk, hányódásaik (Magyarország három részre szakadt) közepette különböző vidékek nyelvjárásait hozták egymással érintkezésbe. E korszakban növekedett meg az anyanyelv tekintélye, s ők azok, akik legalábbis megsejtették az anyanyelvi egység fontosságát a magyarság egységének megvalósításában. — Jelentős nyelv járáskeveredést s így nyelvi kiegyenlítődést eredményeztek azok a település- és népiségtörténeti változások is, amelyek a török hódoltsággal és a törököknek Magyarországról való kiűzésével kapcsolatosak. — Megemlékezett az előadó az önálló Erdély szerepéről is, ahol a XVII. században a magyar művelődésnek valóságos kis mentsvára alakult ki, s fellendült a magyar nyelvű irodalom s szélesebb értelemben vett nyelvművelés. Az Erdélyben ekkor létrejött nyelvtípust regionális irodalmi köznyelvnek tekinthetjük. — A magyar irodalmi nyelv kialakításához a XVII. században — ellentmondásos formában ugyan (a latin nyelv jogainak visszaállítása az iskoláztatásban és az egyházi életben), mégis — hozzájárult az ellenreformáció is, mivel a reformáció kezében hatásosnak bizonyuló eszközöket maga is felhasználta céljai megvalósítására. A XVII. század nyelvtanainak — a nyelvi normák fokmérőinek és egyben továbbvívőinek — vizsgálata azt mutatja, hogy a század végére mai helyesírásunk alapjaiban kialakult, legfőbb hangtani nórmáink megállapodtak s az alaktaniak nagyobb hányada is megszilárdult. A nyelvtanokban tükröződő állapot az irodalmi nyelvnek csak a belső, nyelvi oldalára vonatkozik, társadalmi hatóköre ekkor még nem érte el az annak megfelelő szintet. Hogy ez megvalósuljon, s hogy a teljes belső nyelvi rendszer kikristályosodjék,