Századok – 1966
Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1034
1048 FOLYÓIRATSZEMLE 1048 adódtak. Egészében a szerző a felkeléseket ellenforradalmi népmozgalmaknak minősítette .—FRANÇOIS HINCKER : A társadalomtudomány Franciaországban (90 —102. 1.) az École Normale Supérieure által 1965. május 15—16-án rendezett vitát foglalja össze. A Vita nagy érdeklődést keltett, s igen élénk volt. Az egyik fő referátumot Albert Soboul tartotta. A társadalomtörténetről historiográfiai áttekintést nyújtva megállapította, hogy míg korábban inkább leíró volt, ma inkább a struktúrakutatás jellemző rá. A leíró módszernél az impreszszionista megelevenítésre, a minőségi jegyek kimutatására törekedtek (Michelet), később, a 30-as években írták az új összefoglaló nagy munkákat az ártörténetről, a társadalmi rétegződésekről. A gazdasági kérdések kutatása során azonban ezeket túlságosan elaprózták, a gazdaság egész szerkezetének vizsgálatára már nem is került sor. Hincker egyúttal azt is jelzi, hogy a konferencián résztvevők többsége olyan véleménynek adott hangot, hogy a mennyiségi mutatók mellett a minőségieknek nagyobb hangsúlyt kell adni. A statikus strukturális kutatás mellett a konju kturális változásokat, szakításokat, válságokat kell megvilágítani. Mindez annál szükségesebb, mert az utóbbi időben a disszertációs témák azt mutatják, hogy a strukturális témák kiszorították a politikai események feltárását. Az új kutatási módszerek (matematikai módszerek) alkalmazása éppenséggel megköveteli ezeknek a minőségi mutatóknak kellő tiszteletben tartását, miként a pszichológiai, emberi motívumokat sem szabad a közgazdasági tényezőknek visszaszorítani, s így a történelmet „dehumanizálni". Ezeknek a követeléseknek E. Labrousse, a szociológiai iskola egyik fémjelzett irányadója is helyt adott. — J. ANNALES. ÉCONOMIES, SOCIÉTÉS, CIVILISATIONS 1965. 6. sz. — P. BAIROCH: Gazdasági fejlődési szintek 1810— 1910 (1091 — 1117. 1.) a használható és hiteles statisztikai adatok számbavétele után, miközben utal az előforduló hibalehetőségekre, Németország, Belgium, Spanyolország, az Egyesült Államok, Franciaország, Olaszország, Japán, Anglia, Oroszország. Svájc és Svédország gazdasági fejlődését próbálja számszerűen rögzíteni hat időmetszetben (1810, 1840, 1860, 1880, 1900, 1910), a mezőgazdaság vonatkozásában úgy, hogy kiszámítja a mezőgazdaságban foglalkoztatott aktív férfi lakosság által termelt kalória mennyiségét (az egyes időmetszetek körüli 7 év átlagát számítva), itt az Egyesült Államok állnak az első helyen, Japán az utolsón. Az ipari fejlődésre vonatkozólag (15 éves átlagokat számítva) a gyapotfelhasználás és a megtermelt öntöttvas mennyiségét számítja ki az egész lakossághoz viszonyítva egy főre, az elsőben Anglia áll az első helyen, az utolsón Oroszország, a második mutató terén Anglia és Belgium, a korszak végén az Egyesült Államok az első, Japán az utolsó. A vasút fejlődésére a következő V kepletet állítja fel ^ ^ ^ g , ahol V a vasútvonalak hosszúsága kilométerben, P a lakosság száma és S a terület km2-bon számítva. Végül az egy főre eső szénfogyasztást is kiszámítja, ós az így adódó részletadatok alapján összesítést végez a fejlődés szintjeiről, úgy látja, hogy az így nyert adatok alapján az ipari forradalomban az eddiginél nagyobb helyet kell juttatni a mezőgazdaságnak. — J. C. RUSSEL: A feudalizmus kezdeteinek demográfiai aspektusai (1118—1127. 1.) a Karoling korszakbeli Európát vizsgálva utal az elsőszülötti öröklés jelentőségére, a munkaképes korban levő lakosság viszonylagos csekélységére (a 20—34 éves korban levők a lakosság kisebb felét teszik ki) és a lakosság lélekszámának általános növekedésére, ami a feudális (vagyis hűbéri) viszonyok terjedésére vezet. — Fordításban közli a folyóirat I. D. KOVALCSENKO és V. A. USZTYINOV tanulmányát az elektronikus számológépek felhasználásáról (1128 — 1149. 1.), amely eredetileg a Voproszi Isztorii 1964. 5. számában jelent meg (ismertetését ld. Századok 1965. 1—2. sz. 304.1.). — MICHEL MORINEAU: Tengerészeti fejadagok (1150— 1167. 1.) 1570-ből angliai, 1705-ből holland, 1725-ből orosz ós 1759-ből svéd adatokat közöl tengerészek élelmezésére vonatkozólag, napi 2600/2800—4000/4200 kalóriát jelentett ez, magas átlagot, amilyet csak európai társadalmak adhattak ebben a korban. — J. P. FILIPPINI: A francia tengerészet által szállított katonák és milicisták élelmezése a XVIII. században (1157— 1162. 1.) 1747-ből ós 1759-ből származó három kimutatás alapján viszont a fejadagokat elég szegényeseknek tartja. — GUY THUILLIER: Az élelmezés Nivernais tartományban a XIX. században (1163 —1184. 1.) a társadalmi osztályok élelmezése közti különbségeket is figyelembe próbálja venni, amennyire a források lehetségessé teszik, megállapítja a kenyér uralkodó szerepét, az 1850-es évektől a hal és déligyümölcs tömeges megjelenésével bizonyos javulást mutat ki, utal a bor egyre növekvő fogyasztására. — Az ismertetési rovatban Lázadások, éhínségek és banditizmus ( 1253 — 1258. 1.) címen a parasztfelkelésekre vonatkozó irodalmat is tárgyalják az egyes