Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1034

FOLYÓIRATSZEMLE 1043 val való vallási unió gondolatának. — ION NESTOR: A szlávok behatolása a Balkánfélszigetre és a kontinentális Görögországba e. tanulmányának I. részében (41 — 67. 1.) ismerteti a kérdés irodalmát Safafiktól Roesleren és Niederlen át Lemerle-ig, majd a bizánci elbeszélő források elemzése alapján arra a megállapításra jut, hogy a VI. század utolsó negyedében csak zsákmányoló hadjáratokat vezettek a szlávok a Dunától délre, tömeges és állandó betelepülés a forrásokból nem igazolható. A szláv földművelő lakosság végleges megtelepülése a Balkán félszigeten csak a VII. század első évtizedeiben történt meg. — Összehasonlító társadalom- és jogtörténeti szempontból figyelemreméltó VALENTIN GEORGESCU: Ősi' albán jogszokások című tanulmánya (69 —102.1.). J. W. Iwanowa 1960-ban Tiranában megjelent Munkája (Kanuni i Leké Dukagjinit) alapján ismerteti és a román jogszokásokkal egybevetve elemzi az észak-albániai hegyvidék lakosságának szokásjogi kódexét, amelyet a XIX. század végén Sht. K. Gjeçov gyűjtött össze és szerkesztett egybe. E „kanun" intézményei és jogszabályai az ősközösségből a korai feudális rendbe való átmenet szakaszát tükrözik, s számos olyan elemet tartalmaznak, amelyek tipológiailag ősibbek a román faluközösségek szokásjogának a XIV—XV. századi okleveles anyagból rekonstruálható elemeinél. A család ós a nemzetség társadalmi viszonylatainak szabályozásánál még a XX. század ' elején is csaknem teljesen hiányoznak az állami tevékenység és beavatkozás nyomai. — Még szélesebb keretben veti fel az összehasonlító szempontokat NIKOLAJ TODOROV szófiai kutató tanulmánya: A feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet néhány vonásáról az Oszmán Birodalom balkáni területein (103 —136. 1.), amely — címétől eltérően — csak a Balkán középső és keleti területeivel foglalkozik, több ponton vitába szállva a probléma hagyományos felfogásával. A balkáni oszmán feudalizmus lényeges vonásait összefoglalva,1 a szerző hangsúlyozza, hogy a fejlett középkori városi élet folytonossága a török hódítással nem szakadt meg. A XV—XVI. században intenzív városi élet virágzott — kétharmad részben keresztény városi lakossággal — fejlett kisárutermelóssel és kézműiparral, élénk piaci forgalommal, s a lakosság körében előrehaladott volt a vagyoni rétegződés. A XVIII. század második felében és a XIX. század első felóben létrejött a tőkés viszonyok minimuma; a városi szegénység szóles rétege kielégítő bérmunkaerő-forrást jelentett, s a kézművesek ós kereskedők körében a tőkés vállalkozó típusa is megjelent. Hogy a tőkés gazdaság magasabb formái a kedvező feltételek ellenére sem alakulhattak ki, annak fő akadálya az oszmán államszervezet volt, amely — a maga minden fejlődéssel szembeforduló parazita uralkodó osztályával — a feudalizmus leginkább megmerevedett és elmaradott formáját testesítette meg. Befejezésül a szerző kétségbevonja, hogy beszélhetünk-e eredeti tőkefelhalmozásról a Balkán e részein, s úgy véli, hogy a terminus alkalmazása nem visz közelebb a balkáni kapitalizmus genezisével kapcsolatos sajátos problémák megértéséhez. — NICOLAE BANESCU Bartikian örmény tudóssal szemben azt igyekszik bizonyítani, hogy Theodulos szerzetes 1059-ből származó feljegyzésében szereplő Basileios „Paradounavis"-i magistros azonos az egyéb forrásokból ismert Basileios Apokapés paristrioni archónnal (156—158. 1.). — A Krónika-rovat beszámolót közöl a plovdivi ókortudományi konferenciáról és a sinaiai nemzetközi kollokviumról, amely a balkáni civilizációkkal foglalkozott. A bőséges szemle- és bibliográfiai rovat Szabó T. Attila és Szőke Béla tanulmányait is ismerteti. 1963. 3—4. sz. — A legrégibb autentikus szláv jogi emlék keletkezésével foglalkozik MIHAIL ANDREEV: A „Zakón Sudnyi Ljudem" eredetéről (331 — 344. 1.). Szövegkritikai elemzéssel arra az eredményre jut, hogy a törvénykönyvet Bulgáriában szerkesztették I. Borisz uralkodása alatt, a IX. század második felóben, s a hivatalos bolgár törvényhozás első aktusának tekinthető. Cáfolja azokat a nézeteket, amelyek szerint a kódex Metód vagy Cirill illetve tanítványaik műve, s cseh vagy pannóniai szlovén környezetben keletkezett volna. — ION-KADU MLRCEA: Román— szerb kulturális kapcsolatok a XVI. században című tanulmánya a két nép közötti politikai kapcsolatokra is kitér, s rámutat az Erdélyben élő szerb emigránsok fontos szerepére e kapcsolatok létesítésében (377 — 419.1.). — DINIT GIURESCU: A román államoknak a Balkánra irányuló sókivitelérôl a feudalizmus korában (421—462. 1.) összegyűjti Havaselve, Moldva, Erdély és a Bánát sókivitelére vonatkozó adatokat a IX. századtól 1848-ig. Különösen részletesen — gazdag számszerű adatanyag felvonultatásával — ismerteti a XIX. század első felét. — VLADIMÍR DICULESCTJ: Románia és a bolgár szabadcsapatok kérdése (1866—1868) (463 — 483. 1.) ismerteti, hogyan alakult a különféle külpolitikai tényezők hatása alatt a hivatalos román politika magatartása a Románia területén szervezkedő bolgár szabadcsapatokkal szemben. Kezdetben a román kormányzat támogatta a bolgár felszabadító mozgalmat, de az erősödő diplomáciai nyomás