Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1034

1040 FOLYÓIRATSZEMLE 1040 ténetírás a varsói felkelésről (668 — 666. 1.) Hans v. Krannhals 1962-ben megjelent, a felkelésről szóló könyvével vitatkozik. — N. ZEITSCHRIFT FÜR GESCHICHTSWISSENSCHAFT 1966. 6. sz. — SIEGFRIED SCHMIDT: A németországi polgári pártok előtörténetéről (973 — 991. 1.) elvi-módszertani kérdések tisztázása, az eddigi, főleg életrajzokban jelentkező kelet-német feldolgozások számbavétele után először is megállapítja a német polgári pártoknak az angol és a francia polgári pártokhoz viszonyított kései megjelerését. Az 1848—49-es forradalom előestéjén Németországban három polgári pártcsoport létezett: liberális, radikális és katolikus, a forradalom idején pedig négy: liberális, demokrata, katolikus és konzervatív. A demokraták és a katolikusok nemzeti szervezetekben egyesültek; a fő polgári irányzat, a liberalizmus szembefordult Németország demokratikus egyesítésének gondolatával. A szerző egyrészt szembeszáll a polgári történészeknek a liberalizmus polgári osztály lényegét tagadó felfogásával, másrészt azonban az 1848— 49-es liberális árulás után sem vitat el minden haladó szerepet a német liberalizmustól. — HANS JOACHIM BARTMUSS: A németországi feudális társadalom keletkezése c. vitacikkében (1001 — 1010. 1.) E. Müller-Martens hipotézisével vitatkozik, aki a VIII—IX. századi germá i társadalmat nem tartja korai feudális társadalomnak, hanem egy alacsonyabb fokú barbár előfeudális társadalomnak, rendkívül bonyolult tulajdon- és függőségi viszonyokkal. 1965. 7. sz. — GERHART HASS: ífans-Adclf Jakobsen második világháborús történeti koncepciójáról (1148—1171. 1.) megállapítja, hogy Jakobsen nyugat-német történész második világháborúval foglalkozó 30 nagyobb munkája és tanulmánya a szerző ígeretével ellentétben nem ad alapvetően új, a történeti valóságnak megfelelő koncepciót a második világháborúról, habár több részletkérdésben előrelépést tesz. A Jakobsen által hirdetett egyetemes történeti prespektíva lényegében az atlanti politika történeti igazolását szolgálja. A háború történetéről adott új periodizáció lebecsüli a Szovjetunió katonai szerepét. Hitler személyének előtérbe állításával a szerző a mögötte álló gazdasági, katonai és politikai tényezőket fedezi. Végül nem szentel kellő figyelmet a német ellenállási mozgalomnak sem. — ROLF WEBER: A kispolgárság szociális struktúrája és pclitikai ideológiája közti viszony az 1848—49-es forradalomban (1186—1193. 1.) a problémát Szászország vonatkozásában tárgyalja. Itt működött 1848—49-ben Németország taglótszámánál, szervezettségénél, tömegbefolyásánál fogva egyaránt legfejlettebb vidéki kispolgári demokratikus szervezete. Ennek gazdasági alapja Szászország fejlett kis-, házi- és részben nehézipara volt. A kispolgári tömegmozgalom magját a kézműves mesterek alkották, akik a háziiparos kismesterekkel együtt megközelítették a legények számát, s szociális helyzetüket tekintve közel álltak a proletariátushoz. Vezetőik a demokratikus értelmiség soraiból regrutálódtak. Az értelmiségi vezetők 1848 nyaráig szinte egyöntetűen a kispolgárságot tekintették a demokratikus mozgalom bázisának, ezután azonban egyesek már a proletariátusban látták a legmegbízhatóbb támaszt. A kispolgárságon belül az antidemokratikus erőt a céhrendszer hívei alkották, akik különféle zártkörű egyesületekben szervezkedtek. 1965. 8. sz. — WERNER BERTHOLD: A Német Kommunista Párt állásfoglalása a német történelem időszerű fő kérdéseiben 1945—46 (1323—1341. 1.) a pártnak az új marxista történetszemlélet kialakítása és elterjesztése érdekében kifejtett tevékenységét ismerteti. A párt ennek során szembeszállt mind a nacionalista, mind a nemzetinihilista állásponttal, s a német nép történetét is a többi nép történetéhez hasonlóan a haladó és a reakciós erők csatatereként mutatta be. A haladó erők harcának értékét nem okvetlenül a siker, hanem a mozgalom dinamikája adja meg. A pártnak már 1945/46-ban sikerült helyes megvilágításba állítani a német történelem olyan alapvető kérdéseit, mint a német fasizmus ós a második világháború kirobbantása, a párt és a német munkásmozgalom története (1918 — 1945), az 1918 novemberi forradalom jellege, az 1848—49-i forradalom, a reakciós, a fasizmus felé vezető poroszság. — ERNST WERNER : Pánturkizmus és a modem török historiográfia néhány irányzata (1342 —1354. 1.) bemutatja: mint lett az ifjútörökök eredetileg haladó, a pániszlamizmussal nemzeti demokratikus alapon szembeforduló pánturkizmusából az első világháború körül a nemzeti elnyomást szolgáló reakciós és szovjetellenes irányzat, amely végül is a turanizmusba torkollt. A pánturkizmussal Kemál Atatürk nemzeti demokratikus forradalma szakított. Kemál kormányzatának utolsó éveiben és utána német fasiszta befolyásra ismét erőre kapott, hogy a fasizmus vereségével újabb, de még mindig nem végleges vereséget szenvedjen. A reakciós Menderesz-kormány alatt a pánturkizmus ideológiája újból teret nyert, elsősorban a balkáni török hódításnak igyekezett pozitív jelentést adni. A Menderesz-kormányzat 1960-ban bekövetkezett bukása után a középkortörtónósEek