Századok – 1966

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 1034

FOLYÓIRATSZEMLE 1037 saját élményei alapján méltatja Dimitrov előadói beszédét, a szektásság elleni harcot, a népfront-politikát, s a Német Kommiunista Párt 1936-ös brüsszeli konferenciáját, amely konkretizálta az új feladatokat. — V. G. KORIONOV: Kiváló harcos a marxizmus—leninizmus eszméinek győzelméért Latin-Amerikában (14 — 22. 1.) a perui José Carlos Mariátegui tevékenységét ismerteti születésének 70. évfordulója alkalmából, hangsúlyozza, hogy ellenfelei annak idején narodnyiknak bélyegezték, mert az indián faluközösségnek is szerepet szánt a szocializmushoz való átmenetben, ma pedig trockistának mondják sokan, holott meggyőződéses ós képzett marxista volt, aki harcolt a kispolgári reformista irányzatok ellen, és a marxizmus—leninizmus tételeit a konkrét perui viszonyokra alkalmazta. — LEO STERN: 1945. május 8. a két német állam történetében (23 — 36. 1.) áttekinti a két állam kétféle fejlődési útját 1945 óta, utal a nyugat-német történészek Bismarckimádatára, a revansista szellem erősödésére, a német történész-napok egyre harciasabb hangnemére. Megállapításai szerint a német szociáldemokrácia ebben az uralkodó osztály segédcsapata. A demokratikus német állam azonban létével megakadályozza a reakciós tervek megvalósítását. — D. A. SZEVJAN: A Kommunista Párt a jugoszláviai nemzeti szabadságharc és a népi forradalom élén (37 — 60. 1.) összefoglalja a JKP vezető szerepét a németek ellen vívott harcokban, amelyeknek a megszállás idején 450 ezer német katona esett áldozatul, a partizánok vesztesége pedig halottakban 305 ezer fő volt és 455 ezer sebesült. Kitér az 1944 szeptemberétől a Szovjet Hadsereggel együttesen vívott harcok történetére is. — A. L. NAROCSNYICKIJ: A kontinentális blokád történelmi jelentőségéről (51 — 63. 1.) a bécsi történész-kongresszuson tartott előadásának szövege, amelyben a kérdés legújabb irodalmának kritikai megrostálásával rámutat a blokád mindenütt többnyire negatív gazdasági következményeire, a úgy véli, a napóleoni háborúk lényege nem a burzsoá forradalom harca a feudális Európa ellen, hanem az a kísérlet, hogy szuverén államokat alávessenek a franoia tőkének. A franciák elleni felszabadító harc nem egy helyen a hazai reakció elleni harccal fonódott össze. — JE. V. AVANOVA: A dominikai tragédia. II. A köztársaság a válaszúton (64 — 80. 1.) folytatja a 4. számban kezdett áttekintést (ld. Századok 1966. 2—3. sz.) 1961. május 30-án egy reakciós klikk ölte meg Trujillót, a család többi tagja ugyan meg tudta tartani a hatalmat, de kénytelenek voltak néhány ellenzéki polgári párt működését engedélyezni (a forradalmi párt, a nemzeti állampolgári szövetség, a június 14-i mozgalom), csak a Népi Szocialista Párt működése volt továbbra is tilos. Októberben azonban az új elnök, Balaguer megvédésének az ürügyén már amerikai hadihajók jelentek meg. A rendszer a Trujillo-rokonság ekkor bekövetkezett elűzése után sem változott. 1963 decemberében viszont az elnökválasztáson a forradalmi párt jelöltje, Juan Bosch győzött, aki földreformot, iparfejlesztést, az adóságokra 20 évi moratóriumot, új munkatörvényt, általános demokratizálást ígért programjában. Ez a program azonban a néptömegek számára kevés volt, a burzsoázia számára túl radikális. Kommunistaellenes fellépést követeltek tőle, s amikor erre nem volt hajlandó, 1964. szeptember 25-én a hatalom egy katonai junta kezébe került, amely ugyanazokat a társadalmi erőket képviselte, mint a Trujillo-rendszer, s mögötte az USA állt. Ez a fordulat nagy ellenállást váltott ki, Caamano vezetésével az alkotmány hívei szembeszegültek a juntával. 1965. április 28-án ezért az amerikaiak fegyveresen beavatkoztak, de katonai diktatúrát nem sikerült létrehozniok. — Sz. V. OBOLENSZKAJA Franz Mehring pályafutását ismerteti (81 — 96. 1.) születésének 120. évfordulóján, különös tekintettel tudományos munkásságára, amely miatt támadták a szociáldemokrata párton belül. Hangsúlyozza, hogy Mehring forradalmár volt, aki megértette a proletár-diktatúrát. — A közlemények rovatában G. M. PROHOROV hoz adalékokat a Szovjetunió és az újonnan felszabadult országok közötti kereskedelmi kapcsolatok történetére (97 — 108. 1.), az 1920-as évektől, de különös tekintettel az 1960-as évekre. 1965-ben a Szovjetunió 26 államnak nyújtott műszaki segítséget, ugyanakkor helyben az ottani munkások szakmai képzését is segíti, nemzetközi síkon pedig a szovjet támogatásnak köszönhető, hogy az új országok tekintélye az ENSz-ben megnőtt. — JE. В. CSERNYAK: A nyugati fronton (109 —125. 1.) címen folytatja a kémkedés történetéről írt cikkét, itt az első világháború alatti híresebb eseteket sorolja fel, s kimutatja, hogy Mata Hari szerepe nem volt olyan jelentős, mint eddig gondolták. — К. B. VINOGRADOV ismerteti az 1960-as években megjelent újabb irodalmat, amely az első világháború alatti nemzetközi kapcsolatok történetével foglalkozik (126 —135.1.). — Közli a folyóirat amerikai tudósok és közéleti személyiségek 1965. június 20-i nyilatkozatát, amely elítéli az USA latin-amerikai politikáját és dominikai intervencióját. Az eredetileg 9, Latin-Amerikával foglalkozó tudós, művész stb. által aláírt nyilatkozatot azóta több mint 100 ember írta alá. — N.