Századok – 1966
Tanulmányok - Sipos Péter: Az Imrédy-kormány megalakulásának történetéről 62
94 SIPOS PÉTBIl bizonyos összhang legyen s szabad talán ezt mondanom, nemzeti egység alakult ki ".13 7 A Népszava is bizalmat hirdetett az Imrédy-kormány iránt, annak kétségbevonhatatlanul jóhiszemű szándékairól írt és a párt parlamenti frakciója szintén lojális magatartást tanúsított.13 8 Az új kabinet létrejötte tehát ismét helyreállította a Treuga Deit, amely Darányi miniszterelnökségének végső szakaszában felbomlott. Bár voltak nézeteltérések az ellenzéki pártok és a kormány között, összekötötte őket a közös cél — a szélsőjobboldal visszaszorítása. A nyilasok magatartása meglehetősen ellentmondásos jellegű volt. A Szálasi—Hubay csoport továbbra is reménykedett abban, hogy sikerül beépülnie a rendszerbe, hogv ott engedélyezett ellenzéki szerepet töltsön be. Ezért nem akarták már a kezdet kezdetén elrontani a viszonyukat Imrédy vei, s arra törekedtek, hogy a Darányi idejében megkezdett tárgyalások folytatódjanak. Szálasi úgy vélte, hogy rendőri felügyeletét rövidesen feloldják és újra megkezdheti politikai tevékenységét. Remélte, hogy Imrédy nem Hubayt, hanem őt tekinti majd — Darányitól eltérően — tárgyalóképes partnernek, s kifejezte azon kívánságát, hogy a kormányfő adjon neki alkalmat személyes beszélgetésre, hogy „azt a sok félreértést, ami a Darányi-kormánnyal fennállott, végleg kikapcsolhassuk és a nemzeti erők összefogását megvalósíthassuk".139 Szálasi tehát abban bízott, hogy Imrédy esetleg hajlandó lesz a polgári ellenzékkel való együttműködés helyett vele paktálni. Más nyilas frakciók, így a Salló-féle Nemzeti Front nyíltan kifejezésre juttatták bizalmatlanságukat Imrédy iránt.14 0 A szélsőjobboldali körökben észlelhető, a bizalmatlanság határán járó bizonytalanság az Imrédy-minisztérium megítélésében Berlin magatartásában is kifejezésre jutott, amely talán az egyetlen olyan európai főváros volt, ahol vegyes érzelmekkel fogadták a magyar kormányváltozás hírét. A német sajtó . hangneme nem volt nyíltan barátságtalan, s a lapok tudósításaik címében a tengely iránti barátság politikájának folytatását, valamint a kormánynak a belső rend fenntartására irányuló eltökélt szándékát emelték ki.141 Azonban kétségtelen, hogy a Wilhelmstrasse, de különösen a nácipárt vezető körei bizalmatlanul szemlélték a budapesti fejleményeket. „A magyar kormányválság érthetően kellemetlen benyomást tett Berlinben. Hivatalos körök természetesen tartózkodnak minden . . . nem eléggé óvatos megnyilatkozástól, de . . . jólértesült újságíróktól hallott kijelentések alapján semmi kétség nem állhat fenn ezirányban" — olvashatjuk egy Kozmának küldött levélben a birodalmi fővárosból. Ő válaszában különben hangsúlyozta, hogy aki Berlinben Imrédy programját liberálisnak nézi, azt be kell csukni a bolondok házába. „Nekem nem kell igazolnom, hogy mennyire meggyőződéses híve vagyok a német — magyar politikának, és ha én mondom, hogy senkinek sincsen oka emiatt nyugtalankodnia, akkor azt nekem el lehet hinni."142 A jól tájékozott Kozma helyesen ítélte meg az Imrédy-kormány jellegét alapvetően jobboldali kabinet volt, amelynek németbarát voltához nem férhet kétség. Belpolitikailag azonban ekkor még nem a hitleri típusú dikta-137 Uo. 738. 1. 138 Népszava, 1938. máj. 17. 139 OL. Filmtár Szálasi-per 7885. 1/III/46. 140 PIA. osjö 1938. máj. 20. 141 OL. MTI. 1938. máj. 16. 142 OL. Kozma iratok 26. cs. Vegyes politikai levelezés.
