Századok – 1966

Folyóiratszemle - Magyar folyóiratok - 1005

1008 FOLYÓIRATSZEMLE LEVÉLTÁRI KÖZLEMÉNYEK. XXXVI. évf. (19G5) 2. sz.: KUMOROVITZ L. BERNÁT A magyar közép- és nagyeimer kialakulása c. tanulmánya azt vizsgálja, hogy a XIX. század első negyedére a Habsburg-ab­szolutizmus egyre erőteljesebb kiépülésével , párhuzamosan hogyan alakul ki az a fajta címerábrázolás, mely a régi magyar kis­címert a Habsburgok pecsétjén egy paizsba vonta össze, most már nemcsak a magyar társ- és igénycímerekkel, de nem magyar vonatkozású és kapcsolatú címerekkel is. A magyar rendek (és a Kancellária is) attól tartottak, hogy ez a konstrukció, a címer közjogi jelentősége folytán, köz­jogilag elfogadottnak tekinthető megfo­galmazásává válhat annak az állapotnak, mely Magyarországot közjogilag a Habs­burgok többi tartományaival egy sorba szorította volna. A tanulmány második része a Magyar Kancelláriának az ilyen törekvések elleni harcát ismerteti, mely­nek során a régi gyakorlatra és tör­vényekre hivatkozva védte meg álláspont­ját 1769-ben Kaunitz-cal, majd 1780-ban II. Józseffel szemben is, nem fogadva el a birodalmi hangsúlyú egységes címert. Az osztrák császárság létesítésével (1806) a helyzet tovább éleződött: meg kellett aka­dályozni a magyar címer felbontását és elemeinek — a Monarchia egységét kifeje­zően — a birodalmi címerekkel való elve­gyítését. Ez a harc közel 50 esztendeig tartott; végpontja az 1848-ban kialakított, a Habsburg-emblémáktól teljesen függet­len magyar állami címer, mely az 1868-as és a későbbi címerrendezésnek is alapjául szolgált. — BARACZKA ISTVÁN A hazai pénzrendszerek és pénzek történetéhez címen, nyugat-dunántúli számadáskönyvek 1540— 1560 közötti pénztörténeti adatai alapján, a korban forgalomban volt sokféle fizetési eszköz és a számadáskönyvekben több­nyire használt, ezeket közös nevezőre hozó számítási pénzek viszonyát igyekszik meg­állapítani, táblázatosan mutatva ki e viszonyt egyrészt a magyar forintra épült magyar, másrészt a számítási fontra épült osztrák pénzrendszerben. Végül a két pénz­rendszer egymáshoz való viszonyát tisz­tázza. Kitekintésszerűen utal Brno, Jihlava valamint Krakkó városi számadásköny­veinek pénzrendszerére, haï goztatva a kelet-európai helyi pénzrendszerek és egymáshoz való viszonyuk felderítésé­nek fontosságát. — NAGY ISTVÁN Az 1773. évi ügyviteli rejcrm és az ügy­osztályi rendszer bevezetése a Magyar Udvari Kamaránál c. tanulmánya kiemelve a Magyar Kamara területi illetékességének és hatáskörének 1740 utáni, a magyar rendek Mária Teréziának nyújtott támoga­tása fejében lehetővé vált megnövekedését, az ennek következtében a'Kamara szer­vezetében is szükségessé vált változásokat ismerteti: ezek különböző kísérletek és át­meneti, de már a modern hivatalszerűség irányába mutató megoldások után 1773-ban a Kamara ügyosztályi rendszerű átszer­vezésében fejeződtek ki. A tanulmány is­merteti az így kialakuló hivatalszervezetet, a segéd- és szakhivatalok szervezetét és az ügyintézés ós iratkezelés új vonásait. — V. K. LEVÉLTÁRI SZEMLE. 15. évf. (1963) 4. sz.: ÉRSOK KÁROLYNÉ az MSzMP KB titkárságának 1961. évi határozata alapján működésüket 1962 — 63-ban országszerte megkezdő, a budapesti ill. megyei párt­bizottságok apparátusának részeiként mű­ködő pártarchivumokról ad rövid átte­kintést. Az archívumok feladata a párt különféle szerveinek működésében kelet­kezett iratanyag gyűjtése, rendezése és őrzése. Az archívumok, melyeknek mun­káját módszertanilag a Párttörténeti Inté­zet irányítja, az 1960-ig létrejött anyagot már begyűjtötték, hozzá megfelelő nyü­vántartó és tájékoztató apparátust építet­tek ki. A cél a párt gyakorlati munkájának és a munkásmozgalom helytörténeti ku­tatásának megsegítése: a későbbiekben növekvő mértékben tudományos publiká­ciós munka is. — DEGRÉ ALAJOS tanul­mánya az elemi népiskolák és általános iskolák iratainak levéltári értékére hívja fel a figyelmet, a történész kutató számára igen tanulságosan mutatva be az egyes jellegzetes irattípusokat (anyakönyv, isko­laszéki jegyzőkönyv stb.) és a belőlük meg­felelő módszerek mellett nyerhető, jó pél­dákon illusztrált történeti információkat. — ILA BÁLINT A regionális történet és a történeti statisztika összefüggései címen az ELTE-n 1965 őszén rendezett történeti demográfiai kollokviumon elhangzott elő­adása egyrészt az ilyen típusú kutatások világszerte megfigyelhető fellendülését e­meli ki, másrészt azt, hogy ezeknek során a régió történetére vonatkozó teljes forrás­anyag összegyűjtése és lehető legkom­plexebb feldolgozása szükséges. Ebben je­lentős szerephez jut a történeti statisztika is: szerző rámutat az efféle források tel­jességének hiányában alkalmazandó inter­poláció szükségességére, végül hangsú­lyozza valamennyi forrás feltárásának és forrásértékük megfelelő elemzésének fon­tosságát, — mindennek érdekében pedig a szervezett kollektív kutatómunkát. — BOROSY ANDRÁS a falukrónika-írás helyes gyakorlatához ad szempontokat: mit ve­gyen tekintetbe a krónikaíió és mit érde­mes egyáltalán tekintetbe vennie ? — V. K.

Next

/
Thumbnails
Contents