Századok – 1966

Történeti irodalom - Kiss Lajos: Régi Rétköz (Ism. Wellmann Imre) 998

998 TÖRTÉNETI IRODALOM az eddiginél világosabban állanak előttünk. Újra és még hangsúlyozottabban kitűnt, hogy a szarmata-alán tömegek nagy szerepet játszottak a Kárpátmedence V. századi történetében. Természetesen messze vagyunk még attól, hogy a kutatást lezártnak tekinthessük, ám az eddigi eredmények számbavótele, a vitás kérdések kikristályosodása önmagukban is olyan biztos alapot teremthetnek, melyről elindulva a végleges megoldás is megkísérelhető. A kötettel új régészeti sorozat indúl, mely abban különbözik az Archeologica Hungaricatól, hogy benne kisebb terjedelmű monográfiák látnak napvilágot. Az előttünk fekvő kötet méltó beköszöntője az új sorozatnak. KŐHEGYI MIHÁLY KISS LAJOS: RÉGI RÉTKÖZ . (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1961. 481 1. + 1 térkép) Néprajztudósaink nemrég elhunyt nesztora e kötettel a helytörténetírás terén is szép emléket állított magának. Egyben ritka példáját adta az ernyedetlen buzgalomnak, mely a tudomány megszállottjait sok hátráltató akadály közepette is egyszer megkezdett kutatómunkájuk véghezvitelére serkenti: 80 éves fővel sem volt rest tető alá hozni, aminek megalapozásához négy évtizeddel előbb fogott hozzá. Még 1921-ben törtónt, hogy Györffy Istvánnal együtt bejárta a Rétközt, Szabolcs megyének mintegy 142 ezer kataszteri holdnyi északi vidékét, mely 1881-ben történt lecsapolása előtt sajátos életű lápvilágot alkotott. Az első felderítő utat három esztendei kitartó kutatómunka, majd más lekötöttség okozta 23 évi kényszerű szünet követte. Csak az 1949—50-es évek hozhatták meg a munka lezárásához szükséges „független nyugalmat". Kiss Lajos munkája szokványos néprajzi feldolgozásnak indult, helyszíni gyűjtőutakkal, nagyidejű öregek kérdezgetésóvel. De kitűnő kutató érzékét dicséri, hogy hamarosan belátta: nem sokra megy ezzel a módszerrel. „A hallott dolgok — írja — mindenütt ugyanazok az általános jelenségek voltak. . . Hiába faggattam az öregeket, unalmasságig meséltek azok a halak bő fogásáról, a csíkok nagy tömegéről, a nádasok rengetegéről, a víziszárnyasok és a farkasok meg a rókák sokaságáról stb. Mindez ismétlésekből csakhamar rájöttem, hogy ezzel a mesélgető eljárással nem írhatom meg a Rétköz régi életét. Dehát hogyan, mily módon?" Igen tanulságos az út, melyet a szerző az első indulás csekély eredményén okulva választott magának. A táj vizek, lápok, ingoványok okozta rendkívüli tagoltsága azt a belátást érlelte meg benne, hogy a Rétköz régi, lecsapolás előtti életét úgy elevenítheti meg leginkább, ha e nagyszámú határrészek múltjába világító adatokból rakosgatja össze: „A sok kisebb-nagyobb terület múltjából, történetéből aztán majd kialakul mind az egyes községek, mind az egész Rétköz élete." De hogyan induljon el ezen a járatlan úton Î Ugyancsak nincsen megszívlelendő tanulság nélkül, hogy első lépésként a helynevek (nem helység-, hanem földrajzi, dűlőnevek) összeszedegetésével kezdte. Korántsem elégedett meg Pesty Frigyes helynóvgyüjtésével: maga látott hozzá, hogy tagosítási, kataszteri iratokból, föídköny vekből, térképekről jóval gazdagabb együttest hozzon össze, s ezt aztán a legkiadósabb forrással, az öregek visszaemlékezésével tette teljesebbé. így gyűlt össze a táj 30 községének területéről Pesty 1075 helynevén felül további 7039. Elmondhatjuk tehát Kiss Lajos könyvéről, hogy messze legbővebben ömlő közzétett helynévgyűjteményünk. Ezzel azonban még vajmi keveset mondottunk. Korántsem a névanyag puszta felsorakoztatásáról van itt szó. A szerző nem sajnálta a fáradságot, hogy meghatározza: minden egyes helynév a faluhatár melyik s milyen kiterjedésű darabját jelölte, s hogy kiderítse: mi volt ezek korábbi hasznosítása, egykori életükről milyen részletek maradtak meg az öregek emlékezetében. De felhasznált a múlt megelevenítésére okleveles, levéltári (kár, hogy ezek közelebbi lelőhelye nem minden esetben tűnik ki) ós egyéb adatokat is, mindenekelőtt az úrbérrendezéskor feltett 9 kérdőpontra tett paraszti vallomások anyagát. Ilyenformán a falvanként betűrendben felsorakozó helynevekhez gyakran igen beszédes magyarázó szöveg járul, mely nem egyszer magának az elnevezésnek gyökerét is felfedi. Egy-egy község népének életét pedig ugyancsak ízesen megírt, jó jellemző erejű bevezető szöveg jeleníti meg. Túl a megszívlelendő módszeren, rendkívül érdekes a kép, mely erről az elsüllyedt világról a határrészek s a községek leírásának tükrében az olvasó elé tárul. (S még teljesebb