Századok – 1965
Közlemények - Bogdán István: Papírkereskedelmünk a XIV–XVII. században 871
/ Bogdán István: Papírkereskedelmünk a XIV—XVII. században Magyarországon a papír 1310 körül kezdte meg hódító útját, és a század 30—40-es éveiben már általánosan elterjedt. A papír megismerését és elterjedését egyaránt a kereskedőknek köszönhetjük; az előbbit itáliai, az utóbbit már más nemzetbeli kereskedőknek is.1 Kik voltak ezek és hogyan kereskedtek? A két kérdés vizsgálatánál célszerű az időrendet követni. — E cikkben a XIV—ХУП. századi gyakorlat ismertetését kíséreljük meg. A XIV. századra bizonyosságon alapuló választ sajnos nem adhatunk — írott emléket még nem talált a kutatás. A XV. században sem bőkezűbb a forrásanyag, és a számadáskönyvek vezetői inkább csak abban voltak egy módszeren, hogy nemcsak a vásárolt mennyiség feltüntetését szerették elhanyagolni, hanem azt is, hogy kitől vásároltak. Az esetek többségében ez a helyzet. Amikor a személyt is megnevezik, van, hogy a foglalkozást is odaírják, vagy esetleg csak az utóbbit jegyzik be. Ezen esetek egy része egyértelműen válaszol, ugyan nem a kitől, hanem a kit kérdésre. Pl. 1419-ben Bártfa város számára a szűcs vásárolt 4 konc2 papírt3 , 1427-ben Sopron részére a polgármester 3 konc papírt,4 1440-ben Pozsony városának 5 ívet a polgármester Petronellben, 1 koncot a bíró Bécsben.® Az utóbbi esetekben tehát hivatalos személyek „kiszállásuk" alkalmá-1 Bogdán István: A magyarországi papíripar története 1530—1900. Bpest. Akadémiai Kiadó, 1963. 19. sk. 1. " 2 A szövegben szereplő papírmértékek: a XV. század végéig: 1 kone = 25 ív 1 rizsma = 20 konc = 500 ív a XV. század végétől: író és egyéb nvomó 1 konc = 24 ív 25 ív 1 rizsma = 20 konc = _ 480 ív 500 ív 1 bála = 10 rizsma = 200 konc = 4800 ív 5000 ív Kivétel a lemezpapír volt, amélyet darab (ív) szám vagy súly szerint árultak. A laikus gyakorlat az ívet árkusnak, a koncot könyvnek, a rizsmát kötésnek is nevezte. A leggyakoribb papíralak (az ívé) — ami egyúttal a középalak is volt — a következők szerint alakult: a XIV—XVI. században: 30 X 44, 33 X 42, 33 X 44 cm, a XVII. században: 32,5 X 42, 33 X 41, 34,5 X 43,5 cm. Ld. Bogdán István : A merített papír a 14. századtól a 19. század első feléig. Papíripar, 7. évf. 1963. 3. sz. 110—115. 1. 3 Fejérpataky László : Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Bpest. Akadémiai Kiadó. 1885. 181. 1. 4 Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története 2/2. köt. Sopron, Székely ny. 1931. 383. 1. 5 Ortvay Tivadar: Pozsony város története 2/3. köt. Pozsony. Stampfel. 1900. 194.1.
