Századok – 1965

Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721

A NYUGAT-EURÓrAI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEK HÁTTEKE 749 1917, illetve 1945 óta létezik ? És vajon a Szovjetunió európai szövetségi államai­nak és a népi demokráciáknak népei 1917, Ш. 1945 óta megszűntek fehér embe­rek lenni? Külön érvelés nem látszik szükségesnek annak ismeretében, hogy a biológiai fajok kialakulásához évezredek, valamely nép, terület külön kultúrá­jának létrejöttéhez pedig legalábbis évszázadok szükségesek. Történelmi érte­lemben vett fajok pedig a valóságban nem léteznek, csupán a fajelmélet hir­detőinek érvelésében. A Nyugat faji egységéről szóló elmélet is egyik eszköz arra, hogy a tömegekkel elhitessék: betemethetetlen szakadék tátong Európa keleti, délkeleti és nyugati államai között, mióta az előbbiek Marx tanításai­nak nyomán a szocializmus litjára léptek. Éppígy a külön és a nyugat-európai népek számára közös kultúra eszméjének a hirdetése is azt a célt szolgálja, hogy politikai és kulturális „vasfüggönyt" húzzon a Nyugat és Kelet-Európa népei közé, azoknak az európai kultúrától elidegenedett voltát hirdetve. Ezen a réven is megkísérlik a monopóltó'kések vezető csoportjai nemzetközi össze­fogásuk tömegbázisaként egységes táborba tömöríteni maguk mögött a dolgozó­kat. A politikai, gazdasági és kulturális diszkrimináció kéz a kézben haladó tényei ugyanakkor arra is szolgálnak, hogy elaltassák a tömegekben meglevő és még az integráció-barát szerzők által is kénytelen-kelletlen félig-meddig beismert érdeklődést a marxizmus iránt. (Emlékezetbe idézzük Albonetti ama állítását, amely szerint a marxizmus eszméit a Nyugaton gyakorlatilag nem vették át.) Ehhez zárójelben hozzáfűzi: („vagy legalább is úgy tűnik, hogy nem vették át").90 Ilyen módon is igyekeznek eltántorítani a nyugati országok dolgozó tömegeit attól, hogy a marxizmus útján keressék a kelet-európai szocialista országok népeinek példája nyomán a ténylegesen szabadabb, az igazi emberi egyenlő­séget és emberséget biztosító életet, és hogy elhitessék velük: a boldog életet a számukra igazságtalan tőkés társadalmi rendben találhatják meg. Nagvonis közvetlen politikai megfontolások elfogadtatása érdekében vonultatják fel tehát a nyugat-európai tőkés integráció hívei a nyugat-európai kultúra egy­ségéről szóló állításaikat. A nyugat-európai kulturális közösség védelmére szolgáló integrációs gondolat az évek során hasonló tartalmi változásokon ment keresztül, mint a politikai elmélet is, amint az följebb, a politikai célok vázolásánál ismerte­tést nyert annak további igazolásaként, hogy az integráció szükségessének kulturális okokra való hivatkozással való bizonygatása politikai célokat szol­gál és azokat nem is nagyon takargatja. A Kis-Európa szószólói ugyanis a kulturális integrációt azért tartják lényegesnek a nemzetállami különállás, és mint állítják, a szabad nyugati világ szétdaraboltsága helyett, hogy ezek az államok ne „süllyedjenek le az Egyesült Államok csatlósainak vagy a Szovjetunió gyarmatainak szintjére".9 1 Felvetik a kérdést: ha az Egyesült Államok és a Szovjetunió monolitikus kontinentális blokkot óhajt képezni kulturális téren is, vajon szükséges-e, hogy ez európai összefogás gondolatá­nak hívei utánozzák őket és feláldozzák lelküket?9 2 A nyugati monopolisták — tudjuk — az 1950-es évek első felében a politikában és a gazdaságban elfogad­ták az Egyesült Államok politikai vezetését, mert nem tehettek másként. A 60-as évek elején a megerősödött francia és nyugat-német vezető monopóltőkés cso­portok immár kezdeti lépéseket is tesznek annak érdekében, hogy távlatilag, 90 Uo. 67. 1. 91 Albonetti: i. m. 21. 1. 92 .S'tranner: i. m. 92. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents