Századok – 1965
Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721
A NYUGAT-EURÓPAI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEK HÁTTERE 741 világháborút követő időben az első világháború utáninál sokkal szélesebbkörű és erőteljesebb összefonódása és az, hogy a francia monopoltőke a második világháború utáni óriási újjáépítési beruházások folytán olyan nagymértékben kifejlesztette az ipart, hogy immár versenyképes tud lenni egyes területeken az KGK nagy piacán belül a nyugat-német iparral és megnőtt termelőkapacitása miatt szüksége is van a nagy piacra. A német burzsoáziához való közeledés eszméje különösen 1955 és 1958 között hódított erősen teret. Ez az időszak a francia gazdasági fellendülés csúcspontja volt. Az ipari fejlődés üteme túlszárnyalta az NSzK megfelelő mutatószámait. A francia finánctőke ezidőtájt látott hozzá a Szaharában és Afrika más, francia befolyás alatt álló területein fellelt ásványkincsek kiaknázásához (a bauxitéhoz Guineában, a I inauretániai és gaboni vaséhoz, a szenegáli és togói foszfátéhoz, Mauretánia rezéhez, az Elefántcsontpart és Gabon mangánjáéhoz). Míg 1953 előtt a tőke-I befektetések legnagyobb része a szén-, vas- és acéliparba irányult, 1953 után mindenekelőtt az újonnan kifejlődött ágakba az új energiaforrások kiaknázásába (földgáz, urán, kőolaj), a vegyiparba és az elektronikába. A francia finánctőkének azonban nem volt mindehhez kellő anyagi ereje. A franciaországi piac is szűk volt az új bányák és a korszerűsített gyárak \ termelésének felszívásához. Emiatt is született meg az integráció francia változata, amely a szárazföldi Európa és az afrikai, francia befolyás alatt álló területeket kívánta gazdasági és politikai egységbe fogni francia politikai vezetés alatt a nyugat-német finánctőkével szoros szövetségben. A nyugatnémet tőke társult a franciákkal az urán, a földgáz, a kőolaj kiaknázására létesített monopóliumokban és az e nyersanyagokat feldolgozó atomipari, elektronikai, vegyipari vállalatokban. Erős a nyugat-német tőkeérdekeltség az afrikai ipari és mezőgazdasági nyersanyagmterelő, valamint a repülőgép-, alumínium-, üvegipari és műszálas szöveteket termelő vállalatokban. A lotharingiai francia, kohászati vállalatok a Ruhr-vidék nehézipari üzemeiben érdekeltek. A nyugat-német segítségnek azonban ára is van, nem is csekély, mert viszonzásul a franciáknak meg kell adniok a lehetőséget a nyugat-németeknek arra, hogy ők is hozzájussanak az atomfegyverhez. „Ez nemcsak azt eredményezi, hogy az Európa fölötti gaulleista hegemónia álma szertefoszlik, hanem azt is, hogy Nyugat-Németország olyan fegyverhez jut, amely lehetővé teszi neki a háború kirobbantását . . . területi követeléseiért és hogy Franciaországot és más szövetségeseit magával rántsa a katasztrófába" — állapítja meg egy francia kommunista szerző. — Ha de Gaulle azt remélte, hogy a Párizs—Bonn tengelyben a nyugat-németeket járószalagjára veheti és majd eljátsszák a brilháns szekundáns szerepét a francia vezetés alatt álló kis Európában vagy akárcsak a mindenben lojális és hűséges szövetségesét, alaposan csalódnia kellett. A nyugat-németek ugyanis nem támogatták de Gaullet, amikor visszautasította Nagybritannia felvételét az EGK-ba, és nem álltak mellé az Egyesült Államok ellenében Délkelet-Ázsiában, elsősorban Dél-Vietnamban tett lépései során sem. Ellenben éppen a franciáknak a nyugatnémetekre utaltsága folytán a helyzet úgy adódott, hogy 1963. január 22. óta „az erőviszonyok alakulása folytán nem a francia, hanem a német imperializmus fogja irányítani a Bonn—Párizs szövetséget és érvényesíti benne akaratát" — állapítja meg az említett kommunista szerző. Ami Nyugat-Németországot illeti, az NSzK revansista politikai céljainak megvalósítása érdekében lépett szorosabb szövetségre Párizzsal. Ezenkívül ,,a német imperializmus arra számít, hogy a francia—német koalíció vezető 131 Göncöl: i. m. 41. 1. — Haynal: i. m. 81. 1. — Új jelenségek ... 36. 1.
