Századok – 1965
Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721
I S3 0i 21 A NYUGAT-EURÓPAI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEK HÁTTERE 735 ország ereje „egymagában nem elegendő ahhoz, hogy Franciaországot tartósan biztosítsa Németország lendülete és esetleges hegemoniális törekvései ellen. Szükséges tehát más államokhoz csatlakozni."4 6 Ezért iparkodtak az EVK létesítéséről szóló 1952. május 27-i szerződéshez csatolt két külön jegyzőkönyvben mindenekelőtt Franciaországnak némi biztosítékot nyújtani Nyugat-Németországgal szemben, amelynek ekkor állították helyre szuverénitását. A francia finánctőke egy másik, kolonialista csoportja úgy vélekedett, hogy Franciaországnak politikai világküldetést kell ellátnia, és ezért kell fenntartani a nemzetállami kereteket. A monopóltőkések egy további csoportja, amely az angol tőkével volt szoros érdekközösségben, arra hivatkozott, hogy a francia állami szuverenitást nem kívánja feloldani olyan államközösségben való rész) vétellel, amelyben a második világháború idején ellenséges államok foglalnak helyet, és továbbra is folytatni óhajtja hagyományos szövetségi politikáját, amelynek alapja az Angliával való szoros együttműködés. E felfogás hívei azzal érveltek, hogy ha Nagybritannia kívül maradna az EVK-n, „Franciaország abba az aggasztó helyzetbe kerülne, hogy egy európai hatóságban ismét ki volna téve a német dinamizmusnak anélkül, hogy az angolok jelenlétükkel ellensúlyt képeznének".4 7 1954-ben még e két csoport és a tömegek békevágya • erősebb volt. Az Európai Védelmi Közösség tervét a francia parlament leszavazta. Az olasz tömegek félelme a német imperializmus újjáéledésétől nem volt I kisebb a franciákénál. Nagyarányú plakátkampánnyal, sztrájkok egész sorával, a Montesi-botrány felhasználásával küzdöttek az EVK megvalósulása ellen. Még egy baloldali hetilapot is létesítettek egyenesen azzal a rendeltetéssel, hogy ellensúlyozza az II Mondonak az EVK mellett folytatott propagandáját. Az olasz dolgozó tömegek is, de az olasz finánctőke és a dél-olaszországi nagybirtok érdekeit képviselő jobboldal jelentős része is az EVK ellen egybehangzóan a terv megvalósulása esetén bekövetkező német újrafelfegyvérzés miatt tiltakoztak.48 A német finánctőke magatartása sem volt egységes. Míg a franciák egyes csoportjai az angolokkal szövetségben vélték elérhetni politikai és gazdasági céljaikat, „jelentős számú német ipari körök úgy vélték, hogy országuk több hasznot húzna az Egyesült Államokkal kötendő közvetlen megállapodásból, mint olyan európai szövetkezésből, amelyben Franciaország túlsúlya érvényesülne e területen való előrehaladottsága folytán".4 9 Az Egyesült Államok azonban — már ismert okokból kifolyólag — nem hagyta annyiban a dolgot és jórészt az ő ösztönzésére jött létre a megegyezés a francia és német finánctőke legerősebb csoportjai között. Ennek talaján született meg — már nem egészen az amerikai szándékoknak megfelelően — az EGK, amelyben minősített többséggel hozható határozatok révén a kontinens két legerősebb hatalmának a szava a döntő. A Közös Piac kiegészítője az Euratom, amelynek célja önálló európai atomerő létrehozása. Alapítói „azt óhajtanák, hogy Európa lassanként felszabadulhasson az amerikai gyámság alól, ami mindezideig rányomta bélyegét eme ipar egész fejlődésére". „Politikai tekintetben is az 46 Uo. A francia tőkéscsoportok nézeteiről 110. 1. Idézet uo., vő. még a 109. lapot is. 47 Uo. 91. 1. — Azonosan vélekedik a franciák aggodalmairól és Nagybritannia távolmaradásának következményeiről Mayne: i. m. 90. 1. 48 Mayne : i. m. 90. 1. 49 Stranner : i. m. 43. 1.
