Századok – 1965
Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721
732 MÉREI GYULA e politikai cél eléréséhez.3 ® Mayne egy amerikai volt külügyi tisztviselő kijelentését idézi, aki szerint az Európai Gazdasági Együttműködési Bizottság „messzemenően amerikai nyomásra" foglalkozott például az európai vámunió kérdésével.3 7 Az európai egyesülési mozgalom tehát nem volt olyan spontán folyamat, mint ahogyan Albonetti is állítja. A történelmi tények rácáfoltak a szerzőre, aki egyébként műve más helyein maga is kénytelen elismerni, hogy 1953 — 1954-re az első integrációs törekvések részben megbuktak (1954-ben a francia parlament nem szavazta meg az Európai Védelmi Közösségben való részvételt), részben nem hozták meg a várt eredményt (Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet). tíz türelmetlenné tette az Egyesült Államokat, és „az intésekről áttértek a nyomás kifejtésére... és szankciókat is helyeztek kilátásba (a gazdasági segítség megszüntetése) ama országokkal szemben, amelyek nem ratifikálnák az Európai Védelmi Közösség okmányát. Ekkoriban írta a New-York Times, hogy az európai integráció politikája inkább látszik amerikai, mint európai politikának, olyan politikának, amelyet az amerikaiak minden áron rá óhajtottak kényszeríteni az európaiakra."3 8 Az Egyesült Államok különösen a koreai háború kudarca után szorgalmazta erősen az európai integrációt. Ez a jelenség egyúttal az amerikai külpohtika távol-keleti irányzatának háttérbeszorulását és az európai befolyás növelésére irányuló politikai irányzat erejének növekedését is jelezte, Eisenhower elnökké választásának és Trumanétől ennyiben némileg eltérő pohtikájának eredményeként. Más helyen még külön szó lesz arról, miért vonakodtak egyes európai államok az integrációtól vagy annak az Egyesült Államok által javasolt ún. ncmzetekftíletti, kozmopolita formájától. Itt most csupán azoknak a nyugati polgári szerzőknél olvasható nézeteknek ismertetésére történhet kísérlet, amelyek kifejtik, miért is tartotta az Egyesült Államok oly lényegesnek Európa tőkés országainak egyesítését és támogatta Churchillnek a zürichi egyetemen 1946-ban kifejtett és az Egyesült Európai Államok létrehozását ajánló nézeteit. „Az amerikai politika főcélja Európában az volt, és még ma is az, hogy előmozdítsa szabad és erős, gazdaságilag és politikailag egymással összefogó népek közösségének létrejöttét, amely olyan helyzetben van, hogy közösen vagy egyenként fel tud lázadni a Szovjetunió által történő elnyelés ellen és ha kell, legelső védővonalat képezzen egy szovjet támadással szemben."3 9 (Kiemelés tőlem — M. Gy.) Az Egyesült Államok tehát — Albonetti szerint — a katonai előtérnek és egyúttal az eszmei védőfalnak a szerepét szánja Európának szovjetellenes terveiben. Ennél — úgy tűnik — sokkal jobban megközelíti a valóságot Mayne véleménye. Szerinte az Egyesült Államok a második világháború után nemcsak azért támogatták állandóan a tényleges európai integrálódást, hogy Nyugat-Európát gazdaságilag ismét talpraállítsák, hanem azért is, mert remélték, hogy Európa politikai egysége révén oly erős és szilárd lesz, hogy ellen tud majd állni az olyanféle kísértéseknek, mint például egy második rapalloi szerződés. „Akkoriban (1949-ben — M. Gy.) szükséges volt az új német államot megakadályozni abban, hogy egy a Kelet felé orientálódó harmadik hatalom 36 Albonetti: i. m. 85 — 86., idézet a 87. lapon. 37 Mayne: i. m. 68. 1. 38 Albonetti: i. m. 88. 1., vő. még a 106. ós 234. lapot ÍSJ 39 Uo. 85.1. — Mayne: i. m. 69.1. —Arra, hogy az integráció a béke, a demokrácia, a seabadság védője, vő. még Albonetti: i. m. 33 — 34., 39. lapjait is.
