Századok – 1965

Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721

728 MÉREI GYULA a Szovjetunió fegyveres erőinek segítségével vívta ki. További sorsát forradalmi tömegeinek akaratából, azok mozgalmainak erejével, a nemzeti kommunista pártok vezetésével, a marxizmus—leninizmus elvei szerint irányította a szocializmus útjára, és közben szívós politikai harcban szorította ki a tőkéseket hatalmi állásaikból. A csehszlovák kommunisták vezetésével a cseh és a szlovák nép tömegei hiúsították meg Eduard Benes és Jan Masaryk ama kísérletét is, hogy visszafelé fordítsák a történelem kerekét és a szocializmus helyett a nyugatipolgári demokrácia fokán konzerválják Csehszlovákia társadalmi, gazdasági viszonyait. Ennek a szándéknak politikai és anyagi alátámasztása végett tárgyaltak Csehszlovákia polgári vezetői, Benes, Masaryk és mások a Marshall segélyről és készek voltak a velejáró, politikai-gazdasági függést jelentő felte- ' telek elfogadására is. A tömegek forradalmi fellépése azonban minden szovjet j felhívás, utasítás vagy segítség nélkül, önerejéből éppúgy meghiúsította Benes csoportjának ezt a haladásellenes próbálkozását, miként Magyarországon is j a forradalmi tömegerők vívták ki kommunista vezetéssel a győzelmet 1947 tavaszán a tőkés-polgári rend híveivel szemben azok állam- és népellenes összeesküvésének leleplezése után, vitték sikerre az 1947. évi választásokon a nép ügyét, majd az itt elért eredményekre tették fel a koronát az 1947 őszétől \ 1948 júniusáig szakadatlanul tartó forradalmi cselekedetek sorozatának ered- \ ményeként a proletárdiktatúra megvalósításával. És így ment ez a többi népi demokráciában is. A Szovjetunió, ha erre megkérték, anyagiakkal segítette a tömegek harcát, mint proletárállam a másik állam proletárjait, de közvetlenül semmilyen formában sem avatkozott be az események menetébe. 1956-ban , a magyar nép érdekeit képviselő forradalmi munkás-paraszt kormány kérésére bocsátotta rendelkezésre fegyveres erőit a népi hatalom megvédésére, amelynek a megelőző politikai vezetés hibáinak következtében és a nyugati imperia- i lista hatalmak aknamunkája folytán is akkor nem volt elég ereje önvé_delemre. A történelmi tények arról tanúskodnak, hogy a nyugati tőkés államok igyekeztek minden eszközzel megbuktatni vagy visszaszorítani, vagy ha ez nem volt lehetséges, legalább meggátolni a szocialista eszmék, a népi demokratikus forradalom és az antiimperialista nemzeti felszabadító harcok terjedését. Erről vallanak a népi demokráciák ellen 1947 — 1948-ban szőtt összeesküvések, amelyek résztvevőinek nyugati kapcsolatai a tárgyalások során lelepleződtek, valamint a francia és olasz, a belga, a görög, török, iráni események, a Truman-elv meghirdetése stb. Az imperialista hatalmak eme lépéseire visszahatásként és népi hatalmuk védelmében, a belső fejlődés adta lehetőségekre támaszkodva gyorsították meg a népi demokráciák forradalmi erői a tömegekkel egyetértésben és azok támogatásával a proletárdiktatúra felé haladó folyamatot, és csak hónapokkal később, az említett nyugati, hidegháborús lépések elleni védekezésként hívták életre a Szovjetunió és a népi demokráciák kommunista pártjai 1947 októberében a Kominformot. A nemzetközi helyzet éleződése mindig jó alkalom a vezető imperialista hatalmak számára, hogy ingadozó partnereiket az integráció útján teendő határozottabb lépésekre biztassák. Az integráció kérdésével foglalkozó nyugati írók nem is titkolják ezt az összefüggést. Elmondják, hogy tíz éves erőfeszítés és tapogatódzás után 1955-re az Egyesült Államok támogatta Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet és a NATO működése révén ,,az európai egyesülés erőinek sikerült biztosítaniok Európában bizonyos gazdasági fellendülést és biztonságot", de az Európa-Tanács és a Montanunió életrehívása is csak a