Századok – 1965

Tanulmányok - Mérei Gyula: A nyugat-európai tőkés integrációs törekvések politikai és gazdasági háttere 721

A NYUGAT-EURÓPAI INTEGRÁCIÓS TÖREKVÉSEK HÁTTERE 725 A politikai viszonyok általuk ilyennek látott alakulásából a nyugati polgári szerzők azután nem késnek levonni további és a tőkés világ félelmeit, szándékait akaratlanul is eláruló következtetéseket. Albonetti, mint láttuk, — pusztán a tényeket nézve — helyesen ismertette a valóságos helyzetet. Mindössze egy tekintetben, amelyről még említés történik, nem vett számba minden eshetőséget. A fennálló viszonyok ecsetelését követően ugyanis ezt írja: ,,így fordulhatott elő, hogy mind a Távol-Keleten, mind Délkelet-Ázsiában, a Közel- és Közép-Keleten, mind pedig Észak-Afrikában, sőt még Európa egyes államaiban is az amerikaiak érzik felelősnek magukat a rend fenntartásáért — sőt mi több: Szovjetoroszország és csatlós államai terjeszkedési törekvéseinek meggátlásáért is."u

Stranner hasonlóképpen vélekedik: „Nyugat^ Európa képtelen megvédeni magát a Szovjetunió esetleges agressziója ellen hatalmas, Atlanti-óceánon túli szövetségesének segítsége nélkül. És mi lenne t számos európai terület gazdasági életével a Marshall-terv milliárdjai nélkül?"12 „Néhány év alatt a csaknem teljesen leszerelt Európának függésbe kellett kerülnie — védelme érdekében — a szövetségés csapatoktól és az amerikai atombombától. Az európai ínséget megelőző időkben az Égyesült Államok I lassacskán kezdett tudatára ébredni annak, hogy szükséges átvennie a nyugati l világ irányítását, míg a Szovjetunió, amely győztesen került ki a háborús össze\ csapásból, megnagyobbodva, megerősödve egész Kelet-Európából álló hadizsákmánnyal, világhatalommá lett, növekedő fenyegetést jelentvén a Nyugat valamennyi »tőkés« államára nézve." (Kiemelés eredetiben — M. Gy.) „A nyomor és az európai államok általános gyengesége magyarázza meg nagy mértékben az új európai szolidaritás jelentkezését. Ennek azonban feltehetően nem lett volna ereje ahhoz, hogy gyakorlati valósággá váljék, ha nem ösztönözte volna állandóan a Szovjetunió esetleges agressziójától való félélem (kiemelés eredetiben — M. Gy.) és az Egyesült Államok által biztosított katonai, pénzügyi és erkölcsi segítség."13

„Eme tények elismerése egyet jelent ama nagyszámú európai államférfi és gondolkodó alapokoskodásának megértésével — és nem is kevésévei —, akik csak a politikai és gazdasági egyesülést tartották megfelelő eszköznek emez öreg földrész hanyatlásának megakadályozására."1

4

Mayne kevésbé éles megfogalmazásban ugyan, de lényegileg azonosan vázolta a második világháború után kialakult nemzetközi helyzetet. A hidegháborús politika létrejöttéért egyértelműen a Szovjetuniót és annak az általa „meghódított" keleteurópai területek fölötti uralmához való állítólagos ragaszkodását teszi felelőssé. Ugyanazokat a vádakat írja le a Szovjetunió hegemonisztikus törekvéseiről, mint tőle függetlenül és csak valamivel korábban Albonetti, Stranner.1

5 Az európai földrészt, értsd: a nyugat-európai tőkés világot fenyegető veszély tehát nem más, mint a Szovjetunió világhatalommá fejlődése és Stranner szerint „esetleges agressziója" vagy még élesebb megfogalmazásban „a Szovjetunió terjeszkedési törekvései" (Albonetti), amelynek útjába — és ez Mayne véleménye is — az európai tőkés államok nemzeti határokat lerontó, -nacionalista érzelmeket kioltó összefogásának gátját kell állítani amerikai vezetés alatt. Az európai egyesülésnek csak Nyugat-Európára kell korlátozódnia, Ugyanakkor „az európaiak ápolgatják azt a reményüket, hogy egy napon 11

Albonetti: i. m. 321. 1. 12

Stranner: i. m. 9. 1. 13

Uo. 19. 1. Kiemelés tőlem (M. Gv.) 14

Uo. 9. 1. 15

Mayne: i. m. 61 — 64. 1. Ugyanígy ír Stranner: i. m. 61. 1, 4*