Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
V A HABSBURG-ABSZOLUTIZMUS ÉS A JOBBAGYSÁG 705 toznak jobbágyaikkal és más, a nemesi kiváltságon kívül élők, vagy újsütetű nemeslevéllel rendelkezők, homályos származású rétegeivel a helyi piacon. 1685 —86-ban pl. az esztergomi káptalan és a vár magyar őrsége között késhegyig menő harc folyt a mészárszéktartás és bormérés joga fölött. Abaúj megye pedig 1701-ben, mivel úgy látja, hogy a nemesek a bort, sert és égetett bort áruló parasztság miatt nagy károkat szenvednek, szigorú rendszabályokkal eltiltja a parasztságot nemcsak az árusítás jogától, de még a földesúri kocsmák árendálásától is.5 5 Mennyi féltékeny túlzás, rosszhiszemű gyanakvás élt a kor nemesi társadalmában a „pénzes" parasztokról, gazdag tőzsérekről, a mezővárosok „kapzsi" népéről ! Á hiedelmek felcsaptak az 1696 — 98. évi országos adóügyi tárgyalásokig, sőt hatnak a nemesség állásfoglalására is. I Eszterházy Pál nádor ezeket a nemesi aggodalmakat és szorongásokat sűríti általános érvényű és éppen ezért a valóságtól teljesen elrugaszkodott helyzetképpé, mikor 1698 őszén a nemességre vetett adó nagy összege ellen tiltakozik. Eszerint az 1698. évi november 6-i nádori emlékirat szerint a szántóföldek, rétek, szőlők, legelők, erdők nagy részét a parasztok használják, s a közkincstárba tízszer annyit fizetnek, mint földesuraiknak. Szerinte azért nincs módjában a felsőbb nemességnek és a klérusnak, hogy az adó kívánt egyhar> madát megfizesse, mert az uradalmak nagyrésze semmit nem jövedelmez, és sok faluban a földesúrnak egy arasznyi földje sincsen. Csak a felsőbb nemességről és a klérusról beszél, a taxás és kisebb nemességtől elhatárolja magát, mert, mint írja, ezek anyagi viszonyai különbözőek. Önmagával is ellentmondásba keveredik azonban, mikor arról ír, hogy az adószedők elől egész falvak kerekednek fel, s a katonaság elszállásolása és ellátása számos helységet teljesen tönkretett és kimerített. Kétségtelen következetességgel érvényesük viszont az emlékirat egész szellemében az a tendencia, ami a megyék spekulációit is jellemzi: az adó tetemes részének elviselésére a földeket, réteket, legelőket, szőlőket használó pénzes paraszti rétegek alkalmasak.56 A paraszti árutermelő, áruértékesítő tevékenység korábbi történetéről — XVI. századi fellendüléséről, majd a XVII. század elején a földesúri árutermelésnek, az uradalmi önellátás fokozatos megvalósulása és egyéb tényezők miatt bekövetkezett visszaeséséről, torzulásairól — bőséges ismeretekkel rendelkezünk.57 De éppen szűkebb korszakunkban meglehetősen halvány és töredékes képünk van róla. A zsúfolt politikai események, a háborúk anarchikus viszonyai s az adóprés szembetűnő tényei sokszoros réteggel fedték el a paraszti árutermelő, főleg áruértékesítő tevékenység korlátok közé szorított, de még mindig szívós továbbélésének mozzanatait. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy Eszterházy Pál vélekedése mindazokkal a nemesi véleményekkel együtt, amelyek az árutermelő és áruértékesítésbe kapcsolódó paraszti elemekben látták az állami adózás teherbíró tartalék erejét, erősen elveti a súlykot és eltúlozza a valóságot. Témánk szempontjából viszont az a fontos, hogy a 55 Cor. St. II/l 352-353 (1701); Knauz N. : i. m. 79—80., 87., 89. 1.; 1695-ben Erdélyben országgyűlési végzés tiltja parasztoknak és nem nemeseknek, hogy gabonából crematumot vagy gorgolvkát főzzenek, s azzal a dominus terrestrisek kocsmájuknak praejudiciumára kereskedjenek. 1695. febr. 26.—márc. 28-i országgyűlés 6. art. MCRT XXI. köt. 238. 1. 56 Eszterházy Pál emlékirata I. Lipótnak. Bécs, 1698. nov. 6. Másolat: OSzKK Fol. Lat. III. 2309. Libraria diplom. saec. XVII. fol. 232 — 235 és Prothocollum opinionum. 367 — 375. 67 Az egész problematikát ismerteti s az idevágó irodalmat is összefoglalja: Pach Zs. P.: i. m. 197 — 317. 1.
