Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
698 E. VÁlíKONYI ÁGNES hazai birtokosok rovására sokféle előnyben részesültek, mégis az elfoglalt területek birtokba vételén még a neoacquistica eommissiot egyik legnagyobb sérelmének tekintő magyarországi nemesség is nyert. Egyénileg ugyan az udvar idegen pártfogoltjai val szemben hátrányos helyzetbe kerültek a magyar nemesek, de a fejlődés távlataiban, osztályérdekeiket tekintve létüket inkább veszélyezteti, ha Bées a visszafoglalt területeket erős mezővárosaival együtt nem veti földesúri hatalom alá. Mennyivel inkább kielégítette akkor ez a megoldás a klérust s az új birtokosokat, akik minden ellenszolgáltatás nélkül váltak nagy területek földesuraivá. Csak az ott lakók, a paraszti rétegek, főleg pedig a mezővárosok vallották kárát.37 Az Alföld jelentős mezővárosai közül egyedül Debrecen menekül meg erejét meghaladó anyagi áldozattal a földesúri alávetettség veszélyétől. De éppen Debrecen példája bizonyítja, hogy az alföldi mezővárosokban a Habsburg-abszolutizmus hiába keresett volna társadalmi bázist. A cívisvagyon jellege, a lakók többségének protestáns vallása, a társadalmi polarizálódás, a parasztpolgárok felső rétegének elnemesedése akkor is kizárta volna ennek a lehetőségét, ha a visszafoglaló háborúkból anyagilag sértetlenül került volna ki a mezővárosok népe. Bécs elvesztegette azt a lehetőséget is, ami az addig fegyverviselők, különböző katonakiváltsággal élők helyzetének rendezésével szűk, de nagy hatóerejű társadalmi bázisul kínálkozott. Az ország belső területein a katonaszabadsággal élő helységeket megfosztja kiváltságaiktól s földesúri hatalom alá, adófizetésre szorítja az addig sokféle szabadsággal élőket.38 Nem mért egyenlő mértékkel, vannak kivételek: a Balkán lakóit mindennemű adófizetés, közteher, földesúri szolgálat alól mentesíti, ha harcolnak a török ellen. A 90-es években kísérletet tesz, hogy a betelepülő rácok között a katonákat és parasztokat kettéválassza, de ezek a népek semmi egyébbel, csupán fegyveres szolgálattal tartoznak.3 9 Bécs a betelepítendő német parasztoknak a hazai örökös jobbágyok viszonyainál jóval kedvezőbb, szabadabb feltételeket biztosított. Lehetetlen észre nem vennünk azt a bázisteremtő tendenciát — még ha a nyelvi, nemzeti szempontokat nem tekintjük is —, ami Bécs igyekezetében megnyilvánul, amikor a rác katonákat s a telepeseket kiveszi a földesúr— jobbágy vagy jobbágy—megye hagyományos viszonyai közül és hasonló kiváltságokkal biztatja a balkáni népeket. Ugyanakkor látnunk kell e jelenség 37 Mezősi Károly : A jus armorum megváltása. Sz. 1942, 186. I. — Illésházy János: A Jász-kunság eladása a német lovagrendnek. Sz. 1906, 22—36. 1. — Marczali Henrik: Magyar birtokviszonyok 1711 — 1740. A Magyar Nemzet Története (Szerk.: Szilágyi Sándor). Bpest. 1898. VIII. köt. 92 — 94. 1. — A birtokváltozásnak egy megyén belüli pontos felmérése: Páljjy Ilona : Baranya megye 100 holdnál nagyobb birtokai és birtokosai a XVIII. századtól napjainkig. Magyar Statisztikai Szemle, 1933. XI. 12. sz. 976 — 977.1. 38 Az addig katonaállításra köteles Diószeg kilenced- és robotmegváltási, mészárszék és kocsmáitatást bérlő kiváltságát 1692-ben a kamara megszüntette. 1700-ban a kamara császári rendeletre összeíratja a hajdúvárosokat azzal e meggondolással, hogy privilégiumuk az új viszonyok között nem maradhat meg, s a hajdúvárosok a császár javára lefoglalandók. Az összeírást a Bihar megyei hajdúhelységek lefoglalása (1701. febr. 2.), fiscalis birtoknak nyilvánítása követi, majd a császár Eszterházy Pálnak adományozza elmaradt nádori fizetése fejében. Mezősi K.: Bihar megye. 185—186., 208 — 213.1. — A kérdést részletesen tárgyalja: lí. Várkonyi Ágnes: A jobbágyi osztálvharc a Rákóczi-szabadságharc idején. Történelmi Szemle, 1964, 2. sz. 343—346., 355—357. 1. 39 Hornyik János: A rácok ellenforradalma 1703—1711. Sz. 1868. 532 — 533. 1. — Iványi István: A tiszai határőrvidék 1686 — 1750. Bpest. 1885. 13. 1. — Hadrovics, L. : L'église nationale serbe aux XVIe et XVIIe siècles. Revue d'histoire Comparée. Bpest. 1943.
