Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
/ 696 E- VÁRKONVI ÁGNES Amint láttuk, a rendezés elsődleges feltétele az adószedés és a katonaellátás, a zsoldfizetés és a hadseregbeli önellátás egymásba folyó gyakorlatának a szétválasztása volt. Ehhez az kellett, hogy kivegyék a hadsereg kezéből az adóbeszedés jogát, megszüntessék a természetbeli fizetések, hadélelmezési kötelezettségek sok visszaélésre módot szolgáltató gyakorlatát, és egységesen a készpénzben fizetett adó és az rendszeresen folyósított zsold rendszerére térjenek át. Csak ily módon számolhatták fel azt a XVII. század elejére visszanyúló, a fizetetlen végvári katonaság kezdeményezte, de a császári hadseregben is általánossá vált szokást, hogy a katonák földet művelnek, gazdálkodnak, a környék jobbágyaitól szolgáltatásokat követelnek, szekerezésre, fahordásra kötelezik őket, mint a földesurak, maguknak kaszáltatják a szénát, vámokat állítanak, viszont szénával, sóval, marhával a vámokat megkerülve kereskednek s mindenütt — a nemesek sérelmére, de a falusi nép kárára is — használják a kocsmáitatás, mészárszéktartás jogát. A katonaság bormérése, mészárszéktartása, vámmentes kereskedése és szabad gazdálkodása társadalmi hatását tekintve rendkívül ellentmondásos jelenség a XVII. század végi Magyarországon: ebben a szokásban a magyarországi jobbágyszármazású, többnyire fizetetlen végvári katonaság osztály harcának sok eredménye akkumulálódott, de ahogyan azt az idegen zsoldoskatonaság, főleg annak tisztikara kisajátította, az egész társadalomra káros rablógazdálkodás forrásává vált. A tehermentes katonatelek, kereskedési jog a fegyverviselésből kivetett vagy kikopott rétegeknek a szabadparaszti egzisztencia alapját biztosíthatta, a császári zsoldoshadsereg viszont e jogokkal visszaélve feudális anarchiát teremtett. A Habsburg-állam magyarországi berendezkedésével foglalkozó tervezetek határozottan a készpénzben fizetett adó hívei. Kollonich a megyékre, Era Angelo Gabrielis a megyék funkcióját helyettesítő tisztviselőkarra, de részben még a földesúrra bízná az adó beszedését.33 Maga a nádor, Eszterházy Pál főleg a hadsereg zsoldraszorítását szorgalmazza; szerinte a magyar és a német katonaságot egyaránt a központi pénztárból folyósított zsolddal kell kielégíteni, a házi élelmezésnek, a hadsereg önellátó gazdálkodásának pedig véget kell vetni. Ennek megvalósítására az udvar már korábban is tett kísérleteket, de eredményt nem ért el.3 4 A megyei nemesség a mérhetetlen bajok egyik forrását ugyancsak abban látja, hogy a katonaság ellenőrzés nélkül szedi be és használja fel az adót, s a tiszteknek járó hatalmas portioadagokkal csak úgy kereskedik, mint a borral, hússal s egyéb javakkal. Kívánságuknak enged a császár, amikor 1696-ban provinciális commissariatusságot állít fel magyar főnemesekkel az élén, a pénzadó beszedését a megyékre bízza, a katonaság ellátását szigorú szabályok közé szorítja, megtiltja, hogy kereskedéssel, kocsma-, mészárszéktartással éljenek. 1698-ban pedig a császári végzés egyértelműen készpénzben kívánja az adót, s elrendeli, hogy a lakosság természetben csupán kenyeret köteles adni a katonaságnak.35 33 Uo. f. 88 — 94. — Fra Angelo Gabrielis: II Governo, 235. 1. 34 Informatio. OSzKK Fol. Germ. 210. F. f. 189 — 194. — Vas vármegye már 1683-ban említi a „Méltóságos Hadakozó Tanács" decrétumát a német katonaság maga pénzén való éléséről. Vae vármegye Eszterházy Pálnak 1683. jan. 2. OL Eszterházy-család levéltára. PN. 49/4631.1. Lipót katonaellátási körlevele 1686. okt. 13. Hornyik J. : Kecskemét város története III. köt. 391 — 393. 1. 35 Ember Győző: A commissariatus provinciális felállítása Magyarországon 1723-ban. Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. 1934. 342.1. — I. Lipót 1695-ben kiadott és 1696-ban kibővített katonaélelmezési szabályzatát közli: Hornyik J. : Kecskemét város története. III. köt. 424—440. 1.
