Századok – 1965
Tanulmányok - R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII–XVIII. század fordulóján 679
684 It. VÁRKONYI ÁGNES A centralizált, majd abszolút hatalmát kiépítő államok költségvetését az önálló, a rendi befolyástól és megajánlástól független zsoldoshadsereg fenntartása és a bürokratikus államszervezet megteremtése emeli fel olyan mértékben, hogy állandóan addigi jövedelmeiknek növelésére s új pénzforrások felkutatására, megnyitására kényszerülnek. A Habsburg-államra ezenfelül a harmincéves és a török háborúk konkrét kiadásai hárultak. Ugyanakkor pedig egyetlen országában sem rendelkezett olyan fejlett iparral, stabil polgári vagy polgárosodó réteggel, amely e terhek elviselésére elegendő és megbízható gazdasági-társadalmi bázisul szolgálhatott volna. Hosszú ideig rá volt tehát utalva a különböző kölcsönökre és segélyekre, amelyek előteremtése és adminisztrálása viszont újabb anyagi terheket jelentett és beláthatatlan következményekkel járt. Lassította az önálló, rendi befolyástól független államszervezet kialakulását, s különböző nemesi csoportokat segített fontos pozíciókba. Az első nagy hitelezők, a dél-német tőkések XVI. század végi összeomlása olyan krízist okozott, mely évtizedeken át éreztette hatását.8 Nyilván ennek is szerepe volt abban, hogy a Habsburg-ház anyagi megszilárdításán munkálkodó gazdasági szakemberek már korán felismerték a külső hitelekre épülő államkincstár ingatag voltát, és az államkölcsönök csökkentésére törekedtek. Céljukat részben az adózás átalakításával, részben pedig egyéb uralkodói, királyi jövedelmek jobb kiaknázása és korszerűsítése útján látták elérhetőnek. A 15 éves háború idején, bár már a birodalmon belül is jelentkeznek a főúri és a polgári hitelezők, a költségeket még jórészt augsburgi, nürnbergi és frankfurti bankházakból teremti elő Geizkofler Zakariás, a Habsburg-ház egyik legzseniálisabb pénzügyi szakembere. Az állam anyagi stabilizációját azonban ő már határozottan a hitelezőktől való függetlenedésben, s főleg az adózás biztosabb és állandóbb jövedelmet jelentő átalakításában látja.9 Később, a század végén a török hatalom alól felszabadított Magyarország átszervezésével foglalkozó tervezetek részben ugyancsak a rendszeres és a jól szervezett adóztatással vélik megtéríthetőnek a háborúk költségeit s megtölthetőnek az üres kincstárt. Emellett azonban az egyéb királyi jövedelmek korszerű átalakításának és kiaknázásának követelményei már hasonló, sőt az adópolitikának is elébe vágó hangsúllyal szerepelnek. Töredékesen a regálé jövedelmek átalakításának gondolata a század egész folyamán megtalálható a kamarai tisztek, harmincadosok jelentéseiben, összefüggő rendszerként azonban csak a század utolsó harmadában, a kameralisták merkantilista szisztémájában jelentkezik, de feltehető különböző előjellel a magyarországi fő- és köznemesség terveiben, elgondolásaiban is.10 A XVII. század végi Magyarországon, ha csak az állami adó magas összegét tekintjük s az állami monopóliumok rendszerét, a vámpolitika válto-8 Makkai László : Az abszolutizmus társadalmi bázisának kialakulása az osztrák Habsburgok országaiban. Történelmi Szemle, 1960. 193 — 221. 1. 9 J. Müller : Die Verdienste Zacharias Geizkoflers um die Beschaffung der Geldmittel für den Türkenkrieg Kaiser Rudolfs II. Mitteilungen des Instituts für Oesterreichische Geschichtsforschung (MIÖG), XXI. Bd. 1900. 275 — 278.1. — Acsády Ignác: A magyar adózás története 1598 — 1604-ben. Bpest. 1906. 16 —19. 1. — Monumenta Comitialia Regni Hungáriáé (MCRH) IX. köt. Bpest. 1885. 69 — 77., 85 — 87. 1.; X. köt. Bpest. 1890. 180-186. 1. 10 Kolionich: Einrichtungswerk. fol. 142 —155. — Th. Mayer: Verwaltungsreform in Ungarn. 62 — 65.1.—Fra Angela : II Governo. 234. 1.—L. Sommer : Die Österreichischen Kameralisten. Wien. 1920 — 1925.
