Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 657

KRÓNIKA 667 a Tanácsköztársaság megdöntésében, az ellenforradalom hatalomrajutásában. Ezt azonban a disszertáció egyértelműen kimutatja. Az intervenció megindításában, mint mondotta, maga is a francia erőket emelte ki, akárcsak Liptai Ervin. Galántai József megjegyzéseivel szemben Liptai Ervinnel értett egyet a román intervenció megállításának körülményeiben. Végül a historiográfia problémáiról szólva rámutatott, hogy a szorosan vett tárgyról szóló külföldi munka nincs, az utalásokat tartalmazó hatalmas anyag áttekintése pedig szétfeszítette volna a disszertáció kereteit. Nem sokkal jobb a helyzet hazai vonatkozásban sem. A továbbiak során utalt arra, hogy történészeink körében nem a körül folyik a vita, fenntartható volt-e a Monarchia, hanem azokról a tendenciákról, amelyek a Monarchiát megdöntő forradalom időszakában jelentkeztek. A vita lezárása után a bíráló bizottság egyhangúlag javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy L. Nagy Zsuzsa számára ítélje oda a kandidátusi fokozatot * Sziklai Sándorné ,,A magyar hadifoglyok forradalmi mozgalma és internacionalista alakulatai Szovjet-Turkesztánban 1918 —1921-ig" c. disszertációja bevezetőben az első világháborús oroszországi hadifoglyok helyzetéről, a forradalmi változásokhoz való viszonyukról rajzol általános képet. Kiemeli, hogy a hadifoglyok osztálytudatának alakulásában jelentős szerepet játszott az a tény, hogy felismerték: az orosz parasztot, munkást is hozzá hasonlóan elnyomják. Ezt a felismerést a magyar hadifoglyok esetében még segítette az is, hogy a két ország rendszerében sok azonos vonás volt, másrészt hogy egy érlelődő forradalom Magyarországából vonultak a frontra. így érzékenyebben, gyorsabban befogadták a szocialista eszméket, s ez egyben magyarázza is nagyszámú részvételüket a polgárháborúban. A februári forradalom hatására a már korábban megindult baloldali szevezkedés a hadifoglyok között az OK (b)P agitációjának hatására meggyorsult, amihez hozzájárul, hogy 1917 februárja semmi könnyítést, változást nem hozott az életkörülményekben. Az Októberi Forradalom jelentőségének méltatása után a szerző áttekintést ad a hadifogolymozgalom szervezeti életének alakulásáról. Az ide vonatkozó irodalom rövid taglalása után a disszertáns két nagy fejezetre osztva tárgyalja a témát: az első részben a „Külföldi Munkások és Parasztok Kommunista Pártjának" létrejöttét és tevékenységének történetét írja le Turkesztán területén, majd a magyar internacionalisták Szovjet-Turkesztán megvédésében betöltött szerepét elemzi részletesen. A cári kormányzat olyan célzattal, hogy távol legyenek az ország középpontjától, jórészt a keleti területekre helyezte el a foglyokat. Az elmaradt, jórészt feudális Turkesztán Oroszország egyik hadifogolyközpontja volt, ahol túlzsúfolt barakkokban egészségtelen körülmények között a háború elején százezernél több fogoly élt, illetve dolgozott építkezéseknél, mezőgazdaságban, bányákban. Ez a rossz helyzet, valamint az otthonról kapott nyugtalanító hírek jelentős szerepet játszottak forradalmasításukban, s hogy tevékenyen kivették részüket az Októberi Forradalom győzelemre viteléből. 1918. április 27-én a Turkesztáni Szovjet Köztársaság népbiztosainak tanácsa a hadifoglyokat szabadnak nyilvánította, s igyekeztek szervezetten biztosít ani a hadifoglyok hazairányítását. Kezdeti önkormányzati szerveiket, a Hadifogoly Bizottságokat azonban sorozatos visszaélések elkövetése miatt kénytelenek voltak feloszlatni. A hadifogolymozgalom széleskörű kibontakozása csak a Turkesztáni Kommunista Párt megalakulása után kezdődött. 1918 augusztusában általános hadifogolygyűlést hívtak össze, majd szeptemberben kimondták a Külföldi Munkások ós Parasztok Kommunista Pártja Turkesztáni Területi Bizottságának megalakulását. A kommunisták jó munkáját és a forradalmi hangulatot mutatja, hogy az év végéig 13 helyi szervezet jött létre. Az internacionalista kommunista szervezeteknek jó kapcsolatuk volt a helyi pártvezetéssel, a Népbiztosok Tanácsával és elsősorban a hadseregben történő mozgósítással igyekeztek segíteni a fiatal köztársaságnak. A párt — mely 1920 elejéig funkcionált önálló pártként — jelentős szervezési munkát végzett, sokat tett a hadifoglyok érdekében; többek között kérte, hogy kapjanak szovjet állampolgárságot, melynek nagy diplomáciai jelentősége is volt. Az eredmények mellett azonban súlyos hibákat is vétett a pártvezetőség : a mozgósításra, a gazdasági és adminisztrációs tevékenységre összpontosítva elhanyagolták a politikai-ideológiai munkát. Noha az 1919 márciusi kongresszus határozott a hibák kiküszöböléséről, s fontos határozatokat hozott a szervezeti élet szabályozásával kapcsolatban is, egyes negatív vonások megmaradtak a párt tevékenységében. (A toborzás-