Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA РАИТ PAKTUMA A FE.TÉEVÁRY-KOKMÍNNYAL 59 Gautsch akcióját a Népszava határozottan elítélte, mint a reakció támadását a magyar nép jogai ellen. A koalíció mágnásvezetőinek sikere a király előtt „keserves siker"—írta a lap—, mert „a nemzeti és népjogokat összeforrasztotta. Azok együtt állanak vagy együtt buknak — de velük együtt áll vagy bukik a koalíció is."4 9 A Fejéváry-kormány bukását a Népszava a a reakció diadalaként értékelte, és sajnálkozó hangú cikkben búcsúztatta a a „darabontokat".3 0 Szeptember 12-ével a dinasztia ellen lázadó erők diadalmaskodtak, megbukott — ha átmenetileg is — a dinasztia érdekeit képviselő demokratikus manőver, s a szociáldemokrata párt átal megindított választójogi tömegmozgalom főként a paktum kövtkeztében — átmenetileg — kedvezőtlenebb feltételek mellett fejlődött tovább. 3. A választójogi tömegmozgalom kibontakozása, a ,, Vörös Péntek" A Kristóffyval kötött paktum után a szociáldemokrata j^árt által megindított választójogi küzdelem az 1905. augusztus 13-i „országos népgyűlés" határozata alapján fokozott erővel folytatódott, a munkásságot, a szegényparasztság egy részét s tekintélyes értelmiségi csoportokat felölelő tömegmozgalommá terebélyesedett. Két nappal a népgyűlés után, augusztus 15-én megjelent a pártvezetőség felhívása, amelyben a szocialista szervezett munkásságot szeptember 10-re rendkívüli pártkongresszus tartására szóhtja, az általános 49 Népszava, 1905. szept. 12. Diadalmaskodnak a muszkavezetőkÎ 50 Népszava, 1905. szept. 13. Az alkotmányválság. „Egybehangzó jelentések igazolják — írta a lap —, hogy a kormány bukását az általános választói jog megvalósításához való állhatatos ragaszkodása okozta. Vallott és hirdetett programjukat elárulni nem voltak hajlandók, vállalt kötelezettségük alól taktikázással megmenekedni nem akartak. Az általános választói jog megalkotásához kötötték tárcáikat s mert a király aggodalmait eloszlatni nem tudták, s programjukból lealkudni fikarcnyit sem voltak hajlandók — megbuktak . . . Soha népszerűtlenebb minisztérium nem került az ország élére, mint beköszöntője alkalmával a Fejérvárykormány. És a magyar nép jogtalan milliói sohasem kísértek búcsúzóképpen olyan igaz sajnálkozással útjára minisztereket, mint ezt a törvénytelennek és alkotmány ellenesnek mondott kabinetet. A bukása alkalmával látjuk csak igazán, hogy programja nem volt taktikázás, koalíciószerű áltatás, hanem komoly és becsületes elhatározás. Mert ha nem vallotta volna programját őszintén, lemondhatott volna a követelésekről, s az öreg katonának nem igen lobbanthatták volna szemére, hogy a király ellenállásával szemben akarata megtört." A Független Szocialista Párt lapja, a Szocializmus is hasonlóképpen írt a távozó kormányról, mindenekelőtt Kristóffy Józsefről. „1867 óta egyetlen egy eszes ember került a m. kir. belügyminiszteri székbe, Kristóffy József — olvashatjuk a lapban —, aki a mai korba igazán beillő nagy államférfiúi érzékkel felismerte, hogy Magyarország népét jogokkal kell felruházni, hogy hazánk igazi kultúrállammá fejlődjék ki ós hogy e joggal a nép kenyeret és jólétet küzdjön ki magának". (Szocializmus, 1905. szept. 17. Fejérváry megbukott.) — Az Arbeiter Zeitung a Fejérváry kormány bukását kommentálva azt hangsúlyozta, hogy Fejérváry demokratikus manőverével „a korona számára keresett kiutat a válságból", s Fejérvárynak „nem a népjogok feküdtek a szívén", „az általános választói jog bevezetését nem azért indítványozta, hogy a magyar közállapotok gyalázatos igazságtalanságát megszüntesse, hanem a választójogi rendszer megváltoztatása számára csak eszköz volt, amelynek révén a korona hatalmát meg akarta óvni a további támadásoktól". Ezért — írta befejezésül — nem lényeges kérdés, hogy ő személy szerint híve volt-e az általános választói jognak. (Arbeiter Zeitung, 1905. szept 13. Der treue Diener.)