Századok – 1965

Krónika - Beszámoló Barta István doktori disszertációjának vitájáról (Stier M.; Szász Z.) 650

654 KRÓNIKA harcait és harcosait az eddigi értékeléseken jóval túlmutató, új, sokoldalú marxista szemlélettel és eddig fel nem tárt gazdag levéltári anvag felhasználásával készített élethűi portréban állít ja a história tanulságaira annyira rászoruló mai küzdő nemzedék elé . . . eddigi munkássága kiállta a múló évek kritikáját, m?rt megalapozott, önmagával igényess nem mindennapi aktualitások efemer felvillanásai, hanem a marxista történetírónak a társadalmi harcok mélyét és indítékait, az összefüggéseket lelkiismeretesen vizsgáló tudományos eredményei.-' A disszertáció kiemelkedő értékei közül — mint jogtörténész — az alapvetően újat annak a meglátásában jelöli m?g, ,,hogy a liberális ideológia hazai jelentkezése és konkrét reformprogrammá való formálódása az 1825/27. évi országgyűlés által kiküldött regnikoláris deputációk operátumainak központi, s főleg megyei megvitatásához fűződik, időben az 1831/32. évekhez. Jogtörténeti szempontból is rendkívül fontos probléma ez, hisz a korai magyar liberalizmus és a vele kapcsolatban kibontakozó nemesi reformmozgalom törvényhozási úton akart a feudális állam és jogrend helyébe polgári-liberális államot és jogrendet létrehozni — persze az uralkodó osztályok érdekeinek messzemenő kímélésével. Csizmadia Andor opponens vizsgálódásának fő tárgyává elsősorban az 1828/30-i országos bizottság reformmunkálatai c. fejezetet tette. .Megállapította, hogy Barta István e téren végzett kutatásaival megadta a történettudománynak a nagy összefüggéseket jobban átfogó és éppen ezért a részleteket a maga helyére állító szempontjait. Lehet, hogy a részletek jogtörténeti (és gazdaságtörténeti) szempontból történő feltárása még módosítja az összképet, de Barta István kutatásai után már nem várható lényeges módosítás, legfeljebb finomítás. Különös örömmel üdvözölte az igazságügyi albizottság munkálatának, a jogügyi operátumnak elemzését, melynek eredménye a magyar és egyes cseh jogtörténészek vitájában azok nézetét támasztja alá, akik „úgy látják, hogy a feudális kor végi kötöttségek a földesúri tulajdonjogot a jobbágytelek viszonylatában nem változtatták meg oly mértékben, hogy ezzel a földesúri tulajdonjog megszűnt volna, vagy akár csak osztott tulajdonjogról lehetett volna szó". Ugyancsak nagyjelentőségűnek tartotta Barta István munkájában a közjogi albizottság operatumának bemutatását. Egyben megjegyezte, hogy ez a munkálat sokkal részletesebb önálló feldolgozást, a jogi problémák elmélyült, a hazai és külföldi jogfejlődéssel való összevetést is igényelne, amelynek elvégzése természetesen jogtörténeti feladat. Barta István disszertációja viszont megadja az útmutatást, mert a legfontosabb kérdéseket világosan exponálja. Csizmadia Andor fellúvta a szerző figyelmét arra, hogy az adóügyi operátumokkal kapcsolatban nem indokolt a „szürke tárgy" jelzős szerkezet használata, mert az adó egy évszázad óta a legizgalmasabb kérdések egyike. Mind a nemesi adómentesség, mind az adó kivetésének és behajtásának egész feudális rendszere, mind pedig a városban lakó nemeseknek a városi adózásban való részvétele a korszakban a legkiélezettebb problémák közé tartozik. Végezetül az operátumokat tárgyaló részről mintegy összefoglaló jelleggel a következő megjegyzést tette: „Jogtörténeti szempontból nagyon fontos lenne, hogy ez a fejezet önállóan is — esetleg jogtörténeti közreműködéssel kiegészítve — megjelenjék." Jogtörténész számára a másik nagy vizsgálódási csomópontnak a harmadik fejezetet tartotta Csizmadia Andor, melyben szerző az ifjú Kossuth közéleti szereplésén keresztül bemutatja az operátumok megyei vitáját. Itt bontakoznak ugyanis ki a nemesi értelmiségi fiatalok csoportjának bírálataiban, törekvéseiben a feudális reformokat már itt-ott meghaladó polgári követelések. Szerző a megyei viták eredményeit összefoglaló alfejezetben kitűnően rajzolja meg azt a szintet, amelyre a liberális nemesi ideológia és a belőle kibontakozó reformmozgalom néhány év alatt eljutott. Ez pedig óriási jelentőségű, hangsúlyozta az opponens, hiszen a feudalizmusból a kapitalizmusba való ideológiai átmenet kulcskérdéséről van szó. -Csizmadia Andor ezután még egyszer összefoglalta a disszertáció új tudományos eredményeit, s ezeknek, valamint a szerző eddigi munkásságának figyelembevétele alapján javasolta a Bíráló Bizottságnak, hogy a jelölt részére a történettudományok doktora fokozat odaítélése iránt a Tudományos Minősítő Bizottsághoz előterjesztéssel éljen. . Arató Endre kandidátus, opponens a munka érdemeinek elemzése során kiemelte, hogy Barta István felvázolta a polgári átalakulás ideológiájának, a korai magyar liberalizmusnak sajátos vonásait, s ez a jelentős ideológia-történeti vizsgálat az egyes fejezetek közötti kapcsolatot szorosabbá teszi. Rámutatott arra, hogy a disszertáció gerincét képező, A fiatal Kossuth c. fejezet igen sok újat nyújt Kossuth ideológiai fejlődésének megismeréséhez. A reformkor kezdeti terminusának meghatározásában egyetért a szerzővel: az operátumok megyei megvitatása során próbálgatta erejét a liberális nemesség, s az 183 l-es parasztmozgalom mellett ez az a döntő momentum, amely elindítja a liberális nemességet