Századok – 1965

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 641

KRÓNIKA 647 A vidéki csoportok hírei A debreceni ülésszak Előző számunkban már röviden jeleztük, hogy 1964 november 3 — 4-én a Társulat Keletmagyarországi Csoportja tudományos ülésszakot rendezett. Az ülésszak első napján Fehér András docens elnöklete alatt Ságvári Ágnes kandidátus tartott előadást „Az Ideiglenes Nemzeti Kormány" címmel. Az előadás bevezetőjében Ságvári Ágnes a koalíció létrejöttének kérdéseit vázolta. Magyarországon az antifasiszta népfront jellegű összefogás gyors kialakulását késleltette, hogy az ország politikai és gazdasági helyzetének felismerése csak a sorozatos csatavesztések ós az 1944-es megszállás fényénél következett be. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front közvetlen elődjeként megalakuló Magyar Front alapja a két munkáspárt akcióegysége volt, melyhez a Független Kisgazda Párt és a Nemzeti Parasztpárt csatlakozott. A Magyar Front a Kommunista Párt kezdeményezésére már a felszabadító harcok előtt olyan akcióprogramot javasolt, melynek első pontja a munkásság és parasztság képviselőinek bevonásával demokratikus kormány megalakítását követelte. A nemzeti egységkormány létrejöttét elősegítette a nemzetközi helyzet is, ugyanis az 1943-i teheráni és 1944-i yaltai egyezmény a lakosság valamennyi elemének bevonásával történő kormányalakítás mellett foglalt állást. A koalíció létrejötte tehát történeti szükségszerűség volt, ezért az előadó 1. a népi demokráciák és Magyarország kormányzati rendszerének néhány általános és sajátos vonását, 2. az ideiglenes nemzeti kormány összetételét és működését, 3. a koalíció összetartó erőinek ós ellentmondásainak elemeit jelölte meg felvetendő kérdésként, s a megjelölt kérdéseket a kormány Budapestre költözésének időpontjáig vizsgálta. Az új államok kialakulásának jellegzetességeit az előadás három típusban mutatta be. Jugoszlávia, a Bolgár Népköztársaság és csírájában a besztercebányai felkelésben megszületett Szlovák Nemzeti Tanács azt a típust példázza, amelyben a pártok és egymástól határozottan eltérő világnézeti és politikai elveket valló csoportok közvetlen kommunista hegemónia alatti együttműködése a dolgozó osztályok közös érdekeit kifejező olyan népfrontmozgalommá alakult át, melyből a nemzeti célokkal és társadalmi reformokkal szembenálló erők teljesen kiszorultak. A népfront szervei lettek helyi és országos szinten a kormányzat alapjává. Míg ezekben az államokban a pártszövetség a már kommunista vezetés alatt álló népfronthoz csatlakozott, a második típusban — melyet Cseh-, Lengyelország és Románia példáján mutatott be az előadás — a szervezett ellenállás kiindulópontja éppen a pártszövetség lett, s főként ez képezte a népfrontszervezkedés kereteit. Az új hatalom a régi állam demokratizálásának útját választotta. Ebbe a típusba sorolta az előadó Magyarországot is, ahol a pártszövetségnek különösen fontos szerepe volt a tömegek aktivizálásában és a régi állami gépezet fokozatos átalakításában. Ezekben az államokban a koalíciós kormány feladata volt a munkás-paraszt demokratikus diktatúra funkcióinak teljesítése, ezért a kormányok maguk hívtak életre felbecsülhetetlen jelentőségű munkát végző népi szerveket (Nemzeti Bizottságok, Népbíróságok, Igazoló Bizottságok stb.). A harmadik típust alkotó Olaszország és részben Franciaország példája negatíve bizonyítja a polgári állam és a népi demokrácia már csíráiban is kibékíthetetlen ellentétét. Ezekben az országokban az előbbi államokhoz hasonló fejlődés indult meg, de a burzsoá pártok és az őket támogató angol—amerikai megszálló hatalmak a népiszervek alárendelésére, ill. ahol ez nem ment, könyörtelen szétzúzására törekedtek. Ezzel kapcsolatban utalt az előadó a szovjet hadsereg harcainak ós itt tartózkodásának jelentőségére. A „felülről" megalakult nemzeti kormány munkatervének alapja a Kommunista Párt programja lett, melyet 1944. december 2-án Szegeden a Függetlenségi Front akcióprogramjául fogadott el, s melyet az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőinek megválasztása során az ország felszabadult részeinek lakossága is elfogadott, a népi demokratikus fejlődéssel szemben álló erők pedig nem gátolhattak meg. A program belpolitikai síkon felölelte az alapvető demokratikus szabadságjogok gyakorlásának, a szociális törvénykezés követelményeinek megvalósítását, a fasiszta maradványok elleni harcot, a háborús és népellenes bűnök megtorlását és a földreformot. A program lehetőség volt, jövője polgári-liberális vagy radikális végrehajtásától függött. A program a magyar politikai és osztályharcokban szerzett évtizedes tapasztalatok terméke volt. Egyidőben két programjellegű dokumentum is készült: Debrecenben a moszkvai emigráció vezető szerve által novemberben és Budapesten a pártvezetőség megbízásából október 2-án. A két változat célkitűzéseiben azonos vonásokat tartalmazott, a két programban vázolt módszer között azonban eltérés mutatkozott. A legszembetűnőbb különbség volt, hogy az