Századok – 1965

Figyelő - A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum kiállítása és a legújabbkori muzeológusok országos tanácskozása (Szász Zoltán) 638

640 FIGYELŐ is a fővárosból vitték a múzeumba. Pásztor Mihály (Abony) az 1919-re vonatkozó anyaggyűjtés nehézségeire mutatott rá. Dér László (Budapest) a komplex kiállítás jogosultságáról és időszerűségéről szólt. Rámutatott, hogy egy-egy sikeres kis részletmegoldás (képeslap-gyűjtemény, csendőr-felszerelés) mennyire növelte a kiállítás értékét. A felszabadulás utáni rész bemutatása azonban véleménye szerint megmaradt a korábbi sémáknál. Gerelyes Ede, a Legújabbkori Történeti Múzeum főigazgatója a komplex kiállítás hazai előzményeit ismertette. A gondolat először 1905-ben vetődött fel. 1911-ben ilyen elvek szerint rendezték a Rákóczi-kiállítást. Most pedig Békéscsabát megelőzte egy korábbi, kaposvári kísérlet. A békéscsabai kiállítást sikeresnek tartotta, s kiemelte a rendezőgárda jó összetételét. Felvetette a kérdést : dokumentáljon, vagy pedig illusztráljon egy kiállítás ? Nézete szerint a kettőt egymástól nem szabad elválasztani, de a dokumentációra kell helyezni a hangsúlyt. Megemlítette, hogy ez gyakran a kiállítás módjától függ. A jelen kiállításon pl. a 48-as olvasókör zászlója, vagy az egyedülálló, nagy értékű Lassalle-korsó elhelyezésénél fogva csupán illusztratív jelleggel bír. Vörös Károly (Budapesti Történeti Múzeum) a tárgyak forrásértékéről szólt. Kifejtette, hogy a XVI. századtól a tárgyak elvesztik abszolút forrásértéküket, hiszen amint az írás válik elsődleges forrássá, a tárgy már csak sajátosságával hat. A bemutatás technikájában szemléletváltásra van szükség; a tárgyról kell levezetni a történelmet úgy, hogy a néző kiérezze a tárgy mögött álló adott korszak egészét. Ehhez persze az kell, hogy a modern muzeológia valójában történeti segédtudománnyá váljék. Garai Tibor, a kiállításrendezési és propagandairoda vezetője arról szólt, hogy a vitatott kiállításon sikerült elérni a tartalom és a forma egységét. A komplex kiállításról szólva rámutatott a további követelményre: a kiállítástípus fejlesztésére, a kísérletezés folytatásának szükségességére. Horn Emil az újkori anyag bemutatásának kérdéséről, a fotók forrásértékéről szólt, majd kiemelte azt a kiállítási szempontot, miszerint az osztályharcot következetesen fejlődési vezérfonal gyanánt mutatják be. Temesvári Ferenc (Nemzeti Múzeum) néhány anakronizmusra hívta fel a figyelmet. A XVI — XVIII. századi anyagban több tárgy nem rendeltetésszerűen került kiállításra, míg mások helytelen kormegjelölést kaptak. Verő Gábor, a Művelődésügyi Minisztérium múzeumi osztályának főelőadója arról a társadalmi összefogásról emlékezett meg, amely a kiállítás létrejöttét nagymértékben előmozdította. A legújabbkori anyag gyűjtési nehézségeinek elemzése után utalt a jelen kiállítás nevelési szempontból történő hasznosításának fontosságára. A november 11-én folytatódó tanácskozáson Gerelyes Ede a legújabbkori muzeológia eredményeit és feladatait ismertette, majd Győrfjy Sándor a népi demokrácia pártjaira és tömegszervezeteire vonatkozó anyaggyűjtés kérdéseiről, Orbán Antal pedig a népi demokratikus korszak múzeumi anyagának gyűjtéséről tartott előadást. Ezek anyagának és vitájának ismertetésétől ezúttal eltekintünk, mivel megjelenik a Legújabbkori Múzeumi Köz leményekben. A tanácskozás résztvevői november 12-én Orosházára utaztak, ahol Nagy Gyula igazgató rövid tájékoztatót tartott a múzeum történetéről, majd bemutatta az ott kiállított régészeti és néprajzi anyagot. Elmondotta, hogy Orosháza két kötetes monográfiájának elkészítését tűzték ki célul, s ehhez a munkához számos jeles szakembert nyertek meg. Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeumba látogattak, és megtekintették a hagyományos őszi tárlatot, amely az alföldi képzőművészeti élet seregszemléje. Majd Szegeden tekintették meg a város felszabadulásának évfordulójára megnyílt felszabadulási emlékkiállítást. A kiállítás a város képcsarnokában kapott helyet két teremben és egy folyosón. Tablók segítségével visszapillantást nyújt a háború előtti évekre, majd a felszabadító harcoktól a földosztásig egy egységben, jó anyag segítségével, híven mutatja he az eseményeket. Az előcsarnokban a fordulat éveit ismertetik, az emeleti teremben a szocializmus alapjainak lerakása címmel került bemutatásra dokumentáló anyag. A kiállítás sikeresen tükrözi azt a társadalmi, gazdasági és kulturális helyzetet, amely a felszabaduláskor Csongrád megyében uralkodott. Sikerült illusztrálni az utóbbi 20 év minden fontos helyi eseményét, a dolgozó nép küzdelmeinek eredményét; a szocialista fejlődést bemutatni, s a perspektívákat érzékeltetni. A kiállításról tartott megbeszélésen Gerelyes Ede az anyag egy része elhelyezésével kapcsolatban tett kritikai észrevételeket, Bogyirka Emil (Békéscsaba) pedig a kiállítás második részében a szocialista ember kialakulásának ábrázolására alkalmas dokumentumokat hiányolt. Kifogásolta továbbá, hogy nincsenek fejezet-, illetve tablócímek. A Hazafias Népfront helyiségében megtartott vita után a résztvevők a Móra Ferenc Múzeumot tekintették meg. A háromnapos tanácskozás jelentősége abban áll, hogy a legújabbkori muzeológia aktuális kérdéseinek megvitatásával e tudományág fejlődését ösztönözte. Szász Zoltán