Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 612

636 FOLYÚ IRATSZEMLE te, liogy Poroszországhoz hasonlóan Lengyelország sem mondhat le Poznan, Kelet -Poroszország ós Felső-Szilézia birtokáról. A szerző ismerteti Dmowski Németország, Oroszország ós a lengyel kérdés c. művét, melynek fő mondanivalója, hogy Németország, amely a világpolitika sarokkérdésévé vált, egyidejűleg a békétlenség állandó forrásává és az összes többi nemzet számára veszedelemmé változott. A békekonferencián Dmowski az erős Lengyelország és a német—osztrák egyesítés érdekében lépett fel. A szerző kimutatja végül, hogy Dmowski, aki a lengyel nacionalizmus szempontjai alapján Németországot ellenségként kezelte, ugyanakkor megértette és csodálta is a német nacionalizmust, s azt voltaképpen példaképnek is tekintette. Megoldásnak csak a győzelmet vagy a vereséget tartotta. Ez a szerző szerint arra vall, hogy Dmowski az imperializmus korában gyökerező és az ún. politikai darwinizmus talaján álló elméletével jobb teoretikus volt, mint gyakorlati politikus. — OTTO HEIKE : A lengyelek és németek közötti •viszony a kongresszusi Lengyelországban 1914 előtt c. cikkében (92— ÍÓ6. 1.) megállapítja, hogy az Oroszországhoz tartozó lengyel területeken mind a földművelő, mind pedig a textiliparban dolgozó lengyel, ill. német lakosság között szívélyes, barátságos kapcsolatok álltak fenn egészen a a háború kitöréséig. Ezen csak a nagyobb városokban, elsősorban Lódzban történt a századforduló táján némi változás, ugyanis ezidőtájt kezdtek megszólalni a lengyel nacionalizmus érdekei, melyek képviselői a város, ill. egyes városok német jellegének megváltoztatását sürgették. — Eduard von Hartmann jelentősége a német—lengyel viszony fejlődésében címmel (106—159. 1.) HELMUT NEUBACH közleménye voltaképpen Hartmann egyetlen írásával, az 1885-ben megjelent Rückgang des Deutschtums с. cikkei foglalkozik. A cikk a „szláv veszélyre" hívja fel a figyelmet, amely a németséget szerinte súlyosan fenyegeti, és egyúttal keserűen támadja a Németország ellenségének tekintett katolikus egyházat is. A cikk heves reakciót váltott ki a szláv népek, s főként a lengyelek körében, akiknél a szláv befolyással kapcsolatban Hartmann által használt „ausrotten" (kiirtani) szó mint a politikai napi-szótár kifejezése általánossá vált ós a „Drang nach Osten"hez hasonlóan a politikai propaganda eszköze lett. Masaryk szerint a nézeteltérés, amely Hartmann cikkével kezdődött, nemcsak a német—lengyel megbékélés akadálya volt, hanem általában hozzájárult a közép-európai feszültséghez. — ALFRED KLEINDIENST: A nemzeti szempont szerinti tagolódás gondolata a lengyelországi ág. ev. egyházban a két világháború köz ött (159 — 197. 1.) az egyházon belüli lengyel kisebbség és német többség harcát mutatja be. Az 1922 — 23-i zsinat döntését, amely az egyház ós az állam viszonyát szabályozta, és felvetette az egyház felosztását nemzeti alapon, nem követték tettek. 1933-ban a kormány felvetette egy új egyházi törvény gondolatát, amely jelentős befolyást biztosított volna az államnak az egyház ügyeiben. 1936-ban kiadták a törvényt, az egyház német tagjai azonban ellenállást fejtettek ki vele szemben, s az annak alapján összehívott zsinaton csak a lengyelek jelentek meg. Jóllehet a vitába az Egyházi Együttműködés Világszövetsége is beavatkozott, a szétvált csoportok újraegyesítése nem volt lehetséges. A német csoport külön egyházat kívánt alakítani; ennek megvalósulását a második világháború kirobbanása akadályozta meg. — A folyóirat közli RICHARD BREYER: Garl Goerdeler és Németország keleti határai c. írását (198 — 207.1.), amelyben a volt königsbergi polgármester a náciellenes, de Németország keleti határainak revíziójára törekvő Goerdeler álláspontját értelmezi. Bemutatja nézeteinek alakulását addig a pontig, amikor a Lengyelországgal szemben 1939-ben elkövetett igazságtalanság erkölcsi és anyagi jóvátételét fogadta el abban a reményben, hogy Európát egyesíteni lehet a „keleti veszedelemmel" szemben. —• GEORG CHRISTOPH VON UNRUH egy poznani család lengyel, ill. német ágának pédáján mutatja be a genealógiai tanulmányok fontosságát egy ország történetének vizsgálatában a XVI —XIX. században (208 — 223.1.), KURT KÖNIG pedig a rybniki kőszénbányák jelenlegi termelési, pénzügyi és piacproblémáival foglalkozik (223 — 231. 1.). - O. ANALES DE LA CÁTEDRA FRANCISCO SUÁREZ 1963. 3. szám. 1-2. füz. — A granadai egyetem jogi tanszókének a folyóirata filozófiai, jogtörténeti és szociológiai kérdésekkel foglalkozó tanulmányokat közöl, s elsősorban a spanyol jogtudomány és filozófia hagyományainak az ápolását tartja feladatának. ANTONIO GOMEZ MoRiANA a XIV. századi Pierre D'Ailly egyházjogi felfogását ismerteti (1—43. 1.). — SERGIO RÁBADE ROMEO a XVI. századi spanyol jezsuita teológus, Suárez metafizikáját mutatja be és megvédi őt azzal a váddal szemben, hogy exisztencialista elemek volnának találhatók filozófiájában (73 — 86. 1.). — JAIME BRUFAU PRATS rész-letesen ismerteti Dürkheim szociológiai módszerét, s megpróbálja idealista szempontból bírálni megállapításait (87—103. 1.). — A kisebb közlemények sorában FER-