Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT PAKTUMA A FEJÉRVÁRY-KORMÁjSTSTYAL 47 A magyarországi szociáldemokrata párt vezetőinek taktikája a Népszava cikkeiből s a korabeli gyakori népgyűlések anyagaiból eléggé egyértelműen bontakozik ki. A Népszava a belügyminiszter nyilatkozatát követő napon vezércikkben foglalkozott Kristóffynak a választójog dolgában tett kijelentéseivel, s azokat egy választójogi tömegmozgalom kiindulópontjaként üdvözölte. A lap visszautasította Kristóffy nyilatkozatának záró gondolatát, amely a munkásság sztrájkharcának károsságát hangsúlyozta, mondván, hogy a belügyminiszter lehetetlent követel, a nyilatkozat lényegéről szólva viszont megállapította, hogy „annak nagy haszna van", mert „tisztázta a helyzetet". A nyilatkozat — írta a Népszava — megállapította, hogy „a mai válság igenis megoldható úgy, ahogy mi javasoltuk", hogy „az általános választói jog megvalósításának nincs akadálya és orvoslást hozna".29 A belügyminiszter nyilatkozata — írta más helyütt a lap — nyilvánvalóvá tette, hogy az általános választói jog megvalósítható, sőt, a hírek szerint Kristóffy javaslatát törvénytervezet formájában is benyújtja a parlament legközelebbi ülésszakán. „Nagyot fordult ezzel a politikai helyzet: eddig azért támadtuk a koalíciót, mert nem volt hajlandó harcolni a választói jogért, most azért kell támadnunk, mert meg akarja azt akadályozni."3 0 A július 30-án megtartott városligeti népgyűlésen Bokányi Dezső egy újabb mozzanatot is megemlített, ami az Arbeiter Zeitung cikkeinek hatására utal. Bokányi felszólította a szervezett munkásságot, hogy mindent tegyen meg a választójogi tömegmozgalom kibontakoztatása érdekében, nehogy az általános választói jog belügyminiszteri ígérete alku tárgya lehessen a korona és a koalíció között, ügyelni kell arra, hogy megakadályozzák a választói jog „elpaklizását". Az elfogadott határozati javaslat hangsúlyozta, hogy a politikai válság egyetlen megoldásának az általános választói jog megalkotását tekinti. Bár elismeri a katonai követelések jogosságát — folytatódott a javaslat —, azokat a válság megoldására alkalmatlanoknak tartja, minthogy nem áll mögöttük elég erő. Az ellenzéki pártoknak is érdekük tehát, hogy megvalósuljon az általános választói jog, mivel segítségével követeléseik mögé tudják sorakoztatni a nép millióit. Mint a belügyminiszter nyilatkozatából nyilvánvalóvá vált, az általános választói jog megvalósításának nincs akadálya. Ezért a népgyűlés felszólítja a koalíció vezetőit, hogy a katonai követelések kikapcsolásával alakítsanak kormányt az általános választói jog programjával. Ha megtagadnák ezt a követelést, a szervezett munkásság „kész a legmesszebbmenő, legélesebb fegyverekkel vívott küzdelemre a nép eme legszentebb, legelemibb jogáért". Tudatában van annak, fejeződött be a határozati javaslat, hogy amennyiben a koalíció árulása révén sor kerülne erre a harcra, szükség lesz az egész munkálkodó nép áldozatkész küzdelmére, s kijelenti, hogy készen áll erre a küzdelemre.31 Egy kőnyomatos3 2 tudósítása szerint a párt vezetősége már másnapi ülésén úgy döntött, hogy nagy, országos kampányt indít az általános választói 29 Népszava, 1905. jul. 28. Válasszon a koalíció. Vezércikk, illetve Hagyjunk fel a bérharcokkal. Szemle rov. 30 Népszava, 1905. aug. 1. A nép akarata. 31 Népszava, 1905. aug. 1. Bokányi beszédét és a gyűlés határozatát a párt röplap formájában is terjesztette. (Lásd: Szociálisztikus mukásmozgalmak, 1905. 45. 1.) 32 Híradó, 1905. júl. 31. Valószínű, hogy a párt kiadása; ehhez hasonló kiadványt a párt 19J7-ben indított útra ismét. Az 1905-ben kiadott Híradónak csupán két száma
