Századok – 1965

Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33

A SZOCIÁLDEMOKRATA PÄRT PAKTUMA A FEJÉRVÁRY-KORMA'NNYAL 45 ellenzék mellett van, mint ellene". Ugyanígy összeférhetetlen az „önálló és független Magyarország" követelése a koalíciós pártok támogatásával, hiszen ezek „nemzeti programja" messzire elmaradt a tényleges függetlenség követelésétől, s a magyarországi nem-magyar népek nemzeti elnyomatásának megszüntetését fel sem említi. A pártnak ez az ellentmondásokkal tarkított politikai irányvonala a politikai válság egész ideje alatt jellemzője maradt az „újjászervezettek pártjának". A párt csatlakozása a koalíció politikai tömbjéhez kényszerítette arra a párt vezetőit, hogy — még ellentmondások árán is — tömegeik megtartása érdekében vállalják ezt a szerepet, a valóságban lemondva saját, a koalíció programjánál akár nemzeti, akár társadalmi vonatkozásban többet elérni kívánó követelésein. Kezdetben egyes magyarországi munkáscsoportok és az osztrák szociáldemokraták is Kristóffy manővere ellen foglaltak állást. „Őszintén bevalljuk — írta például A Sütőmunkás — ,2

1

hogy mi Kristóffy belügyminiszter úr demokráciájában nem igen hiszünk. Kissé nagyon új nekünk a dolog és homályos eredetű. Egész jelentősége és értéke abban van, hogy a napi politika áradatába dobta az általános választói jog kérdését, és ezzel biztosította, hogy rövid időn belül meg kell a kérdést oldani. Meg abban, hogy fenséges módon lefőzte a kétszínű ellenzéket, és nyílt színvallásra kényszerítette." i A Kristóffyval kötött paktum ellen foglalt állást Groszmann Miksa, a pártvezetőség tagja is, aki ekkor a váci fogházban töltötte politikai büntetését.2

2

Groszmann kételkedett a választójogi reformígéret őszinteségében, Kristóffy nyilatkozatát manővernek minősítette, ami csak arra jó, hogy a Habsburg-házat kisegítse a bajból; továbbá az ország demokratikus átalakításának feladatát inkább a 48-as és függetlenségi párthoz való közeledéstől, semmint az imparlamentáris kormánnyal kötött szövetségtől vélte elérhetőnek. A fogházból küldött üzenetei és levelei azonban a pártvezetőség többi tagjáról hatástalanul peregtek le, szembenállása a párt akkori politikájával nem okozott semmiféle fennakadást.2

3 Az Osztrák Szociáldemokrata Párt központi lapja, az Arbeiter Zeitung I is elítélőleg foglalkozott a Kristóffy-nyilatkozattal. A lap kifejtette, hogy a Fejérváry-kormánv „politikai hatalma egyenlő a semmivel", és így a magyar szociáldemokraták nem követelhettek tőle semmit sem. A belügyminiszter nyilatkozatát — írta — „a magyar munkások bizonyára nem veszik túlságosan komolyan . . . Bizonyára nem hagyják magukat egy oly úrtól becsapni, akinek a választói jog szükségessége éppen arra jó, hogy egy kellemetlen helyzetben még nagyobb zavart csináljon vele, és a magánvallomás komédiáját bizonyára értéke szerint becsülik meg." A cikk a nyilatkozat célját abban 21

Uo. 1905. aug. 9. 22

Groszmannt egy 1902. nov. 30-i népgyűlési beszéde miatt királysértés vádjával ítélték tíz hónapi államfogházra. A beszédet lásd: Groszmann Miksa — Bokányi Dezső— Weltner Jakab: Civillista, katonaság, kivándorlás. Három beszéd. Bpest. (1902). Kivonatosan közli: A Magyar Munkásmozgalom Történetének Válogatott Dokumentumai (MMTVD). 3. köt. Bpest. 1955. 97 — 99. 1. Groszmann a büntetés kitöltését 1905. máj. 15-én kezdte meg. (Lásd: Népszava, 1905. máj. Ifi.) 23

Groszmann levelei nem maradtak fenn; Garaminak több válaszlevelét a Párttörténeti Intézet Archívuma őrzi. A levelek betekintést engednek a pártvezetőségnek főként 1906 elején folytatott politikájába. (Nagyobb részüket idézi: MMTVD. 3. köt. 428 — 432. 1.) Groszmann ellenvetéseit Buchinger idézett emlékirataiban találjuk; 149 — 154. 1.