Századok – 1965
Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT PAKTUMA A FEJÉRVÁRY-KORMÁjSTSTYAL 37 1. Paktum a F'ejérváry-kormánnyal, szembefordulás az ellenzéki pártszövetséggel Miután a Fejérváry-kormánynak az a szándéka meghiúsult, hogy tárgyalások útján elérje célját: rábírja az ellenzéki pártszövetséget arra, hogy elvállalja a kormányt a király diktálta feltételek alapján, s a „nemzeti ellenállásban" részvevő törvényhatóságok passzív rezisztenciáját az addig alkalmazott törvényes adminisztratív eszközökkel megtörni nem tudta, új nagyszabású manőverhez folyamodott. A kormány belügyminisztere, Kristóffy József, emlékirataiban1 részletesen ismerteti elgondolását: demokratikus reformok, mindenekelőtt az általános választói jog ígéretével meg kell nyerni az ország demokratikus erőinek legalább egy részét, s szembe kell fordítani ezeket az erőket a koalíció „nemzeti" mozgalmával.2 1005 nyarán tárgyalások indultak a belügyminiszter és a szociáldemokrata párt vezetői között — Goldner és Garami részvételével — a kormány demokratikus reform-ígéreteinek támogatásáról. A tárgyalásokat valószínűleg Kristóffy kezdeményezte, de a szociáldemokrata párt vezetőit nem érhette váratlanul a belügyminiszter hívása. Buchinger Manó emlékirataiban előadja, hogy a pártvezetőség egyik júliusi ülésén Goldner — „nyilván Garamival való előzetes megállapodás szerint" — azt javasolta, hogy kíséreljék meg megnyerni a választójog ügyének a nemrégiben kinevezett Fejérvárv-kor-I mányt. Az ülés, folytatja Buchinger, ezt az első pillanatra különösnek látszó politikai indítványt különösebb izgalmak és szenvedélyesség nélkül tudomásul vette, s „a Fejérváry-kormánynak a választójogi reform kérdésében való közeledését" elfogadta. Buchinger visszaemlékezésében ez a nyilvánvaló ellentmondás nem oldja meg azt a kérdést, hogy ki volt a tárgyalások kezdeményezője, inkább azt bizonyítja, hogy ennek nincs is nagyobb jelentősége: mind a I két fél kereste a közeledést, a politikai viszonyok fejlődése mind a két felet a tárgyalások, a paktum felé sodorták. Goldner előadta a vezetőségnek, hogy „az illetékesekkel" folytatott tárgyalások alatt „határozott és komoly ígéreteket kaptak" a választójogi reform bevezetésére nézve. Buchinger és a pártvezetőség más tagjai biztosíté• kokat: az egyesülési és gyülekezési jog szabadabb kezelését, a földmunkásszövetség alapszabályainak jóváhagyását követelték. Buchinger szerint a párt a garanciákat rövidesen meg is kapta, a belügyminiszter visszavonta Tisza előző évi, a szocialista szervezkedés ellen irányuló bizalmas rendeleteit,3 határozott ígéretet tett a földmunkás-szövetség alaszabályainak jóváhagyására4 , 1 Magyarország kálváriája. Az összeomlás útja. Irta: Kristóffy József. Bpest. 1928. I—II. köt. 2 Lásd: Kristóffy: i. m. 186. 1. 3 Kristóffy emlékirataiban — kissé tetszelegve a „demokrata" szerepében — ezt az aktust így írja le: „Midőn a belügyminisztérium vezetését 1906 június 18-án átvettem, egyik legelső feladatomnak tartottam szervezett ipari munkásságunkat a politikai ketrecből kibocsájtani. Feololdottam őket a rendőri felügyelet alól, ós ezzel be lettek kapcsolva a magyar nemzet politikai, kulturális és gazdasági életébe. Azt hiszem, ez volt az első ügyirat, melyet a belügyminisztériumban aláírtam." (172. 1.) Valószínű, hogy ez a lépés volt a bevezetője a szociáldemokrata párt vezetőivel megkezdett tárgyalásoknak. 4 Ezzel kapcsolatban Kristóffy emlékirataiban megjegyzi, hogy bár belügyminisztersége első időszakában elvileg hozzájárult az alapszabályok jóváhagyásához, ezek benyújtásakor tényleges jóváhagyásuk komoly akadályokba ütközött, amelyek felnyúltak egészen a királyhoz. Maga Fejérváry is az alapszabályok jóváhagyása ellen nyilatkozott, s csak miután emiatt beadta lemondását, s Ferenc József ő mellette döntött,
