Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
434 ANDICS ERZSÉBET a hatóságok a már régen érvénytelennek nyilvánított nemzeti bankjegyek beszolgáltatását elérni.3 8 Ezek a tények arról beszélnek, hogy a magyar kormány a cári sereg betörésével kapcsolatos június 27-i felszólítása erőteljes népi ellenállásra nem maradt hatás nélkül, habár a felsorolt megmozdulások többnyire spontán jellegűek voltak és sajnos — felülről jövő segítség és támogatás nélkül — túlnyomórészt magukra is maradtak. Tervszerűen átgondolt és koordinált mozgalomnak jóformán nyomát sem találjuk. Ezek a megmozdulások bizonyos tekintetben annál figyelemreméltóbbak, mert arról tanúskodnak, hogy a fejvesztettség és kishitűség nagyobb volt a vezető kormány- és közigazgatási szervekben mint a népi tömegekben, a túlnyomóan hazafias érzelmű lakosság széles rétegeiben. Hogy ezek a forradalmi tartalékok a nemzeti kormányzatnak a néptömegekkel szembeni mulasztásai ellenére még ekkor — 1849 augusztusában — sem voltak kimerítve, hogy még ebben az időben is képesek voltak a túlerőben levő ellenségnek nem várt meglepetéseket, sőt komoly bonyodalmakat is okozni, azt megmutatta Klapka kitörése Komárom várából július végén—augusztus elején és rövid idő alatt elért igen jelentős sikerei. Klapka akciója következtében a császáriak hatalmas veszteségeket szenvedtek emberben, hadifelszerelésben, élelemben. Kénytelenek voltak kiüríteni Győrt, s minthogy Székesfehérvár fellázadt, a magyar sereg számára szabaddá vált az út Bécs felé, amit az osztrák főerőkkel dél felé vonuló Haynau csaknem fedetlenül hagyott. Megszakadt a császári egységek és kormányszervek fő összekötő vonala bázisukkal, Ausztriával. Haynau, ismerve a forrongó közhangulatot, felkeléstől tartott Pesten és más városokban. Ami bennünket az adott összefüggésben érdekel, az az, hogy Klapka azért tudta meglepő gyorsasággal kiszélesíteni győzelmét, mert a lakosság, főként a, falvak népe, őszinte lelkesedéssel támogatta. Klapka az elfoglalt megyékben soroztatott: az eredmény pár nap alatt 5—6000 ember volt. „Abból a készségből, amellyel a lakosság ezen rendszabályt végrehajtotta, — írja emlékirataiban — láttam, hogy hasonló módon az egész országban rendkívüli doJgot lehetett volna elérni, és hogy nem a népen múlt, hogy a nemzet hadereje a betörő ellenség ellen elégtelen számban állíttaték."39 Klapka futárokat küldött Kossuthhoz és Görgevhez azzal az ígérettel, hogy négy hét alatt a vár helyőrségén kívül 30 000 embert állít fegyverbe, erről neki ,,a Dunajobbpart derék népének lelkesültsége kezeskedik".4 0 Közölte velük azt is, hogy elfogta Berg cári tábornok jelentését I. Miklóshoz, amelyből kiviláglik, hogy mindaz osztrákok, mind az oroszok az ősz közeledtétől és a hadjáratnak 1850-re való elhúzódásától félnek, s ezért Klapkának az volt a véleménye, hogy kellő kitartással a harc még megnyerhető. Ezt a jelentést 38 Lásd Máriássy Ádám császári biztos ilyen tartalmú hirdetményét. — StAW. Nachlass Schwarzenberg. Fasc. IV. C. 10. ad 239. 39 Klapka György: Emlékeimből. Bpest. 1886. 215. 1. „Őszszakállú földművesek örömmel rázták meg a harcosok kezét: . . . „Fel a fejjel ! Az oroszokkal is felvesszük a harcot" — emlékezik meg erről Klapka' bővebben a közvetlenül a forradalom veresége után német nyelven megjelent visszaemlékezéseiben. — Memoiren. I. köt. Lipcse. 1850. 21.1. 40 Klapka: Emlékeimből. 214. 1.
