Századok – 1965

Tanulmányok - Mucsi Ferenc: A szociáldemokrata párt vezetőinek paktuma a Fejérváry-kormánnyal és a választójogi tömegmozgalom kibontakozása (1905 július–október) 33

A SZOCIÁLDEMOKRATA l'A RT PAKTUMA A FEJÉRVÁRY-KORMANNYAL 35 három pártnak: a szociáldemokrata pártnak, az újjászervezett szociáldemokrata pártnak és a független szocialista pártnak volt befolyása. A független szocialista párt Várkonyi István 1898-ban szétvert harcos agrárszocialista pártjának töredékeként maradt fenn a XX. század elején; befolyása főként Csongrád, Békés és Bács megye egyes községeire terjedt ki, soraiban a századforduló után elterjedtek az „ideális anarcliizmusnak" a tolsztoji világszemlélethez hasonló eszméi. Várkonyi István újabb fellépésével 1905 tavaszán a párt tevékenysége megélénkült, s ha a múlt század végi fellépésénél mérsékeltebb formában is, antifeudális, demokratikus tevékenysége ismét erősödőben volt. A párt határozottan szemben állt a koalíciós pártok által propagált nacionalista eszmékkel, magát egyértelműen internacionalista pártnak vallotta. A Mezőfi Vilmos volt szociáldemokrata hírlapíró által 1900-ban alapított újjászervezett szociáldemokrata párt — a kezdeti egy-két évet leszámítva, midőn a városi munkásság körében is volt befolyása — ugyancsak a mezőgazdasági munkásság és szegényparasztság egy részére támaszkodott, fokozatosan kiterjesztve befolyását a középparaszti rétegekre is, szintén elsősorban a Viharsarok megyéiben, továbbá a Bihar megyei román szegényparasztság között. A nevében szociáldemokrata párt valójában antifeudális, demokratikus parasztpárt volt, amely a magyar nacionalista követelések elfogadása révén a függetlenségi párthoz kapcsolt — objektive — olyan szegényparaszti és agrárproletártömegeket is, amelyek egyébként a függetlenségiek számára elérhetetlenek voltak. A párt az 1905. évi parlamenti választásokon két mandátumhoz jutott: Mezőfit Szegváron, Achim Andrást Békéscsabán képviselővé választották. A kialakult belpolitikai válságban a párt két képviselője a koalíció mellett foglalt állást, amellett, hogy az általános választói jogot, mint a párt egyik sarkalatos követelését magukénak vallották és a koalíciótól annak megvalósítását sürgették. A szociáldemokrata párt a század elején indult gyors fejlődésnek. Ezekben az években épültek ki az országos szakszervezeti szövetségek, terjesztette ki a párt befolyását az ország csaknem valamennyi számottevő ipari centrumára. A párt tömegeinek nagyobb része a gyáripari szakmunkásság, főként pedig a kisiparban foglalkoztatott szakképzett és nem szakképzett munkások köréből került ki; nem volt jelentékeny befolyása — ettől a mindenkori kormányok visszaszorították — a bányászok, a vasúti munkások között, jelentéktelen volt a mezőgazdasági munkásságra és szegényparasztságra gyakorolt vonzása is. A párt marxista párt volt. Vezetői a német szociáldemokrácia ortodox centrumát tartották példaképüknek, e párt és irányzat elméleti és gyakorlati eredményeit, harci módszereit igyekeztek átültetni a magyarországi munkásmozgalomba is. A párt vezetői a két ország és párt között meglevő fejlődésbeli különbséget a demokratikus Magyarország megteremtésének célkitűzésével látták leküzdhetőnek. A demokratikus Magyarország lett volna — elképzeléseik szerint — az a terrénum, ahol a proletárosztályharc szabadon kibontakozhatik, minden gátló körülménytől mentesen a szocialista célkitűzések kerülhetnek közvetlen feladatként előtérbe. Ennek, a demokratikus Magyarország megteremtésének útját azonban — részint dogmatikus elméleti megfontolások, részint gyakorlati opportunizmus eredményeképpen — nem helyesen választották meg. A demokratikus átalakulás legfőbb akadályát: a feudális eredetű nagybirtok-rendszert nem 4*