Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
426 ANDICS ERZSÉBET színű nyilatkozatára megfelelő módon tudjon válaszolni".3 Annak előrebocsátásával, hogy tárgyalni csak a fegyveres erők parancsnokaival szabad, a kormányszervekkel nem, az „adandó engedmények" között felsorolja: ,.a felkelés vezetői (Anführer), úgyszintén mindazok a tisztek, akik azt óhajtják, meghatározott időn belül akadálytalannl külföldre távozhatnak"; „meglehetősen enyhe" igazolási feltételek megállapítása azon tisztek számára, akik az országban akarnak maradni; ezen engedmények alól csak azok veendők ki, akik „résztvettek a lázadó kormány tevékenységében". Schwarzenberg egyidejűleg jelzi az uralkodónak, hogy a kérdés sürgősségére való tekintettel ezt a tervezetet a másnapra összehívott minisztertanács elé terjeszti, hogy ott „tüzetesen mérlegeljék és határozzanak". A bécsi minisztertanács augusztus 16-i, Schwarzenberg elnökletével lefolyt ülésének jegyzőkönyve arról tanúskodik, hogy az osztrák miniszterelnök javaslatát a Haynaunak küldendő utasításra tényleg megtette és pedig abban az értelemben, ahogy arról előző napon az uralkodónak előterjesztést tett. A minisztertanács, miután „hosszasabban megtárgyalta a Haynaunak adandó felhatalmazást arra az esetre, ha a lázadók vezéreivel tárgyalásra kerülne sor", a miniszterelnök javaslatával teljesen egyetértő határozatot hozott. Ennek főbb pontjai: a) tárgyalni csak a fegyveres erők vezetőivel szabad az alájuk rendelt egységekre vonatkozólag, a lázadó kormány egyetlen egy szervével (pl. Mészárossal, Duschekkel, Szemerével és hozzájuk hasonlókkal) sem, politikai kérdések a tárgyalásokból kihagyandók. A határozat további (e) pontjában olvassuk: „külföldre utazás engedélyezése — záros határidőn belül — azoknak a tiszteknek, akik azt óhajtják"; f) pontjában: „meglehetősen enyhe feltételű igazolási eljárás lefolytatása azokkal szemben, akik az országban akarnak maradni". Ugyanilyen szelleműek a további pontok is. Ezek a volt császári tiszteknek, amennyiben a katonai szolgálaton kívül más büntetendő cselekmény nem terheli őket, a hadseregbe való visszavételt vagy nyugdíjazást, azoknak pedig, akik előzőleg a császári hadseregben mint tisztek nem szolgáltak, „teljes büntetlenséget" helyeztek kilátásba.4 Ezektől az alapelvektől nem tér el az erre a kérdésre vonatkozó harmadik egykorú dokumentum sem: Schwarzenberg miniszterelnök augusztus 16-án kelt második felterjesztése az uralkodóhoz. Ez a kormány immár meghozott határozatát ismerteti és ugyanazt tartalmazza, mint az előző két irat. Nevezetesen a magyar honvédsereg vezetőire és tisztjeire vonatkozó különösen kritikus pontok a következő megfogalmazásban szerepelnek: ,,A felkelő tisztek vezetői (Anführer der insurgenten Offiziere), akik külföldre akarnak távozni, ezt lehetőleg rövidre szabott határidő;! belül a legközelebb eső határon át megtehetik. A felkelő sereg azon tisztjei, akik az országban kívánnak maradni, igazolóbizottságok elé kötelesek állni, melyek általában a következő fő alapelvek szerint kell hogy eljárjanak. Azon tisztek számára, akik a felkelés elején lettek csapataikkal a lázadó seregbe besorolva és akiknek a tevékenysége kizárólag a katonai szolgálatra korlátozódott, engedélyezve lesz újrafelvételük a császári 3 StAVV. Ministerratsprotokoll, ad MRZ 2791/1849. 4 StAW. Ministerratsprotokoll. MRZ 2797/1849.
