Századok – 1965
Tanulmányok - Barta István: Kossuth ismeretlen politikai munkája 1844 elejéről 399
416 BART A ISTVÁN sem általában a liberális nemesség részéről nem tekinthető haladó állásfoglalásnak. De vajon valóban jobbágyfelszabadításról van-e szó Kossuth javaslataiban — a földdel együtt történő felszabadítást értve a fogalom alatt — vagy csupán szabadságjogok kiterjesztésének arról a nyugaton itt-ott alkalmazott, s a magyar birtokos nemesség körében is népszerű formájáról, hogy a jobbágy személyében szabaddá válik, kiszabadul a földesúr joghatósága alól. megnyílik előtte a vagyonszerzés lehetősége, a föld azonban teljes egészében a földesúr tulajdona marad, s a személyében felszabadult paraszt él ahogy tud? Az a körülmény, hogy a megyék jelentékeny része — köztük Kossuth megyéje, Zemplén is — állást foglalt az örökváltság mellett,22 bizonyítja, hogy az ellenzék vezérkara — a hazai viszonyok ismeretében — nemcsak a formális szabadságot, hanem földet is kívánt biztosítani a felszabaduló parasztnak. S lia Kossuth erről a kérdésről vallott nézete az eddig elmondottak alapján nem lenne még eléggé világos, közelebb juthatunk álláspontjának megismeréséhez annak a válasznak a segítségével, amelyet a reform ellenzőinek következő kifogására ad kéziratában. „Mondják végre némellyek azt is — folytatja itt érvelését —, hogy az úgynevezett engedélyek (!) a tulajdont sértenék, mellvnek szentnek s bántatlannak kell lenni. Ezen ellenvetésre előzőleg megjegyzem azt, hogy én az engedély23 szónak barátja nem vagyok, mert megadni valakinek azt, mihez eredetileg igaz jussa van, nem engedély, hanem kötelesség és szoros tartozás; többet adni kegyelem, követelni zabolátlanság, mindkettő pedig önkény, mellyet én a társaságból egészen kitiltani óhajtanék. Az elsőt utálom, a másodiktól borzadok, s a despotizmust, önkényt, féktelenséget egyiránt gyűlölöm, bár az egyes személy, bár különös osztály, bár a nagy csoport gyakorolja is. En csak egyenlőn védő, egyenlőn fenyítő törvény alatt kívánok élni, olly törvény alatt, melly a többség által repraesentált független nemzeti akarat kifolyása. Az igazi tulajdonnak, de nem a zsarolásnak, igenis szentnek, s örökre sérthetetlennek kell maradni, mert ha nem személy s vagyon biztosítása végett állott össze a társaság, úgy nem értem, mi a társaság." S annak a bizonyítására, hogy javaslatai a tulajdonjogot nem érintik, hosszasan idézi Kossuth Te mes megye utasításából24 azokat a pontokat, amelyek a törvény előtti egyenlőségről, a közterhekben való egyforma részesedésről, a birtokszerzési jog megadásáról, a hivatalviselés jogának a nemnemesekre való kiterjesztéséről szólnak. „Kérdeni már — folytatja ezután — ezen, s más sok hasonló véleményű törvényhatóságokat, mellyek talán nem is a kisebb számot teszik, de ha azt, egy nagyon tiszteletes kisebb számot, lehet-e méltán vádolni azzal, hogy úgynevezett engedélyeik által a sérthetetlen tulajdont bántanák? Bizonyára nem. Pedig csak ezen jussokra, s ami azokból természetesen következik, terjednek óhajtásim forró vágyai; minden más úgynevezett engedélyek nem egyéb, mint toldozás, reggeli harmat élesztette virág, melly hervadva hull el délszakán." Az eddigiekből könnyen azt gondolhatnók, hogy Kossuth valóban csak jogok megadására gondol, de a földet — amely Werbőczi szerint teljes egészében a földesúr tulajdona — nem kívánja érinteni. A folytatás azonban hamar megéri 22 Az operátumok 1831/32-ben lefolyt megyei megvitatása során. (Mind a megyei, mind különösen a zempléni vitákról, s bennük Kossuth szerepéről bőséges szó esik az előző fejezetekben.) 23 A kor szóhasználatában itt az „engedély" szó a latin concessio-nak felel meg és engedményt, jogok átengedését, jogokról való lemondást jelent. 24 Ismertetve az operátumok megyei vitáiról szóló fejezetben.
