Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 343

KRÓNIKA 353 hogy a feudális maradványok megoldatlansága, az-imperializmusra való gyorsuló átmenet érleli a paraszti osztályharc kiszélesedésének új, harmadik szakaszát, amely azonban csak az 1905/7-es politikai válság idején jelenik meg. Pölöskei Ferenc befejezésül a disszertáció új tudományos eredményeit méltatva, a disszertációt elfogadásra ajánlotta. S. Vincze Edit kandidátus opponens véleménye szerint a disszertáció bátran nyúl az agrármozgalmakban felvetődő elvi problémákhoz, s ezekre világos választ ad. Különösen jónak tartotta ebből a szempontból a földmunkás- és szegényparasztmozgalmak jellegé­nek elemzését. Elismeréssel emlékezett meg a független szocialista agrármozgalom ki­bontakozásának s a szocialista mozgalomtól való elszakadásának reális történeti be­mutatásáról. Felszólalásának további részében döntően az SzDP agrárpolitikájának kérdésé­vel foglalkozott. Egyetértett Simon Péter főbb megállapításaival, de a kérdés fontossá­gára való tekintettel néhány észrevételt szükségesnek vélt megtenni. A szociáldemokrata párt agrárpolitikájának legbonyolultabb ós egyben leglé­nyegesebb kérdése a földosztás követeléséhez való elvi és gyakorlati állásfoglalás — mon­dotta —, amely hazánkban feltótele volt a munkás-paraszt szövetség létrehozásának és kiszélesítésének. E tény felismerése elválaszthatatlanul összeforrott a soron következő forradalom jellegének tisztázásával, hiszen az agrárkérdés sohasem önálló, hanem a forradalomnak alárendelt kérdés. A régi történeti értékeléssel szemben ma az a felfogás alakult ki, hogy a forradalom jellegének tisztázása, a földosztás szükségességének meg­értése olyan feladatok voltak, amelyeket a kilencvenes évek elején még nem oldhatott meg a szocialista mozgalom. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy a kérdé­sek reálisabb értékeléséhez feltétlenül figyelembe kell venni a nemzetközi marxista mun­kásmozgalom elméletét és gyakorlatát. Ha e kérdésekben a magyar munkásmozgalom hibázott, akkor ez a nemzetközi munkásmozgalom fogyatékosságát is tükrözte. Nem értett egyet Simon Péternek a SzDP 1890-es agrárhatározatával kapcsolat­ban tett azon megállapításával, mely szerint ,,. . . a szociáldemokrata pártnak minél hamarabb el kellett volna ismernie a forradalmi demokratikus jellegű földosztás követelé­sét is". Megítélése szerint a szerző itt nem vette figyelembe, hogy az I. Internacionálé agrárprogramja a tőkés társadalmi rendszeren belül is a kollektivizálás álláspontját hir­deti, a forradalmi demokratikus program pedig, amelynek a földosztás a központi kér­dése, az önálló kistulajdonosi rendszeren alapul; s ez a két elképzelés a múlt században összeegyeztethetetlen volt. A korabeli munkásmozgalom a kollektivizálás álláspontját tette magáévá, a földosztást a kistulajdonosi rendszer konzerválásának tekintette, amely a tőkés társadalmi rendszerben menthetetlenül pusztulásra van ítélve. így, annak elle­nére, hogy hazánkban objektive a földosztás követelése volt a helyes, ezt a magyar­országi munkásmozgalom csak akkor foglalhatta volna programjába, ha elveti az I. Inter­nacionálé agrárprogramját, amelyet Marx, Engels s az egész nemzetközi munkásmoz­galom magáénak vallott. Egyébként is túl korai az 1890-es programmal kapcsolatban felvetni a földosztás követelését, hisz éppen a szerző mutat rá, hogy még 1894-ben sem jelentkeztek földosztó törekvések a szegényparasztság körében. S. Vincze Edit vitába szállt a szerzőnek az 1894-es agrárhatározat egyes tóteleiről adott bírálatával is. Simon Péter e programot reformistának, opportunistának tekinti — mondotta —, s egyebek mellett emiatt is súlyosan elmarasztalja a szociáldemokrata pártvezetőséget; bírálatában ismét szerepel az a megállapítás, hogy hiba volt a föld­osztás követelésének mellőzése. Vincze Edit véleménye szerint a program legnagyobb hibája az, hogy általános, ami arra utal, hogy a párt nem elemezte eléggé az 1891 — 1894-es agrármozgalmak jellegét, tartalmát és követeléseit. Mégis, a határozatban elsősorban az előremutató vonásokat kell kiemelni, mert a határozat megalkotásának lénye is tanúsítja, hogy a párt ebben az időben utat keresett az agrárkérdés megoldásához. így az államosítás kérdésének felvetése, amely az egyházi és kötött birtok intézménye, a nagybirtok elleni fellépést jelentette, inkább útkeresésnek tekinthető, mint opportu­nista hibának. Az államosítás követelése csak akkor lenne az opportunizmus bizonyítéka, ha az SzDP már ekkor lemondott volna a tőkés társadalmi rend megdöntéséről. Ezt azon­ban ebben az időben nem mondhatj uk el. Az SzDP forradalom-elmélete alapjában marxista forradalom-elmélet volt, s attól csak annyiban tért el, hogy túl nagy jelentőséget tulaj­donított a kapitalimus bukása objektiv folyamatának, s lebecsülte a proletariátus osz­tályharcának szerepét. így felfogása szerint az, hogy a program „kisajátítás" helyett „átváltoztatás" kifejezést használ, inkább stiláris, mint tartalmi kérdés. A gazdag anyag, a források impozáns tömegének felhasználása ellenére az oppo­nens hiányolta, hogy a szerző nem dolgozta fel a fővárosi és vidéki levéltárak nagy ter­jedelmű és igen értékes anyagát, s mindenek előtt a Belügyminisztérium elnöki bizalmas 23 Századok 1065/1-2

Next

/
Thumbnails
Contents