Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 343

344 KRÓNIKA támogatására nem számíthattak (ld. német keresztező politika Szlovákia esetében), a Teleki-kormány a magyar fegyveres erők önálló akciójával akarta megoldani a revíziót Románia ellen. A magyar hadsereget 1939. augusztus 25-én Románia ellen mozgósították. A nyugatiak támogatására — mivel azok szeptember 3-án hadat üzentek Németországnak —• egy magyar—román háború esetén azonban egyáltalán nem lehetett számítani, ugyanakkor a németeknek is érdekükben állott a délkelet-európai nyugalmi állapot fenntartása, s ezért megtiltották, hogy a magyar hadsereg támadást kezdjen Románia ellen. Ciano hasonlóképpen nyilatkozott Csákynak^ Szeptember 9-én a németek követelték, hogy a lengyelországi hadszíntérre a kassai vasútvonalon német csapatok szállítását engedélyezze a magyar kormány. Ennek teljesítése angol—francia—lengyel hadüzenetet vont volna maga után. A kormány a német kérést elutasította, viszont 2 nappal később engedélyezte, hogy a mondott vasútvonalon a német hadsereg számára hadianyagot szállítsanak. A Teleki-féle külpolitikai vonalvezetés lényegében megmaradt a második világháború „furcsa háború" periódusában is: tengelybarát politika talaján állva Magyarország kerülje el a nyílt szakítást, a nyugati hatalmakkal és valósítsa meg a Romániával szembeni revíziót. A lengyel háború befejezése után Németországnak továbbra is érdeke volt a délkelet-európai nyugalmi helyzet fenntartása, sőt mondhatni Románia nyersolaja és Jugoszlávia ércbányászata miatt sokkal nagyobb szerepet játszott a hitleri politikában, mint a mezőgazdasági jellegű Magyarország. így minden románellenes magyar akció eleve a németek heves ellenállását váltotta ki. Ehhez járult még az a gazdasági nyomás is, amelyet 1939 őszén Németország a magyar kormányra gyakorolt, s ezért a decemberi, majd 1940 januári gazdasági tárgyalásokon teljesítette a németek legtöbb követelését. A német nyomással szemben a Teleki-kormány a fasiszta Olaszország támogatását kereste. De Olaszországnak sem volt érdeke a kelet-európai nyugalmi helyzet felborítása, s így a magyar területi aspirációért indított akciókat az olaszok is leintették. Anglia és Franciaország politikája Magyarországgal szemben ebben az időszakban arra irányult, hogy Magyarországot óvatos politikával és bizonyos gazdasági kedvezményekkel visszatartsa a háborúba lépéstől. E politikának megfelelően óvatos magatartást tanúsított a magyar revíziós törekvésekkel szemben. A Szovjetunió — annak ellenére, hogy Teleki szovjetellenes politikát folytatott — korrekt és barátságos magatartásával elérte a megszakadt magyar—szovjet diplomáciai kapcsolatok újrafelvételét. A magyar kormány a szovjetellenes politika fokozásával hálálta meg a Szovjetunió baráti gesztusát (hadianyag szállítás, önkéntesek küldése a szovjet—finn háború idején). Amikor 1940 tavaszán Románia német megszállásának kérdése került napirendre, újból felmerült a Romániával való katonai leszámolás gondolata. De a hitleri Németország ekkor még Románia katonai megszállását elodázta, mert erejét a megindult nyugati offenzíva kötötte le. így a német—magyar katonai kooperáció lekerült a napirendről. A magyar fegyveres semlegesség így megmaradt, de a területi revízió sem valósult meg. Az erdélyi revízió megvalósulásának lehetőségeit az az új helyzet teremtette meg, melyet a nyugati offenzíva, Nyugat-Európa leigázása hozott a nemzetközi viszonyokban és Magyarország kül- és belpolitikai viszonyaiban is. Ez azonban egyben véget vetett Magyarország fegyveres semlegességének is. A revízió ügyét siettették azok a hírek, melyek Románia és a Szovjetunió közötti tárgyalásokról számoltak be a beszarábiai területrendezést illetően. Június 27-én a minisztertanács határozatilag rögzítette, hogy Romániát — Besszarábia és Észak-Bukovina visszaadásával egyidőben — fegyveresen kell kényszeríteni Erdély átadására. S noha a magyar hadsereg jelentős részét a román határra felvonultatták, a németeknek az angliai invázió elleni előkészületek szakaszában sokkal fontosabb volt a romániai olaj, mint a magyar kormány erdélyi revíziós politikája, a magyar támadás így elmaradt. Németország a magyar fegyveres akciót tehát meghiúsította. 1940 júliusában azonban a német álláspont bizonyos változását lehetett megfigyelni. Ennek oka pedig abban rejlett, hogy Németország már ekkor megkezdte a Szovjetunió elleni háború előkészítését, ami a német hadsereg jobbszárnyának a biztosítását jóelőre megszabta. így a magyar—román ós román—bolgár területi vita megoldásra várt. A megoldás román—magyar viszonylatban a németek számára azzal a feltétellel volt realizálható, 1. ha Magyarország bizonyos területet megkap, átengedi a német csapatokat s teljesíti az egyéb német kívánságokat; 2. az átadandó terület nem lehet nagy, nehogy Romániát elriasszák, s végül 3. ne elégítse ki se a magyar se a román uralkodó osztályokat. Mindezek elérésére tárgyalásokat javasolt a két félnek, tudván azt,