Századok – 1965

Krónika - Levéltári hírek 342

342 KRÓNIKA sége részben a nagyobb birtokot kihasító uralkodó réteg tagjait, részben a vidékről felvándorló, a mezőgazdaságból kiszoruló nem egészen nincsteleneket ide vonzza. A meggyökeresedő lakosság tudatos várospolitikával harcolja ki (az addig Kispesthez tartozó) telep önállóságát. Az önállóság elnyerése után a telep vezetősége Lőrincet tervszerűen várossá igyekszik átalakítani. A népesség a századforduló tájékától 20 — 30 óv alatt 166 százalókkal szaporodik. Ezt a lakosságot már egyesületek, pártszervezetek, több napilap irányítja, próbálja vezetni, befolyásolni. Befejezésül felhívta a figyelmet a telekkönyv forrásanyagára. A telekkönyvi lapokból megtudjuk, hogy milyen ütemben osztódik a földtulajdon, az „osztódás miből következett be (öröklés, ajándékozás, eladás, parcellázás Stb.), kik vettek a birtokból, honnan jöttek az illetők, s ha parcellát vettek, miből, mennyiért; milyen tőkéből építkeztek, fel tudták-e építeni az első parcellavásárlók a házat, ha igen, hogyan; ha nem, mi lett velük, hogyan alakultak családi házépítő egyesületek (munkások, kistisztviselők alakítottak ilyeneket), melyek a hitelt szerezték. De megtudjuk azt is, milyen bankból, mennyi kölcsönt kaptak, milyen feltótelek mellett, milyen részleteket kellett évente visszafizetniük. Hogyan tudtak ennek megfelelni, hány százalékuk tudott valóban megfelelni, vagy hogyan adták telküket, esetleg már elkészült házukkal tovább, ki vette meg? Kik maradtak meg huzamosabb ideig, azaz kik váltak tősgyökeres lőrinci lakosokká. Mi lett leszármazottaikkal, hányan voltak azok, hiszen a telekkönyvbe bekerültek a gyermekek születési adatai, később foglalkozásuk, férjek, feleségek nevével stb." Makkai László kandidátus felhívta a figyelmet arra, hogy a polgári korszak dilettáns munkáira emlékeztető monográfiák kiadása a jobb munkák megjelentetését akadályozza. Részben ezzel magyarázható, hogy kevés a várostörténeti forráskiadványunk. A referátum által felvázolt szintézisnek éppen a források kiadása az előfeltétele. Ezek közül a felszólaló a városok demográfiai-gazdasági-társadalmi statisztikáját említette, a részletfeldolgozások közül a városi néprajz (a városi kézművesség anyagi és szellemi kultúrájának ábrázolása) szükségességét emelte ki. Befejezésül egy a magyar várostörténet különböző tudományágakban dolgozó kutatóit egyesítő folyóirat megindítását javasolta. Lengyel Alfréd, a Társulat Nyugat-Dunántúli Csoportjának elnöke a várostörténeti kutatás komplex voltát hangsúlyozta, majd köszönetet mondott a konferencia rendezésében résztvevő szerveknek. Vörös Károly válasza után Perényi Imre elnök zárszavában méltatta a referátum jelentőségét ós rámutatott arra, hogy a várostörténeti kutatás vitán felül álló komplex jellegét megfelelő kooperáció kiépítésével és fenntartásával kell megvalósítani. A tájszerkezet kérdését (kisebb tájegységeken, az országosan, sőt a Monarchián belül is) ki kell dolgozni, meg kell állapítani az egyező és az eltérő vonásokat, az utóbbiakra helyezve a hangsúlyt. A dualizmuskori várostörténetben a történeti források mellett jelentősek a városépítésből kikövetkeztethető tények, melyeket a Műegyetem városépítészeti tanszéke gyűjtött össze. Miután ennek az anyagnak éppen a történeti alapvetése hiányzik, az építészek a történészektől várják a kapitalista korszak városépítésének kidolgozását. A vita eredményeit a gyakorlati munka szempontjából üdvözölve, az ülést és vele együtt a konferenciát berekesztette. LEVÉLTÁRI HÍREK Az Országos Levéltárban 1964-ben tovább folyt a középszintű rendezés. Az év végére a következő rendezési munkák fejeződtek be: a helytartótanácsi, a kincstári és a bírósági levéltárak egyes fondjai; a családi és testületek levéltárai közül: Hatfaludycsalád, Khuen-Héderváry-család (tűzvész után restaurált maradók), Kozma-család, Lukács-család, Magánalkalmazottak Biztosító Intézete (MABI), Magyar Hajózási Egyesület, Országos Gazdasági Munkáspónztár, OTI Bányanyugbérbiztosítási főosztálya, OTI Elnöksége, Székely Nemzeti Párt, Szent István Lovagrend, Szumrák-család, Turáni Társaság. A gazdasági levéltárak anyagában: Ganz és Társa Villamossági-, Vagon-, Gép-és Hajógyár Rt., Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth Gépgyári Müvek, Első Dunagőzhajózási Társaság Óbudai Hajógyára, Gschwindt-féle Szesz-, Élesztő-, Likőr- és Rumgyár, Budapesti Kereskedelmi ós Iparkamara. Rendezésre került a népi demokratikus korszak több fondja is. A polgári kori központi kormányhatóságok levéltáraiban a középszintű rendezés lezárása után újfajta rendezési munka kezdődött meg. Egyes erősen kutatott fondok anyagát tárgyi csoportokra bontják, abban az esetben, ha irattári rendszerük numerikus és nincs megfelelő régi segédlet a kutatók tájékoztatására. *