Századok – 1965

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 332

336 KRÓNIKA el." Végül legfontosabb, hogy az eddigi szemlélet megváltozzék. Az építkezések és műemléki helyreállítások üteme feltétlenül megköveteli a szervezett ásatások megindítását a városokon belül is. Dercsényi Dezső, a művészettörténeti tudományok doktora a kontinuitás problémájával foglalkozva felhívta a figyelmet az elmúlt évek műemléki feltárásaira, melyek során jelentékeny új ismeretanyag jutott birtokunkba. Pécsett a posta melletti feltárás, Máróvár konzerválása, főként azonban a soproni városfal helyreállításával kapcsolatos régészeti kutatások azt bizonyítják, hogy a római provincia építészeti emlékanyagának középkori felhasználása, szerepe a települések alakulásában jelentősebb volt, mint azt eddig gondoltuk. Bár ez nem jelenti sem az etnikum, még kevésbé az intézmények továbbélését, kétségtelenül kihatott városaink alakulására, fejlődésére. Szombathely esetében ez a probléma az egyházi szervezet alakulásával is összefügg, s végeredményben a város mint funkció kérdésbe torkollik. Régészeti eszközökkel választ lehetne kapni arra az izgalmas kérdésre, hogy a Szt. Márton templom helyén állt-e ókeresztény bazilika, illetve ha állt, falait felhasználták-e, bekapcsolták-e a középkori épületbe. A plébániatemplomnak a település szorosan vett magján kívüli elhelyezésére Pécsett és Sopronban, esetleg Győrött is van példa, így a szombathelyi megoldás nem lenne elszigetelt eset, viszont funkcionális szempontból igen jelentős következtetésekre adna alkalmat. Altalánosságban fel kell hívni a figyelmet, hogy a várostörténet szempontjából annyira fontos régészeti eredmények nem tervszerű várostörténeti kutatások nyomán jöttek létre, hanem a műemléki helyreállítások melléktermékeként. Elérkezett az ideje, hogy a rendelkezésre álló régészeti kapacitás tervszerű felhasználásával, a kutatások koordinálásával a magyar történet s ezen belül a várostörténet legfontosabb kérdéseire választ kérjünk és kapjunk. Yáczy Péter, a történettudományok doktora, a referátum által adott leletkataszter keretét kívánta a falak közt zajló élet rajzával kiegészíteni. Mielőtt a légiók elindultak, a kereskedők ós nagyvállalkozók már megszállták Noricum és Pannónia kulcsfontosságú helyeit. A római behatolás az illír, venót és kelta lakosságú barbaricumba, az őskorba visszanyúló ún. borostyánkő utat követte; itt keletkeztek az első római alapítású városok, köztük időben a második Colonia Claudia Savaria volt Claudius császár (i. sz. 41 — 64) uralma alatt. A javarészt itáliai eredetű latin városrész központját határozza meg a capitoliumi triász lelőhelye a mai székesegyház körzetében. A Capitoliumtól északra emelkedett a helytartósági palota a hozzá csatlakozó főhivatalok és műhelyek épületeivel. Félköríves apszisszal záródó csarnokából a constantinusi béke után keresztény bazilikát alakítottak ki, melynek mását megtaláljuk Carnuntumban a helytartósági palota épülettömbjében. Az eddigi elképzelésektől eltérően a császári palota nyomát a Capitoliumtól délre keresi, hol 1780-ban a püspöki palota építésekor csodálatos mívű mozaikpadló tűnt elő, mely sajnos megsemmisült. A tractus nyugati oldalán, közel a Perinthez, állt a császári fürdő. Vizét a Bagolyvárnál fellelt vízelosztó castellum szolgáltatta, melyet a bozsoki és rohonci patakok vize földalatti csatornán táplált. Ezt a városmagot Járdányi Paulovies István tévesen azonosította a várossal, mely igazában ennél lényegesen nagyobb volt. Ugyanígy helytelenül határozta meg a „soproni kapu" fekvését az általa feltárt várbeli bazilika szomszédságában. A Passió Quirini szövegében megnevezett bazilika, ahová Quirinus vértanút temették, természetesen a Sopronba vivő út mentén állott, a régi Kőszegi, a mai Beloiannisz utca és Petőfi utca találkozási pontján. Kijelölését megkönnyíti a római városfal feltárt darabja az Ady Endre térnél, úgyhogy a várfal északi vonala egybeesik a mai Petőfi Sándor u. déli házsorával. Nyugati szakaszát kijelöli a mai Körmendi utca páros számú (4, 6, 8) házai előtt előkerült falrész, ami világosan bizonyítja, hogy a római város a Perint nevű patak jobb oldalára is kiterjedt. Keleten nem ért a Gyöngyösig (a Passió Quirini Sabiris folyója), délen pedig a Rumi út felé található római temetőkig. Az így körülhatárolt városnak „itáliai latin" negyede kelet ós észak felől csatlakozott a capitoliumi városmaghoz. Temetője a Hámán Kató u. két oldalán terült el. Fóruma a vásárhellyel ugyanott lehetett, ahol később a Fő Piac a várostoronnyal. A mai Kossuth Lajos utcától délre és a Perint túlsó oldalán a bennszülött lakosság és a II. század óta tömegesen beköltöző „keletiek", görögök, szírek, zsidók stb. — főleg kereskedők — telepei sorakoztak. Jelenlétüket részben háznyomok, részben isteneik földbe süllyedt szobrai igazolják. Buócz Terézia nem foglalkozott a kereskedelem távolsági útvonalaival, holott ezek döntően befolyásolták a város életét, utcáinak irányát. Az illyrek és a kelták a Perint gázlójának két oldalát szállták meg, mely a Körmendi út felől érkező Borostyánkő utat átvezette a mai Kossuth Lajos utca, Köztársaság tér, Beloiannisz utca irányában Scarabantia (Sopron) felé. Ezt keresztezte a Noricum felől érkező és a későbbi Szt. Márton községen kelet felé távozó főút. Keletet Savariával a régtől fogva Rumi útnak nevezett