Századok – 1965

Folyóiratszemle - Külföldi folyóiratok - 303

318 FOLYÓIRATSZEMLE 318 1917 utáni történelmet a szociológia tárgykörébe utalják, bár megengedi, hogy a jelen vizsgálatához más módszerek szükségesek, mint A múltéhoz. — RAYMOND T. MCNALLY: Csaadajev értékelése Nagy Péterről c. cikke (31—44. 1.) Csaadajev értékelésének átalakulásával foglalkozik. Az 1850-es évekre kialakult szemléletét úgy jellemzi, mint ami szemben állt a Péter előtti ortodox orosz kultúrát visszakívánó áramlatokkal, mind a Péter nacionalizmusát dicsőítő ós ezzel I. Miklóst igazolni kívánó nézetekkel, mind az Oroszország további általános „nyugatosítására" irányuló törekvésekkel. Kimutatja történelmi szemléletének gyengéit, de komoly érdemének ismeri el, hogy szemléletének lényege szerint Oroszországot nem állítja szembe Európával, hanem európai helyét igyekszik kijelölni. — WALTER M. PINTNER: Kormányzat és ipar Kankrin gróf minisztersége idején, 1823— 1844 címmel (45—62. 1.) az orosz pénzügyminiszter iparpolitikáját vizsgálja. Megállapítja, hogy a hitelügyekben iparellenes, az oktatás terén korlátozott iparpártoló, a vámpolitikában a fennálló ipart védő irányvonalat folytatott; célja tehát az volt, hogy a meglevőt fenntartsa, de a hadsereg szükségleteire szolgáló ágak kivételével az ipart nem kívánta fejleszteni. Konzervatív pesszimizmusában félt a túltermeléstől, s szélesebben nézve minden változástól (pl. a vasúttól), ami főcélját, az állami és társadalmi rend megőrzését megzavarhatja. — GUNTHER E. ROTHENBERG: A horvát határőrvidék feloszlatásáért folytatott küzdelem, 1850—1871 c. cikke (63 — 78. 1.) szerint a határőrvidék sorsát meghatározó tényezők már 1848 előtt is jelentkeztek, de a XIX. század második felében váltak döntőekké. A török birodalom gyengülése csökkentette katonai értékét, mivel nyugaton nem lehetett eredményesen haszná1-ni. Ez egybeesett a magyar kiegyezéssel és a határőrség soraiban a nacionalizmus növekedésével, ami csökkentette „megbízhatóságát" a birodalmi politika szempontjából. A magyarok, akiknek érdekeivel egészében véve sem fért meg a birodalmi hadsereg gondolata, különösen gyanakvóak voltak egy szláv, nemzeti érzelmű katonai szervezettel szemben, s kemény küzdelmet vívtak (elsősorban Andrássy) annak feloszlatásáért. — Proporcionális választójog a háború előUi Lengyelországban c. dolgozatában ALEXANDER J. GROTH (103—116. 1.) arról elmélkedik, hogy a lengyel nemzeti demokraták hibájából, akik az első világháború után a lakosság többségének forradalmi hangulata és a nemzetiségek megnyerése miatt beleegyeztek az arányos választójog bevezetésébe, nem stabilizálódhatott a helyzet Lengyelországban. Ennek tulajdonítja a parlamentarizmus csődjét, a kormányzati válság állandósulását, ami 1926-ban a demokratikus berendezkedés bukásához vezetett. — O, JOURNAL OF CENTRAL EUROPEAN AFFAIRS. 1963. 23. köt. 2. (júl.) sz. — P. G. J. PULZER: AZ osztrák liberálisok és a zsidókérdés, 1867—1914 c. munkájában (131 —142. 1.) megállapítja, hogy bár az osztrák liberalizmus sohasem felelt meg a szó klasszikus értelmének, az 1860—80-as években alapjában hü volt a polgári egyenlőség elveihez. A gazdasági életben közvetlenül érdekelt nemzedék feltűnésével az 1880-as években azonban kezdett ettől elfordulni; felütötte a fejét az antiszemitizmus, s ez együtt járt a liberális tábor felbomlásával. Ugyanakkor a liberálisok egy része a szocialista mozgalom és a nem-német nacionalizmus erősödésének hatására — feladva korábbi nézeteit a vallásra és részben a gazdasági kérdésekre vonatkozóan is — közeledni kezdett az egyházhoz. Mindezek hatására a zsidók is szakítottak korábbi feltótlen lojalitásukkal; kis részük zsidó nacionalista, cionista nézeteket kezdett vallani (főleg Galíciában és Bukovinában), egy nagyobb csoport kialakította saját zsidó liberalizmusát (elsősorban Bécsben), legnagyobb részük pedig a szocialisták felé fordult. — SOLOMON WANK: Berchtold gróf kinevezése osztrák-magyar külügyminiszterré címen von Schiessl báró (Ferenc József kabinetfőnöke) naplója és Mérey, római nagykövet apjához írt levelei alapján foglalkozik a jelzett kérdéssel (143 — 151. 1.). Következtetése szerint Berchtold „befutását" annak köszönhette, hogy ő volt az egyetlen jelölt, akivel szemben kizáró ok nem merült fel (Burián és Pallavicini magyar származása miatt nem felelt meg, Széchenyi Miklós nem értett a keleti kérdésekhez, Khuen-Héderváry nem vállalta a feladatot, Goluchowski beteg volt), s ugyanakkor formális magyar származása ürügyként szolgálhatott arra, hogy Bécs a közös minisztériumok egyik magyar posztját gyakorlatilag megszüntethesse. Emellett Ferenc Ferdinánd főherceg Berchtoldot alkalmas eszköznek vélte oroszországi politikájának megvalósítására. A szerző megállapítja, hogy a súlyos időkben (1912—15) Berchtold saját felismerése szerint sem tudott feladatával megbirkózni; politikája a háború kirobbantásához vezetett. — Miksa badeni herceg balti politikája címen (152—165. 1.) DOUGLAS UNFUG azt a kérdést vizsgálja, hogy a herceg által rövid kancellársága idején (1918 okt.-nov.) folytatott, az annexió elvét elvető és az önkormányzat elismerésén alapuló új poli-