Századok – 1965

Történeti irodalom - Aranyossi Magda: Lázadó asszonyok (Ism. Tömöry Márta) 285

.285 TÖRTÉNETI IRODALOM András a Hajdú megyei parasztság 1918 —1919. évi mozgalmairól, Rácz István a magyar uralkodó osztálynak a kivándorlásról alkotott nézeteiről ír. („A kivándorlás és a magyar uralkodó osztály [1849 — 1918].") Utóbbi érdeme, hogy míg ideológiatörtónetírásunk eddig egy-egy ideológus vagy politikai csoportosulás eszmekörének vizsgálatára vállalkozott elsősorban, a dolgozat egy osztály, a magyar uralkodó osztály nézeteit elemzi, ezek gazdasági, társadalmi alapjaira mutat rá s arra, hogy politikusaik saját osztályérdekeiket mikor, mennyire ismerték fel. Ideológiatörténeti tárgya van Irinyi Károly dolgozatának is („Hajnal István szociológiai történelemszemléletéről"), melyben igyekszik Hajnal koncepciójából az idealista és materialista elemeket különválasztani, megtalálni helyét a szellemtörténet és a marxizmus között. Szólni kell még a két egyetemes (orosz illetve német nyelvű) történeti munkáról. Niederhauser Emil („A jobbágyfelszabadítás a kelet-európai társadalmi gondolkodásban") felsorakoztatja a különböző nemesi elképzeléseket a jobbágyfelszabadításról, majd végül összekapcsolja a kérdést a XVIII—XIX. század másik nagy kelet-európai problémájával, a nemzeti függetlenségért folytatott harccal. Tokody Gyula az Alldeutscher Verband magyarországi kapcsolatairól ír, az erdélyi szászság és a magyarországi sváboknak az osztrák illetve a birodalmi pángermán mozgalomhoz fűződő kapcsolatait boncolgatja. Mint a kérdés specialistája biztos kézzel ágyazza mindezt a kor más politikai kérdéseinek összefüggésébe. Az Évkönyv színvonalas cikkei, a jó szerkesztés a biztosítéka, hogy történészeink haszonnal forgathatják növekvő történelmi irodalmunk ez új termékét. GLATZ FERENC ARANYOSSI MAGDA: LÁZADÓ ASSZONYOK (Budapest, 1963. 179 1.) Aranyosi Magda Lázadó asszonyok című könyvében a proletariátus asszonyairól ír, az ő harcukat kíséri figyelemmel, 1867-től 1919-ig, a Magyar Tanácsköztársaság bukásáig. A bevezetőben általános képét kapjuk a magyarországi munkásosztály fejlődósének. A magyarországi ipari munkásság számának erőteljes növekedése az 1800-as évek közepére tehető. 1868-ban alakul első szervezetük, a Budapesti Munkásegylet, majd 2 év múlva a másik, az Altalános Munkásegylet, s megjelenik első újságjuk, a Munkásújság. A lap foglalkozik a munkásnők életével is, felhívja őket, szervezkedjenek, a tőke elleni harcban sorakozzanak fel a férfiak mellé. 1873-ban már munkásnő tollából is olvashatunk hasonlót (pl. a német nyelvű munkásújságban, az Arbeiter Wochenchronik 1873. december 21-i számában Hess Sibila: Unsere Frauen címmel). 1875-ben Frankel Leó az első magyar szocialista munkáspárt megalapítója sürgeti az asszonyok közötti szervezőmunka megindítását. Szükségesnek tartja bevonásukat az osztályharcba. — 1878-ban összeül az első nőmunkás-gyűlés. — A szerző közben a nemzetközi munkásnőmozgalom lépéseit is figyelemmel kíséri, idézi a II. Internacionálé 1889-es alakuló kongresszusáról Clara Zetkin szavait, melyek egyenjogúságot követelnek a munkásnőnek, majd a magyarországi munkásmozgalom újabb eseményeit taglalja: a párizsi kommünnel együttérző magyar munkásság 1871-es tüntetéséről, majd az első szocialista jellegű párt, a Magyarországi Általános Munkáspárt — a későbbi Szociáldemokrata Párt 1890. december 7 — 8-i alakuló gyűléséről ír, megemlítve közben az ezidőben alakult munkásnőegyesületek, asztaltársaságok egész sorát: először a férfiak szervezte a'sztalossztrájkhoz csatlakoznak, de már 1882-ben önálló sztrájkot is szerveznek, s ez a 80-as évek folyamán többször ismétlődik. A szerző gondol emellett a mezőgazdasági béresnők, szegényparasztasszonyok mozgalmaira, pl. az 1891-es május 1-i viharsarki — orosházi, békéscsabai, battonyai stb. — sztrájkokra. — Szélesedik a nőmunkások szervezkedése: 1895-től már külön szakmai gyűléseket tartanak, amelyeken többszáz munkásnő jelenik meg. Szerző egy-egy szónok nevét is feljegyzi. A munkásnők mozgalma mellett továbbra is figyelmet szentel a közben alakuló polgári nőegyesületeknek: 1897-ben létrejön á Nőtisztviselők Országos Egyesülete, 1904-ben a magyar Feministák Egyesülete, 1905-ben a Magyar Tisztviselőnők Egyesülete. Taglalja elsősorban a feminista polgári szervezkedés kibontakozását, megvonva a különbséget a polgári és a proletár nőmozgalom között. Amaz reformokat követel, a polgári társadalmon belül akar a férfihoz hasonló, jól fizetett állást kapni, míg a proletárnőmozgalom tudja, hogy az egész társadalmat, társadalmi rendet kell megváltoztatni ahhoz, hogy valóban egyenlő legyen a nő dolgozótársával, a férfival.