Századok – 1965

Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172

178 BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 200 azt is kiéreztem — bizonnyal szintén helytelenül — szavaidból, hogy egyoldalúan és könnyelműen játszom az ország életérdekeivel. Pedig hidd el, nagyon érzem személy szerint is a magam és a magyar alkotmányos ellenzék óriási felelősségét a jövőt illetőleg. Ha magamnak néhanapján szemrehányást csinálok, inkább azért teszem, hogy itt-ott talán megalkuvó voltam kormányoddal szemben való kritikámban. Sohasem tiltakoztam az álparlamentarizmus ellen pl. amiben élünk s ami — sajnos — nem titok ellenségeink előtt sem. Nem emeltem fel szavamat azok ellen a teljesen téves beállítások ellen, hogy mi szociálisan fejlett ország vagyunk: noha ennek pontosan az ellenkezőjéről vagyok meggyőződve. Elismeréssel adóztam kuszti beszédednek,4 de nem támadtalak azért, hogy mostanáig nem nyújtottad be Ruszinszko önkormányzatának törvényjavaslatát. Túlságosan sima formában említettem a belső polgárháborút,6

melyben élünk, a katonai rémuralom cselekedeteiről meg éppen hallgattam. Miért hallgattam mindenről? Azórt, mert patikamérlegre tettem minden szavamat, beszédeimen napokon át fúrtam és faragtam, csakhogy ne mondjak többet, mint amennyit lehet. Úgy érzem, majdan legfeljebb azért kaphatok jogos gáncsot, hogy nem voltam ezekben aze

időkben elég éles és határozott, nem distanszíroztam magamat eléggé a kormánnyal szemben; legutóbbi cikkemben6 is már-már úgy tüntettem fel a dolgot, mintha csak nüanszokban térne el fölfogásom, pl. a demokrácia kérdésében, a mai kormányétól, holott egy világ választ el tőle. Mindezt azért, hogy a nemzet eszmei egységét dokumentáljam befelé és kifelé egyaránt. Nem tudom, nem történt-e ez részemről az ország jövendő kárára. . . De egy bizonyos: ha hibáztam, inkább abban hibáztam, hogy túlságba vittem az óvatosságot és lojalitást, semmint hogy lelkiismeretlen és könnyelmű módon, felelőtlenül elgaloppoztam volna magamat. Ismétlem: sajnálom, hogy elragadtattam magam, különösen, hogy ez barátaim előtt történt, ami bizonyára Téged is feszélyezett. Kérem ezért szíves elnézésedet. Meg kell azonban ismételnem tiltakozásomat az ellen, hogy az elemi szólásszabadság megsértésével elüttessem attól az ország érdekében is haszonra forduló jogomtól, hogy megbíráljam Magyarország ezeréves történetének egyik legvétkesebb és legkárosabb államférfia, Bárdossy László önigazoló művét.' Az az érvelés, amellyel megokoltad cikksorozatom letiltását, nem csak helyt nem álló mind az én, mind barátaim megítélése szerint, hanem önmagában a tény: valóságos megcsúfolása minden alkotmányos szólásszabadságnak. Végre is az ellenzék hivatása nem az, hogy fölfogása tetszést arasson a kormány oldalán, hanem, hogy szabad bírálatot mondhasson ott is, ahol az kényelmetlen a kormánynak. Azt megértem, hogy a cenzúra háborús időkben gondosan mórlegeli valamely cikk tartalmát abból a szempontból, mit árthat az ország magasabb érdekeinek. De hogy azért ne lehessen egy tisztán valamely könyv kritikája körében mozgó cikket megjelentetni, ellenzéki oldalról, mert az belpolitikailag kényelmetlen a kormánynak, ez, megbocsáss, egyszerűen összeegyeztethetetlen a parlamentáris elvekkel Ugyanakkor nyugodt lélekkel mondhatom, hogy nincs az az új quislingi szélső jobboldali ellenzék, melynek számottevő tagjaival szemben az utóbbi években ilyen rendszabályok — tudtommal — érvényesültek volna. Fölhatalmaztál arra, hogy figyelmeztesselek a Franciaországból kapott amaz értesülésemre, hogy ott állítólag mintegy 20 000 főnyi s túlnyomórészt magyar fajú 4 Kállay Miklós az említett beszédet 1943. nov. 7-én tartotta meg, az első világháborúban elesettek emlékművének leleplezésekor. Ez alkalommal hangoztatta a nemzetiségi kérdés sürgős megoldását, és hirdette az ország függetlenségét, „minden idegen befolyástól való mentességet". s A szövegben többször megismétlődő „polgárháború" és a később előforduló „illegális hatalmak" kifejezéseken minden esetben a jobboldali ellenzéket, nyilasokat, imrédistákat és a katonai vezetőköröket érti. • Ez valószínűleg utalás a Magyar Nemzet 1944. jan. 23-i számában megjelent „Egy cseh emigráns szóvivő címére" című cikkére, melyben a faji elfogulatlanság és emberiesség mellett az önkormányzat kérdéseivel is foglalkozik, Káliay Miklósnak a megajánlási vitában elhangzott beszédével kapcsolatban. ' Bárdossy XdszM: Magyar politika a Mohácsi vész után (Bpest. 1943). A volt miniszterelnök e munkában Fráter Györggyel foglalkozva a két malomkő között őrlődő ország helyzetét és az ilyen helyzetből adódó politikát elemzi. E téma ürügyül szolgál számára, hogy politikáját megpróbálja igazolni. Bajcsy-Zsilinszky a Pester Lloydban 1943. febr. 21-ig három folytatásban írt kritikát a könyvről. A további részek azonban már nem jelenhettek meg.