Századok – 1965

Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172

178 BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 192 eleve nélkülözték az alkotmányos alapot, rést ütöttek az alaptörvényszerűen fölfogandó ós kezelendő jogegyenlőségen, nagyban megkönnyíti ennek a kérdésnek értelmes, becsületes, magyar, keresztény és európai szellemű rendezését. 2. PAX HUNGAKICA AJ Kiegyezés szerbekkel, horvátokkal Mostani országhatáraink földrajzilag és történelmileg tökéletlenek, európai hivatásunk betöltésére csonkák és elégtelenek, politikailag pedig bizonytalanok. Sorsunk úgy is fordulhat, hogy még ezeket sem tarthatjuk meg. De úgy is, ha fölemelkedünk a rendelkezésre álló mindenképpen rövid átmeneti időben, szellemünk, történelmünk, ősi állameszménk, hivatásunk és valóságos erőnk magaslatára, hogy visszaállíthatjuk Szent István országát. Mindez túlnyomórószt rajtunk múlik és csak másodsorban — egy kis szerencsétől. Idegeinkben érezzük a pillanat elérkeztót, amikor egy valóban vezetésre és alkotásra teremtett magyar államférfinak Zrínyi jelmondatával kell kelnie és feküdnie: „Csak egy kis szerencse, semmi más !" Mai határaink közül politikailag a legbizonytalanabb a déli. Először azért, mert a Bárdossy-kormány minden szükség nélkül „hadat viselt" a fölbomlott Jugoszlávia ellen, a bácskai és bánsági ősi országrészek egyszerű rendőri megszállása helyett. Másodszor a zsablyai és újvidéki katonai kilengések miatt. Harmadszor azért, mert Jugoszlávia, londoni kormánya közvetítésével, tagja az egyesült nemzeteknek. Éppen elég ok arra, hogy elborult szemmel tekintsünk déli határaink felé. Nem szólva arról, hogy a Bárdossy-kormány, miközben operettháborút indított a már felbomlott Jugoszlávia ellen, könnyelmű gesztussal lemondott a Bánságról, a németek javára. S e diagnózis annál lesújtóbb, mert éppen azokkal a délszláv népekkel készült volna Teleki miniszterelnöksége idején a barátsági szerződés révén történelmi kiegyezésünk lelki és nemzetközi jogi alapvetése, melyekkel való egyenetlenségeink váltak a magyar birodalom 1918-as szerencsétlenségének talán legfőbb okává. Ezt az egészséges és világtörténelmi jelentőségű visszakanyarodásunkat a nagy Árpádok, Anjouk, Hunyadiak 600 éves töretlen magyar—délszláv testvérisége és együttműködése felé, törte meg és fordította visszájára a Bárdossy-kormány délvidéki külpolitikája és délvidéki nemzetiségi politikája, valamint hihetetlen mértékű tehetetlensége a nem magyar szellemű, indítású és célzatú délvidéki katonai kilengésekkel szemben. Az első határozott lépés a magyar—délszláv ügyek, főleg magyar—szerb ügyek tisztázására a katonai atrocitások igazi bűnöseinek kíméletlen megbüntetésén keresztül vezethet. Immár második esztendeje hirdetjük és sürgetjük a megtorlást a magyar kard fényén foltot ejtett bűnösök ellen. Ennek mindenképpen meg kell történnie éspedig minél rövidebb idő alatt. Csak azután következhet el a magyar—délszláv ügyek kibonyolítása. A magyar nemzet szelleméhez méltán, elsősorban jogilag kell megvizsgálnunk ezt a kérdést. Egy könnyelmű kormány nemcsak a magyar—délszláv örök barátsági szerződés ünnepies okmányát dobta félre, Teleki Pál egész szellemi hagyatékával egyetemben, hanem még a fontos diplomáciai okmány szellemének megőrzéséről sem gondoskodott. Sőt semmit sem tudott tenni azok ellen, még a magyar törvények erejét sem bírta fejükre idézni, kik oktalan bűnös módon rontották meg, részben a délvidéki katonai közigazgatás idején, még inkább a polgári közigazgatás életbeléptetésével, az olyan nehezen előkészített és olyan rendkívül nagy fontosságú jóviszonyt a magyarság és szerbek között. Fissses kell térnünk a magyar—délszláv örök barátsági szerződés elvi alapjaira. Ez a szerződés nem ugyan ténylegesen, de az őrökbarátság hangsúlyozásával, közvetve és két szerződő nemzet amaz akaratelhatározását foglalta ünnepélyes okmányba, hogy