Századok – 1965
Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172
BAJCSY-ZSILINSZKY DOKUMENTUMOK 179 a minden irányban való önvédelem és egész külpolitikánk éles és határozott önvédelmi jellege; az önvédelem állandó nyugat-keleti, délkeleti iránya; a szövetségkeresés észak-déli iránya. Belső politikai bajok is segítettek a rombolásban ennek a külpolitikai tájékozódásvesztésnek. Nem oldottuk meg a földkórdóst. Nem tudtuk megtalálni a kivándorlás gazdasági ellenszereit. Európában páratlan méretűvé engedtük felduzzadni a magyar földproletariátust ötven- és százezer holdas birtokok árnyékában. Halálosan elhanyagoltuk az általános szociális kérdést. Nem hajtottuk végre Deák Ferenc lángeszű nemzetiségi törvényét, az 1868. évi XLIV. tc-t7 holott nemcsak végrehajtani, hanem továbbfejleszteni kellett volna. Elképesztő módon hanyagoltuk el a magyarság legértékesebb törzsének — a székelységnek — életérdekeit, holott reájuk kellett volna alapozni egy nagyszabású erdélyi politikát. Ugyanekkor kevés érzéket mutattunk, nem kapcsoltuk magunkhoz, helyesebben a Szent Korona eszméjéhez, lelki eszközökkel is a magyar ügyhöz, a nagy erdélyi fejedelmek vagy II. Rákóczi Ferenc módján, a derék román népet. Engedtük elmosódni a magyar—délszláv ősi kapcsolatokat, melyeket átmenetileg megronthatott a gonosz és bárgyú bécsi politika, de könnyen új életre serkenthette volna az idősebb Andrássy Gyula, Kállay Béni,8 Ugrón Gábor9 világos látása, sok figyelmeztetése s odamutatása az ősi magyar külpolitikai hagyományokra és utakra. Ilyen belső feloszlás állapotában, melyet a parádés külsőségek csak gyarlón lepleztek, sodródtunk bele az első világháborúba, híjával a történelmi magyar szemlélet útmutatásának, híj jávai egy felsőrendű magyar birodalmi szemléletnek, mely a századforduló körül valósággal kisikkadt az akkori magyar nemzedék lelkéből. És a. trianoni katasztrófa után következő évtizedek legnagyobb vétke és tévedése éppen az, hogy gondolkodásban, szemléletben, külpolitikai távlatban ezt a szerencsétlen századfordulói korszakot „restaurálta". — A magyar állam és társadalom századfordulói parádésan hanyatló korszakának valósággal a betegségeit restaurálta ez a Trianon után ' bekövetkezett évtized, az ország csonka határaihoz csonkította a nemzet lelkületét és gondolkodását s az újjászületés jelszavai között hozzá törpítette a nemzedék politikai szemléletét és színvonalát. Ezek nagyon keserű igazságok, Miniszterelnök úr, nekünk is fájnak, de mégis úgy gondoljuk, nagyon tisztán kell látnunk az elmúlt dolgokat, hogy az országmentés munkájába reménységgel belefoghassunk. E vázlat során nincs reá mód, hogy kifejtsük, hol és mi mindenben volt hiba. Elég, ha azt húzzuk alá: soha a Bárdossy-kormány és a Werth Henrik vezetése alatt álló vezérkar bele nem sodorhatta volna lelkiismeretlen módon ezt a nemzetet és ezt az országot a Jugoszlávia ellen való operettháborúba, azután az Oroszország ellen való háborúba, végül pedig abba a legnagyobb őrültségbe, hogy hadat üzentünk az Amerikai Egyesült Államoknak, ha a csonkaországban a Gömbös-kormány politikája nyomán meggyorsult ütemben nem történt volna meg a lelki, szellemi, politikai előkészítés. A magyar gondolkodás megrontása, az alkotmány iránt való tisztelet felülről irányított megrendítése, az Imrédy-féle együgyű és gonosz „csodálatos forradalom" és a csodaszarvasos, valójában 1 A nemzetiségi törvény „az egységes és oszthatatlan politikai nemzet" elve alapján épült fel, és a nemzetiségek számára saját nyelvük használatát engedélyezte, illetve szabályozta a közigazgatás és az iskolák területén. A törvényt lásd: „Magyar Törvénytár 1868-1875. évi törvénycikkek." 76-81. 1. 8 Kállay Benjamin a múlt század második felében mint belgrádi főkonzul, később pedig mint a Monarchia közös pénzügyminisztere azon fáradozott, hogy Szerbia, Bosznia, Hercegovina népeit a Monarchiával való lojalitásra bírja. " Ugrón Gábor, mint függetlenségi párti politikus a német szövetség ellenzője volt s a francia—magyar barátság megteremtésére törekedett. 12*
