Századok – 1965

Közlemények - Bajcsy-Zsilinszky dokumentumok (Közlik Pintér István és Rozsnyói Ágnes) 172

BAJCSY-ZSILINSZKY" DOKUMENTUMOK 175 meg sokszor eltorzítva és elferdítve, sokkal pozitívabban, mint a valóságban volt, Teleki Pál politikája. Bajcsy-Zsilinszky félt a forradalomtól, 1918 — 1919 megismétlődésétől, félt a Szovjetuniótól. Ö azonban — szemben a jobboldali kisgazdapárti és szociáldernokrata párti politikusokkal — nem a kivárásra, a nyugati szövetséges megszállásra, hanem olyan aktív politikára építette fel elképzeléseit , amely megelőzi, illetve elejét veszi a forradalomnak és egyben Magyarország számára is olyan erkölcsi tőkét biztosít, amelyet a béketárgyalásokon feltétlen az ország javára írnak. Bajcsy-Zsilinszky a magyar polgári politikusok közül a legreálisabban látó egyéniség volt, mindig a nemzet jövője, Magyarország fennmaradása lebegett szeme előtt, ezért van az, hogy sok esetben reakciós ideológiai, világnézeti és az ország eljövendő sorsát felrajzoló terveivel szemben a gyakorlati politikában tett lépései előremutatóak. A forradalmi változást csak úgy látta elkerülhetőnek, ha a kormány szakít a hitleri Németországgal, ha nem folytat háborút a Szovjetunióval, s ha felhagy a faji politikával. Az emlékirat legnagyobb érdeme, hogy A kibontakozás című fejezetben határozottan leszögezte: Magyarországnak ki kell vonulnia a németek oldalán viselt háborúból, „mert abban való részvételünk áthidalhatatlan ellentétben van a nemzet és a magyar állam egész múltjával, értelmével, hivatásával és nemzetünk érdekellentéteivel". Bajcsy-Zsilinszky jól tudta, hogy a háborúból való kilépés a németek ellenakcióját váltja ki. Szemben azonban a hintapolitikus Kállayval és a kisgazda és szociáldemokrata párt jobboldali vezetőivel, hangsúlyozta, hogy a kockázatot vállalni kell, s ha kell, katonai erővel kell szembeszállni a német erőszakkal. Javaslatainak zöme éppen azt célozta, hogy a magyar hadsereget képessé kell tenni egy esetleges német megszállás megakadályozására. Az erős magyar hadsereg jelentőségét azonban a Magyarországon és Közép-Európában a háború befejeződésekor fellépő forradalmi megmozdulások elfojtása, valamint a további területszerzések szempontjából is hangsúlyozta. A memorandumból is eléggé világos, hogy — bár számolt a Szovjetunióval is — a jövő Európájának kialakítását elsősorban a nyugati szövetségesek, az angolszászok politikai és katonai sikereire alapozta. Ezt még jobban aláhúzza a néhány nappal később, mintegy a memorandum kiegészítéseként ugyancsak Kállayhoz eljuttatott levél, amely a Szovjetunió és az angolszászok közötti erőviszonyokat elemezte. Elöljáróban leszögezte, hogy helytelen a Szovjetunió és az angolszász hatalmak közti ellentétekre építeni, mert az az ellentét „elég erős lehet ahhoz, hogy bizonyos diplomáciai erőpróbákat, esetleg huzavonákat eredményezzen, de gyönge ahhoz, hogy Szovjet-Oroszországot az angolszász hatalmakkal való szakításra ösztönözze". Ez azonban nem jelenthet veszélyt Magyarországra, szögezi le, mert az angolszász túlerőből következik, hogy az angolszászok nem engedik be az oroszokat a Balkánra, Lengyelországba, Finnországba. „Ezt elérhetik — írja —• valószínűleg — kisebb részben — az oroszoknak való hadianyag, élelmiszer és egyéb szállítások adagolásával, főleg a második arcvonal tempirozásával."4 A memorandum átadása után néhány nappal később Kállay miniszterelnök fogadta a független kisgazdapárt részérőlTildy Zoltánt és Bajcsy-Zsilinszky Endrét, a szociáldemokrata párt részéről Peyer Károlyt és a Radikális Szabadságpárt képviselőjét, Rassay Károlyt. A tárgyalás nem vezetett komolyabb 4 Bajcsy-Zsilinszky hagyaték, 28/5.