Századok – 1965
Közlemények - Ladányi Andor: A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának kérdésihez 152
A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG FELSŐOKTATÁSI POLITIKÁJÁNAK KÉRDÉSEIHEZ 163 kólát, munkaiskolává, amely természetesen . . . oly pályákra képező főiskola, amelyeknél nagyobb előtanulmányok szükségesek."8 3 Fogarasi kifejtette, hogy: ,,A főiskolának e reformja . . . kötött és szigorú tanulmányokra fogja kényszeríteni azt, aki szakmunkás akar lenni a maga terén. Megszűnik az ún. egyetemi szabadság, amely szerint, ha egyetemre került a hallgató, akkor sokkal rendetlenebb, sokkal összevisszább, sokkal kontrollálatlanabb, ellenőrizés nélkül valóbb volt a tanulmány, mint valaha, holott fordítva kellene lennie: minél előrehaladottabb, annál rendszeresebben, annál szigorúbban kell folytatni a munkát, a tanulmányokat annak, aki a társadalom hasznos ós vezető munkása akar lenni."8 4 A Tanácsköztársaság felsőoktatási politikájának elgondolása szerint e kettős feladatot egymástól elhatárolva, különválasztva kell az egyetemeken megvalósítani. Fogarasi már 1919. április 6-án tartott előadásán rámutatott arra, hogy: ,,Az egyetemnek szét kell választani ezt a kettős feladatot és elsősorban alapos tudású szakmunkásokat kell nevelnie, ezenkívül az arravalóknak alkalmat és módot kell nyújtani tehetségük kifejlesztésére ós a tudomány továbbvitelére."8 5 „Az egyetem két részből fog állani: a főiskolákon kívül lesz egy tudósképző is, amely kizárólag tudósok képzésével fog foglalkozni" — írta a Vörös Újság.8 6 A Közoktatásügyi Népbiztosság működéséről a Tanácsok Országos Gyűlése elé terjesztett jelentés szerint: „A tervnek, amelyet a népbiztosság most a főiskolák szervezésére kidolgoz, vezető eszméje a szakoktatás és a tudományos kutató munkára való nevelés olyan elha-tárolása, hogy egyrészt a fontos specialisták szaknevelése rendszeresen történhessék, másrészt a tudományt művelő és tudósokat képző kollégiumok keretében módjukban legyen a tudomány valódi képviselőinek gond és teher nélkül a szükséges eszközök birtokában művelni és fejleszteni szakjukat, és egy következő nemzedéket igazi tudományos szellemben nevelni."8 7 Kétségtelen, hogy a szakképzés és tudósképzés elválasztásának terve a korábbi haladó reformtörekvések gondolatának átvételét jelentette;8 8 „a progresszív közvélemény a tudósképzés és a szakképzés elválasztásának elvére helyezkedett. Ez már átment a köztudatba" — mondotta erről Fogarasi Béla a MTSZ főiskolai szakosztályának bizalmitestülete előtt 1919. június 17-én tartott előadásában.8 9 A probléma már most az, hogy e kettéválasztást milyen módon kívánták megvalósítani. E probléma tisztázása nem könnyű, mert az ezekre vonatkozó tervek részletes kidolgozására a Tanácsköztársaság idején már nem kerülhetett sor, az egyik fontos tervezet pedig — amelyre Császár Elemér többször is hivatkozott — valószínűleg megsemmisült (vagy megsemmisítették). Annyi azonban a rendelkezésre álló forrásokból is megállapítható, hogy a népbiztosság felsőoktatási csoportjának irányítói egyrészt a szakképzést (így a tanárképzést) nem kívánták teljesen elválasztani az egyetemtől (ebből a szempontból nem a terminológia a döntő), másrészt pedig a tudósképzést általában nem úgy képzelték él, hogy 18 éves fiatalokat fognak ,,tudósokká" képezni. Fogarasi Béla említett június 17-i előadásában vázolta, hogy a bölcsészkaron , ,a bifurkáció következtében ki fognak válni egyfelől a tudományos intézetek, másrészről a szakképzés intézetei, elsősorban a tanítóképző intézetek". Fogarasi Béla rámutatott arra, hogy ,,a tudósképzés és a szakképzés intézeteinek szétválasztása nem rang vagy értékbeli különbség. Mindkettő végső kultúrérték, és így összemérhetetlen." Kívánatosnak tartotta, hogy a tudósképző intézetek vezetői lehetőleg vegyenek részt a tanítóképzésben. Hangsúlyozta, hogy a tudományos intézetekbe való felvétel feltétele általában a megfelelő szakképzettség megszerzése (bár egyes tárgyaknál ettől el lehet tekinteni). Mint kifejtette: „Kevés tudományban lehet korán és önmagában eldönteni bizonyos tudományos képességeket (pl. a mathematikára nézve). A legtöbb tudományágban előbb nagy tömegű, konkrét ismereteket kell szerezni, mielőtt az illető a tudományos továbbképzésre alkalmas, rendszerint tehát be kell előbb végezni egy szakképző főiskolát.»0 A tanárképzéssel kapcsolatos elgondolások — Fogarasi megállapítása szerint — szoros összefüggésben vannak az iskolareformmal, ennek eldöntése előtt a pedagóguskép-83 Fogarasi Béla: Kommunista politika — kommunista kultúra. 65. 1. 81 Uo. 66. 1. 85 Vörös Újság, 1919. ápr. 9. 6. 1. 88 Vörös Újság, 1919. máj. 24. 4. 1. " A Magyar Tanácsköztársaság művelődéspolitikája. 212. 1. 88 Ld.: Törvénytervezet az egyetemekről és az egyetemi főiskolákról (Előadói javaslat). Bpest. 1906, Kármán Mór: A magyar egyetemek kérdése. Budapesti Szemle, 1907. 131. köt. 161-189. 1., Világ, 1918. dec. 12. 6. 1., ELTE L. Az egyetemi ügyek kormánybiztosának iratai 26/1919. stb. PTI. Arch. A. II. 7/19. — Megjegyzendő, hogy az előadás vitája során Веке Manó a kettéválasztás ellen szólalt fel. (ELTE L. 1882/1919-20. R. Fegyelmi iratok.) 88 Uo. 11*
