Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

1426 ( KRÓNIKA birtokmegoszlást jellemezte a földreform előtt. A SzDP-nak a földreformmal kapesolatos állásfoglalásánál felvetette: nem elég csak azt írni, hogy a párt szintén követelte az új gazdák tulajdonjogának biztosítását, hanem arra is utalni kellett volna — amit egyébként számos dokumentum bizonyít —, hogy a Szociáldemokrata Párt elég sok falusi szervezete és vidéki középszerve a földreform felülvizsgálata, a föld újraelosztása mellett foglalt állást, s ezzel objektíve a földreform elleni támadást erősítette. Egyetértett az opponens a szerzőnek azzal a felfogásával, mely szerint 1945 őszén a Kommunista Párt taktikailag kissé lemaradt a megváltozott politikai helyzet mögött annyiban, hogy a függetlenségi front fenntartása érdekében nem buzdított radikálisabb módszerekre a földreform végrehajtását és megvédését illetően. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a párt egyben túlértékelte befolyását, többek között ezért is követelte a választásokat. E két megállapítás közötti látszólagos ellentmondást fel kellett volna oldania a tanulmánynak. Fokozottabban figyelembe kellett volna venni, hogy a népi demokrácia fejlődésében 1945 nyarán új szakasz kezdődött, amelyben a fő ellentmondás teljes egészében a burzsoázia és a proletariátus ellentmondása köré csoportosult. Az agrárátalakulás árnyaltabb megvizsgálásához segített volna hozzá a földreform eredményeinek, végrehajtásának és megvédésének, a földért vívott harc radikalizmusának összehasonlítása a szomszédos otszágok hasonló problémáival. A környező országokban ugyanis a földreform radikalizmusa, annak hatása a forradalom továbbfejlődése szempontjából nagyobb volt, mint Magyarországon. Befejezésül az opponens több apró módszertani megjegyzést tett, néhány kisebb jelentőségű téves beállításra hívta fel a figyelmet. Szuhay Miklós, a disszertáció másik opponense megállapította, hogy a földreform feldolgozásában a fő érdem M. Somlyai Magdát illeti meg. О azon kevesek köze tartozik, akik már évek óta foglalkoznak a felszabadulás utáni korszak történetével. A tanulmány nemcsak a szorosan vett téma — a földreform — hanem az egész korszak kezdeteinek beható ismeretét tanúsítja. Kiemelte, hogy a földkérdés tárgyalásánál alaposan és színesen rajzolja meg mind az egyes osztályok, mind az egyes pártok állásfoglalását. Különösen szépen dokumentált és új a kat olikus egyháznak a földkérdéssel kapcsolatos magatartása. Nagyon fontos a telepítés kérdésének tárgyalása. Hasonlóképpen új a földigénylők osztályhelyzetének vizsgálata, az ipari munkások és kisparasztok földszerzési vágyaira, törekvéseire, valamint a földosztásban részesültekre vonatkozó megállapítása. Színvonalas kimutatását nyújtja a disszertáció a földreform elleni támadásnak, illetve a kiosztottföld megvédéséért vívott harcnak. Az opponens a földreform szükségességének megokolásában sokoldalúi)!) elemzést kivánt, mint amit a disszertáció első fejezete adott. Rámutatott arra, hogy az 1848-as forradalom után a földkérdés megqldatlansága, illetve nem kielégítő megoldása, elsősorban a parasztság helyzete szempontjából tartotta napirenden a földkérdést. A nagybirtokrendszer fennmaradása gátlólag hatott ugyan, de а XX. század elejéig biztosította a mezőgazdaság fejlődésót. Az ellenforradalmi rendszer idején azonban megváltoztak a körülmények. Nemcsak a parasztság helyzete miatt vetődött fel sokkal élesebben a földreform szükségessége, hanem a mezőgazdaság fejlődése miatt is. A mezőgazdaság porosz utas fejlődése zsákutcába'jutott, már nem volt képes biztosítani a technikai fejlődést és a termelés növelését sem. A nagybirtok-rendszert tehát ezen okok miatt is össze kellett törni. A porosz utas fejlődés zsákutcájából való kijutás nem akármilyen nagVbirtok-reiidszer összetörését jelentette, nem a feudális nagybirtokokat kellett felszámolni, hanem a tőkés nagybirtokokat. E tényező miatt a földreformnak tőkés rendszer ellenesnek is kellett lennie. A vidékenkénti differenciáltság, illetve az elkobzásokkal kapcsolatos radikalizmus tárgyalásánál nagyobb figyelmet kellene fordítani a föld birtokmegoszlás problémájának is, mondotta Szuhay Miklós. Az ország egyes tájaira vonatkozó birtokelkobzások száma ugyan csak részben mutatja meg, mennyiben van szó radikalizmusról. A disszertáció adatai szerint a 100 holdon aluli birtokokból szükségből igénybe vett birtokok tájankénti megoszlása a következő volt: Dunántúl 29.3%, Alföld 48%', Észak 22.4%. Az 1935 évi birtokmegoszlás szerint az ország 20 —100 holdas gazdaságaiból a Dunántúlra 33.7%, az Alföldre 54.(i% és Északra 14.7% esett. Ezek szerint tehát, a 100 holdon aluli, szükségből igénybe vett birtokokból az Alföldre kevesebb esett, mint az Alföldre eső összes 20 — 100 holdas gazdaságok aránya, a Tiszántúl radikalizmusa e számok tükrében nem figyelhető meg, sokkal inkább állítható ez az északi országrészekre vonatkozóan. Hasonló képet kapunk a 100 holdon felüli gazdaságok vizsgálatánál és az ilyen módszerrel való számítás esetén a hazaárulók! ól, a nyilasoktól elkobzott birtokok száma tekintetében sem olyan kirívó az egyes tájak közötti különbség; nem a Tiszántúl és a Dunántúl között, hanem ebben az esetben is az északi megyékkel szemben jelentkezik.