Századok – 1965

Krónika - Beszámolók kandidátusi disszertációk vitáiról - 1414

KRÓNIKA 1417 energikusabban ellenszegülnek, mint a déli városok. A fenyegető külső veszély pedig nem mutatkozik olyan súlyosnak, mint a másik két területen: csupán a XIII. század végén akarja a francia korona teljes mértékben birtokba venni ezt a virágzó területet. Aimak ellenére, hogy a katliar mozgalom nem érinti az úr — jobbágy viszony konkrétumait, a szerző fenntartotta azt az álláspontját, hogy a katharizmus sokkal radikálisabban és merevebben állt szemben a hűbéri renddel, mint a többi szekta, azzal, hogy az üdvösségre vezető egyetlen útnak az anyagi léttől való teljes elfordulást tartották, s így elvetettek minden felsőbbséget, a feudalizmus minden intézményét. Egyetértett azzal, hogy a manicheizmus eltűnését helyesebb a VII. század közepére datálni. Opponensei javaslatára tervbe vette a középkori vallásosság és ezen belül a kathar dogma különböző fejlődési szakaszait, a gazdasági-társadalmi hátteret, a korai patriotizmust érintő részek további kiegészítését. A vita lezárása után a bíráló bizottság egyhangúlag javasolta a Tudományos Minősítő Bizottságnak, hogy Kulcsár Zsuzsannának ítélje oda a kandidátusi fokozatot. Hegyi Klára Komorózzy György: „Pénzügyigazgatás a feudáliskori Debrecenben" című kandidátusi disszertációja három nagy fejezetre oszlik. Az elsőben a város fejlődésének keretébe ágyazva a hivatali szervezet kialakulását és a szervezeten belüli munkafelosztást ismerteti. Nyomon követi a város közjogi kibontakozását a földesúri központtól a szabad királyi városi kiváltságlevél megszerzéséig, s a fejlődés jogi formulákban tükröződő állomásai mögött megkeresi a belső, gazdasági és társadalmi alakító tényezőket. A városi fejlődéssel párhuzamosan kerül sor a tanács munkájának ismertetésére. A gazdag polgárságot képviselő szenátus és a lakosság széles rétegeit reprezentáló választott Ütés polgárok közti küzdelem bemutatásával meggyőzően cáfolja azt a polgári történetírásban fel-felbukkanó sommás megállapítást, hogy Debrecen közigazgatásában a teljes egyenlőség, egyfajta idillikus parasztdemokrácia testesült meg. A második fejezet Debrecen város gazdálkodási rendszeréről ad elemző ismertetést. Sorra veszi először a város jövedelmi forrásait, a különböző adókat, a városi kishaszon vételekből, a kocsmáitatásból, ipari tevékenységből és a kereskedelmi forgalomból eredő bevételeket, — majd a másik oldalon a kiadásokat, a rendszeres illetményeket az alkalmi kifizetésekig. Miközben a város pénzügyi politikáját vizsgálja, az adókirovások, illetmények révén Debrecen társadalmi összetételére vonatkozóan is fontos megállapításokat tesz, s egyúttal a fejlődós gazdasági alapjaira is rámutat. A harmadik fejezet a pénzügyi gazdálkodás ügyrendjét ismerteti, a számadások kezelését, az utalványozás, az ellenőrzés módját. Bemutatja, hogyan alakul ki — az állam egyre erőteljesebb ellenőrzésének hatására — a pénzügyek áttekintésére alkalmatlan, régi, patriarchális rendszer helyén a XIX. század folyamán a modern pénzügyi adminisztráció. Benda Kálmán opponens, a történettudományok kandidátusa, messzemenően egyetértve a jelölt téma-választásával örömmel köszöntötte Komoróczy György tanulmányát: „A közigazgatás ismerete nélkül nem tudunk hozzáférni a városi fejlődés sajátos problémáihoz, s amíg nem látjuk a városok, a polgárság kialakulásának, fejlődésének útját, a magyar gazdaság- és társadalomtörténet számos kérdésében sem mondhatjuk ki a végső szót." Elismeréssel szólt a munka úttörő jellegéről, s a szerző érdemeként említette meg, hogy számbavehető feldolgozások híján „aprólékos részletkutatásokkal a fejlődés szinte minden mozzanatát magának kellett tisztáznia". Külön jelentőséget tulajdonított az opponens annak is, hogy éppen IJebrecen város pénzügyi közigazgatását dolgozta fel a szerző. Debrecen fejlődése ugyanis lényeges vonásokban különbözik nagy történelmi városaink fejlődésétől. A XIII. században a Váradi Regestrum még falunak említi Debrecent. Fejlődése a nemzetközi árucsere XIV. századi föllendülésével függött össze. Illőiben mezővárosi kiváltságot szerzett, )405-ben belépett a civitasok sorába. 1477-ben árumegállító jogot kapott, nyolc országos vására volt, s a XVI. század elejére az ország egyik legjelentősebb települése. A török hódítás a város jelentőségét méginkább megemelte. A XVI — XVII. század volt Debrecen fénykora. A XVIII. században a kereskedelmi útvonalak átterelődósével jelentősége nagymértékben megcsappant, s az 1800-as évekre cívisvárossá, a maradiság hazai jelképévé alakult. A feudáliskori Debrecen pénzügyigazgatásának megismerése lényegesen közelebb visz bennünket a város fejlődése belső rugóinak feltárásához, ugyanakkor más városok viszonylatában összehasonlítási lehetőséget ad, s ezzel elősegíti a magyarországi várostörténet általános kutatását. Benda Kálmán a munka első fejezetében külön értékelte a senatus és a communitas harcának bemutatását. A dolgozat komoly érdemeként említette, hogy ugyanakkor, 20*