Századok – 1965

Tanulmányok - Pándi Ilona: A magyar „középosztály” kérdéséhez 132

A MAGYAR „KÖZÉPOSZTÁLY" KÉRDÉSÉIIEZ 135 s ha ideszámítjuk még a szabadfoglalkozásúak köréből az ügyvédeket és ügyvédjelölteket 6 976 fővel, az orvosokat 6 090 ,, magánmérnököket 1 169 ,, színészeket, írókat, művészeket kb 3 000 ,, akkor a kapott adatok alapján kb. 190 ezer fővel számolhatunk.1

1 Mint látjuk, ezek az adatok igen különböző elemeket foglaltak magukba, szabadfoglalkozásúakat és alkalmazottakat, értelmiségieket és tisztviselőket és számos, az uralkodó osztályhoz sorolható elemet; mindez a „középosztály" megtévesztő fogalmából következett. A fenti 190 ezres szám megközelíti egyébként az 1928-as szellemi összeírás adatait. Az 1928-as összeírásnál kiindulópont a hat középiskola elvégzése és a hivatásszerűen folytatott szellemi munka volt. Azokat a köz- és magánalkalmazottakat, szabadfoglalkozásúakat, hat középiskolát végzett katonákat és nyugdíjasokat sorolták ide, akik rendszeresen szellemi munkát végeztek az 1928. március 1-i összeírás idején Magyarországon. Ezek száma 192 910 fő volt. Ehhez hozzá kell még számítanunk a kimutatott 10 ezer főnyi szellemi munkanélkülit (a valóságban sokkal nagyobb volt ezek száma), és az így kapott kétszázezer fő az előbbi adatokat támasztja alá.1

2 Ezt a számot sem tekinthetjük teljesnek és pontosnak. Számításba vehetjük még a ,,középbirtokosok"-nak egy részét, eltartottaikkal együtt 20 542 főt mutatott ki a statisztika,1

3

bár feltehetően ezek közül is sokan az uralkodó osztályokhoz számíthatók inkább. Nem rekeszthetjük ki a „középosztály" fogalmából a kb. háromezer főnyi aktív katonatisztet sem, akik jelentős szerepet játszottak az ellenforradalom politikai és társadalmi életében. S számolnunk kell mindezen kívül a középburzsoázia egyes elemeivel is, bár ezek száma jelentéktelen volt. A finánctőke behatolása az iparba azt jelentette, hogy a nagybankok csaknem egészében átfogták az ipart, igen kis létszámú volt az a vállalkozó, aki önállóságát tartósan meg tudta őrizni. A monopóliumok megsarcolták ezeket a tőkéseket, akiknek meg kellett elégedniök azzal a haszonnal, amely gyakran az átlagprofitot sem érte el.14

Ez tehát egy kisszámú, állandóan lemorzsolódó réteg volt, legjobban a Baross Szövetségen belül mérhetjük fel őket, melynek értesítője kb. ezres létszámban tünteti fel.1

5 Szekfű Gyula a „középosztály" számát eltartottaival együtt kb. 590 ezer főre becsülte. Ezen belül a keresőket így csoportosította: Értelmiség 144 000 fő, őstermelő intelligencia 12 000 fő, iparos és kereskedő intelligencia 64 000 fő, ez összesen 220 000, tehát a „középosztály" fogalmához a dzsentri, értelmiségi elemeken kívül odasorolta a nem zsidó kispolgári elemeket is.1

6 Ha a korábban kimutatott kétszázezres keresők számát vesszük mi is alapul, akkor eltartottakkal együtt kb. nyolcszázezres tömegnek foghatjuk fel 11

Magyar Statisztikai Évkönyv XXXV. köt. Bpest, 1927. 93 — 161. 1. 12

Magyar Statisztikai Közlemények 79. köt. 14. 1. 13

Uo. 76. köt. 114. 1. 14

Incze Miklós : Az 1929 —1933. évi világgazdasági válság hatása Magyarországon. Bpest. 1965. 64. 1. 15

Baross Szövetség Keresztény Iparosok és Rokonszakmák Országos Egyesületének Szaknévsora. Bpest. 1927. 16

Szekfű Gyula: i. m. 323. 1. — Mérei Gyula: Szekfű Gyula történelemszemléletének bírálatához. Századok, 1960. 1 — 3. sz. 186. 1.